A mesterséges intelligencia térnyeréséről, a robotok fontosságáról, a jövő munkahelyeiről és a munka világáról tartott érdekes előadást a Smart konferencián Mérő László matematikus, mesterségesintelligencia-kutató, akivel később személyesen is lehetőségünk nyílt beszélgetni.

A robot azt teszi, amire mi, emberek megtanítjuk

Mérő László, aki évtizedek óta szenteli életét a mesterséges intelligencia kutatásának, előadását rögtön egy pontosítással kezdte: 1989-ben megjelent, méltán népszerű könyvében, az Észjárásokban ugyanis tévedett, amikor azt állította, a sakkban elért tetőpontjára a gépi intelligencia – a fejlődés valójában nem állt meg, csupán lelassult. Annak legismertebb példája, hogy a gép győzedelmeskedett az ember felett mégis az, amikor az IBM által fejlesztett számítógép, a Deep Blue 1997-ben egy szabályszerű hatjátszmás páros mérkőzésen New Yorkban 3,5-2,5 arányban diadalmaskodott Garri Kaszparov, az emberi sakkozás akkori világbajnoka felett. Mérő szerint azóta több és több játékban győzedelmeskedtek a gépek, legutóbb például 2016-ban, amikor a Google mesterséges intelligenciája, az AlphaGo megverte a kínai eredetű táblajáték, a go akkori világbajnokát, Ke Jie-t. A 4-1-es győzelem óta senkinek sem sikerült legyőznie a mesterséges intelligenciát ebben a játékban. Érdekességképpen Mérő elmesélte, hogy az AlphaGo neuronhálóját megtanították sakkozni, ezt követően az 4 órán keresztül játszott magával, majd 28-0-ra legyőzte az akkori világbajnok sakkprogramot.

 

A professzor kitért rá: az MI számtalan formában létezik már: naponta hallhatunk fejlett robotokról az élet minden területén, amelyek megkönnyítik a mindennapokat, fordítógépekről vagy éppen az egyik legnépszerűbb forradalmi újításról: az önvezető autókról. Ez utóbbi, jelenleg is prototípus szintjén járó fejlesztés Mérő szerint azért nem terjedt még el világszerte, mert az ún. lágyabb tudományok nem vették fel vele a lépést, például hiányzik a szükséges jogi környezete, amely arra adna válaszokat, mi történik, ha az utakon egy önvezető jármű okoz balesetet. Nem tudjuk, kit lehetne ilyenkor felelősségre vonni: a sofőrt, a gyártót, a márkaszervizt, a robotizáció kidolgozóját? Ezeket a szabályozásokat egyértelműsíteni és kodifikálni kell, mielőtt élesben használhatunk ilyen járműveket.
Analógiaképp Mérő elmondta, hogy a technikai, ipari forradalmat annak idején az lassította le mintegy 50-60 évvel, hogy nem létezett a részvénytársaság, mint szervezeti-, jogi forma, amely aztán lehetővé tette az újítások globális elterjedését.

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy ezek a gépek vagy mesterséges intelligenciák sosem fogják megérteni, hogy számunkra miért szerez örömet például sakkot játszani. A robot azt teszi, amire mi megtanítjuk, amit beleprogramozunk, ezért is fontos belátni, hogy egészen mást várunk el egy géptől, mint egy valós személytől. Bár az MI valóban meg fog szüntetni számos szakmát, újakat fog teremteni helyette, például éppen a robotok ellenőrzésére. Erre Mérő László egy nagyon érzékletes példát hozott: 1975-ben, nem sokkal azután, hogy Miloš Forman Csehszlovákiából Amerikába emigrált, kapott egy hollywoodi szerződésajánlatot. Eszerint a filmjeit megjelenés előtt egy fókusz tesztcsoport nézte volna meg, amelyet a producerek és a filmgyárosok úgy állítottak össze, hogy az reprezentálja majd a valódi közönséget. Bár a rendező nem tulajdonított nagy jelentőséget ennek, egyik filmjének ilyen tesztvetítése után kapott egy százoldalas jelentést, amellyel a legkevésbé sem tudott azonosulni, úgy érezte, a felsorolt szempontok csorbítják a művészi-alkotói szabadságot, ráadásul indokolatlanok és meg nem értésből erednek. A szerződés mégis arra kötelezte, hogy ezek alapján átvágja a filmjét. Így született meg a Száll a kakukk fészkére, a film pedig Oscar-történelmet írt, hiszen elhozta az öt legfontosabb kategória mindegyikét. Mérő László szerint a fókuszteszt lényegében egyfajta mesterséges intelligenciának is tekinthető, amely a művészi szempontokat nélkülözve, objektíven mért egy leendő hatásfokot. Ezen logika mentén elmondható, hogy az MI egyfajta orákulum szerepet fog betölteni, az embereknek pedig fontos odafigyelniük a jóslataira. Mégsem szabad sem félni, sem túlértékelni a technológia szerepét, és az újításokkal elhozott következő világot, mert ahogy az autók megjelenése sem vetett véget a futásnak, vagy a számítógépek sem vetettek véget az emberi sakkjátszmáknak, úgy a robotok – bár hatással lesznek életünkre – nem fogják elvenni tőlünk mindazt a tudást, melyet már évezredek óta birtokolunk, csak segítenek jobbá tenni.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin ROBOTOK ÉS EMBEREK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!