A fermentált vadnövényekre épít a fine-dining köntösbe burkolt, tradicionális magyar ízeket felidéző Salt. A következő Michelin-csillag-gyanús étterem koncepciója rendhagyó: a lakáséttermekre jellemző élményvacsorákkal várja vendégeit. Az étterem filozófiájáról a tulajdonosokkal, Tóth Szilárd séffel és Boldizsár Máté étteremvezetővel beszélgettünk.

Az egykori Urban Tiger helyén, a Királyi Pál utcában nyitott meg a Salt Tóth Szilárd séf, Boldizsár Máté sommelier és Lefkovics György „étteremfejlesztő” közös projektjeként. Belépve az étterembe egy skandinávos vonalat képviselő, letisztult, a természet közelségét idéző enteriőr fogad minket: igényes, nyers fafelület. A polcokon különböző, fermentált vagy szárított gyógy- és vadnövények sorakoznak büszkén csatos üvegekben, olyan ízléses elrendezéssel, akár egy múzeumi kiállításon a műtárgyak.

„Fiatal koromban sokat jártam pecázni, és soha nem vittem magammal élelmet, mert mindig volt valami a határban a szántóföldeken: vagy a kukorica sarjadt éppen, és annak a szárát ettük, vagy vadszilvát, epret, málnát gyűjtöttünk. Pár éve ütött be nálam, hogy ezt az irányt kellene követnem a gasztronómiában”

– vezet be minket a kulisszatitkokba Tóth Szilárd séf, miközben mi még mindig el vagyunk veszve a színes befőttesüvegek világában. Megtudjuk, hogy ezek nagy részét ők maguk gyűjtik be a környező erdőkből és mezőkről, többek között Csévharasztról vagy a Halmi-erdőből, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből és a Normafáról is.

„Ezen lelőhelyek felkutatása a legnagyobb munka, majd a gyógynövényeket fermentáljuk, savanyítjuk, szárítjuk, sóban tesszük el, vagy olajat csinálunk belőle – minél többfajta módon igyekszünk megőrizni az ízét, vagy készíteni egy új karaktert az alapanyagból.” Építettek ki kapcsolatot néhány gazdával is, akikről tudják, hogy csak vadnövények termesztésével foglalkoznak.

„Sikerült velük megbeszélni, hogy kimehetünk az ültetvényeikre, és begyűjthetjük a számunkra elegendő mennyiséget.”

A lexikális tudásuk bővítésében és az ehető gyógynövények lelőhelyeinek megtalálásában Bottlik Gábor, a Soroksári Botanikus Kert kertésze segít nekik, hiszen annyi növényt kell begyűjteniük, amennyire fel lehet építeni egy konyhát.

„Szerettünk volna egy magyar konyhát létesíteni, de nem az a célunk, hogy a vendégek a tradicionális ételeket kapják meg, hanem többekközött a gyerekkori emlékeket szeretnénk felidézni ismerős ízekkel. A vidéki paraszti konyha sokkal sokszínűbb, mint a megszokott csirkepaprikás vagy gulyás. Sok hagyományunk van, amely feledésbe merült: erre jó példa a gyógynövényismeret” – hangsúlyozza Szilárd.

Degusztációs menük – rendhagyó koncepcióval

Az étterem filozófiájához igazodva Tóth Szilárd séf konyhája két (15 és 11 tételes) degusztációs menüvel várja a vendégeit a nyitott éttermi-konyhai térben.

„Nagyon jó érzés házigazdaként dolgozni, hiszen a vendégeknek más élményben lehet részük, ha találkozhatnak azokkal az emberekkel, akik az ételeiket készítik. A nyitott konyha és az étterem közepén található séfasztal kölcsönzi a biztonságérzetet, mert nyomon követhető az alapanyagok használata, ami egyben szinte színházi élményt nyújt. Ráadásul minden fogáshoz van egy valós történetünk is” – magyarázza a séf.

A Saltba nem eshetünk be csak úgy az utcáról, mindenképp előre kell foglalni. A vendégek egy laza hangulatú élményvacsoraként élhetik meg azt a két és fél órát, amit eltölthetnek egy ilyen este alatt. A felszabadult, barátságos légkör megteremtése mellett a koncepció oka a kiszámíthatóság is. Annak megfelelően készül elő a csapat, hogy hány vendégre lehet számítani, és ha valakinek valamilyen ételallergiája vagy -érzékenysége van, azt figyelembe kell venniük az előkészületeknél. Nincs à la carte választék, csak degusztációs menük, amelyekből választható vegetáriánus és vegán verzió is, csak a foglalásnál kell jeleznie a vendégnek, hogy melyiket szeretné. 

„Az étlap sokrétű elemein keresztül szeretném megmutatni Szabolcs térségnek azokat a gasztronómiai kincseit, amelyekkel érdemes operálni. A magyar és a régiós konyhában  lényegesen több van, mint az a három-négy étel, amelyekre az általános ismeretünk épít” – mondja Tóth Szilárd. Az első hat fogáshoz egyébként nem kapunk evőeszközt, az ételeket kézzel evésre komponálták.

Érdekesség, hogy ami a legtöbb fine dining vacsora elején szokott lenni, vagyis a kenyér, az itt főételként jelenik meg házi sonkával és a fermentált zöldséggel. „Váry Zoltán sógorommal építettünk egy vályogházat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, amelyben mangalicát érlelünk” – tudjuk meg.

Az északi konyha mintájára épült Salt naponta körülbelül 32 vendéget tud fogadni szerdától szombatig két turnusban, 18:00 és 20:00 órától. Próbálnak minél kisebb változásokkal dolgozni, például a vendégek mindig ugyanazokkal a csapattal találkozhatnak.

„Ez a vendég és a vendéglátó oldaláról is egy jó dolog, ezzel a koncepcióval a minőség is állandó, mindig ugyanazzal a pontossággal vannak elkészítve a fogások. Annak ellenére, hogy standardizálunk egy tételt, elkerülhetetlen, hogy a szakácsok a saját személyiségüket is megcsillantsák a fogásokban” – magyarázza a koncepció lényegét a séf.