Home»Gasztro»Kétkezi értékteremtés

Kétkezi értékteremtés

0
Shares
Pinterest Google+

Varga Zsombor már gyakornokként is az autóipar egyik meghatározó és saját területén piacvezető vállalatánál, a Michelinnél dolgozott, ezt követően pedig az ott, valamint a Fordnál a kommunikáció, értékesítés és projektmenedzsment területeken vezető pozícióban eltöltött évek után, hét évvel ezelőtt csatlakozott a világ legnagyobb autógyártójához, a Toyotához, ahol azóta is a Toyota és Lexus márkák magyarországi PR vezetőjeként dolgozik. Ezúttal azonban nem chiphiányról, automatizációról és zéró emissziós törekvésekről kérdeztük, hanem egy sokkal személyesebb témában, a The Vine HRVSTD for You ökoborászatával és épülő birtokával kapcsolatban érdeklődtünk. Az etyeki pincészet egy hosszú távú beruházás, ami azonban a minőséget, a családias hangulatot, a fenntarthatóságot és a közösségépítést helyezi előtérbe. A számos, multiban eltöltött évtized után azonban egy történelmi regényfolyam születésének otthona is lehet. 

Bor és utazgatás. Kezdjük talán az utóbbival, amiről rendszeresen publikálsz is útibeszámoló, ajánlók formájában különböző magazinokban!

Igen, régebben rendszeresen írtam, például a Gentlemen’s Choice magazin utazási rovatát is vezettem, manapság pedig időszakosan, felkérésre szoktam publikálni különböző helyekre. 

Hogy indult az írás? 

Verseket, novellákat már általános iskolás koromban is írtam, napi szinten azonban a karrierem kezdetén, a Michelinnél kezdtem írni, amikor megkaptam feladatként vállalat külső és belső kommunikációs magazinjainak szerkesztését. Előbbi egy a nemzetközi és helyi vállalati hírek mellett személyes interjúkkal, helyi történetekkel gazdagított, magyar nyelvű magazin volt, utóbbi pedig egy a vállalat partnerei részére készülő magyar és angol nyelvű üzleti magazin. Később napi szinten kezdtem el készíteni különböző PR anyagokat és sajtóközleményeket, így az írás hamar a hivatásom része lett.

De hosszabb anyagokon is dolgozol, például egy könyvön is. 

Igen, ez egy történelmi regény lesz, amelynek a kutatási munkálatainál tartok és jelenleg szinopszis fázisban van. 

Mi a témája? 

Az ókor és a középkor szerelmese vagyok, a könyv témája pedig a 973-as quedlinburgi birodalmi gyűléssel indul, amikor a korábbi augsburgi győző, I. Ottó német-római császár magához hívatta Európa koronás főinek nagyrészét, akik vagy személyesen, vagy követek révén képviseltették magukat. A cselekmény több szálon fut majd és igazi korrajzot adva a korabeli Európáról, a Közel-Keletről, Észak-Afrikáról, de egyes cselekményszálak egészen Kínáig érnek majd. A szereplők fiktív, kitalált karakterek, az ő életük elmesélése révén egyszerre igyekszem megosztani az általam fontosnak tartott értékeket, gondolatokat, bemutatni az adott kor nemzetközi eseményeit és viszonyait, és természetesen szórakoztatni az olvasót. Regényfolyamnak tervezem, ami halad előre az időben az első regény kulcsszereplői leszármazottainak életét követve.

Nagy vállalásnak tűnik. Mikorra készülhet el? 

Egyelőre az anyaggyűjtés szakaszában járok, az írás reálisan valószínűleg akkor kezdődhet majd csak el, amikor már csak a borászattal foglalkozom, és az etyeki birtok teraszán a saját szőlőtőkéim felett alábukó napot nézve, a saját boromat kortyolva dolgozhatok rajta. 

Igazi reneszánsz ember vagy, aki egy piacvezető márka képviselete mellett is ennyi időt és energiát szán a kultúrának. Honnan ered az érdeklődésed? 

A gyerekkoromból. A három legfontosabb pillért – a történelmi érdeklődést, az utazás élményét és a bor szeretetét – édesapám tanította nekem. Gyerekkoromban az Árpád-kori királyok történeteit mesélte nekem elalváshoz. Hétvégenként jártuk az országot, bebarangoltuk a vasfüggöny keleti oldalát, majd ahogy lehetőség nyílt rá nyugatra is mentünk, persze csak kempingezve, sátorban aludva, magunknak főzve vagy konzervet vacsorázva. A világ megismerését, színeinek, történelmi örökségének, kulturális értékeinek, természeti és épített csodáinak, kulináris gazdagságának felfedezését célzó indíttatást a szüleimtől kaptam. Hatalmas, többezer kötetes könyvtárunk volt és a mai napig szívesen tanulmányozom azokat az országokat is, ahova még nem jutottam el, mert egy pohár bor mellett az esti olvasgatás, egy következő utazás tervezgetése számomra nagyon kedves időtöltés. 

Több mint 70 országban jártál már. A bor és a gasztronómia mennyire szervezőelve az úticélok kiválasztásának? 

A természeti látnivalók, a történelem, a kultúra, az emberek, a gasztronómia – ezek mind kéz a kézben járnak – ez az, ami engem érdekel, elvarázsol. Kisgyerekként a világot járva nem volt reális, hogy egy-egy utazás során rendszeresen étteremben étkezzünk. Egy utazás alkalmával legfeljebb egyszer engedhettük meg, hogy a város forgatagában élvezzük a helyi ízeket. Ezért mindig megfogadtam, hogy egyszer majd visszatérek ezekre a főterekre és alaposan kiélvezem a helyi ízeket, különlegességeket. Mára szerencsére ezt már megtehetem, ám sosem kerestem öncélúan a luxust. Fiatalon, barátokkal vagy épp a testvéremmel, unokafivéreimmel utazgatva nem volt ritka, hogy a szabad ég alatt vagy épp autóban aludtunk, kempingekbe belógva tisztálkodtunk, hisz az volt a célunk, hogy minél többet láthassunk, minél több helyet felfedezhessünk, az anyagi forrásaink pedig korlátozottak voltak. Mindennél többet adott ugyanakkor a helyiekkel eltöltött idő, az ő életük megismerése, a helyi ízek megkóstolása, hiszen így ismeri meg az ember egy-egy ország valódi arcát. A mai napig soha nem megyek szervezett utazásokra, magam rakom össze az útitervet, a számomra fontos történelmi, kulturális és természeti értékek mentén, szerencsére ebben társam a feleségem is. Az, hogy hol szállunk meg, sok esetben csupán funkcionális kérdés, kivéve azokat az eseteket, amikor a szállás önmagában érték, desztináció számomra, mint például egy ősi karavánszeráj Azerbajdzsánban, egy Loire-völgyi, vagy épp skót, esetleg ír kastélyhotel, egy-egy középkori kolostor, egy a bagani sztúpák tövében megbúvó csodahely Burmában, egy barlangszállás Kappadókiában, egy ősi japán ryokan, egy marokkói riad vagy dar, vagy épp az 1600-es évek végén épült búr Lanzerac kúria, ahol  a Dél-Afrika csillaga néven ismert Pinotage szőlőfajta is megszületett. A munkám révén természetesen gyakran szállok különleges, prémium kategóriás helyeken, a namíbiai Csontvázpart egy világítótornyából kialakított ökohoteltől, a finnországi jéghotelen át az ománi Hajar hegység szívében fekvő ultraluxus hotelig, és privát útjaim során is előfordult, hogy prémium helyszínre esett a választásom, mint például Zimbabwében a világ legnagyobb vízesésére tekintő koloniális The Victorla Falls Hotel, ahol még a verejtéket is letörölték a homlokunkról érkeztünkkor, netalán a Bahamák legöregebb épületének számító Graycliff Hotel, egy visszavonult egykori kalóz kúriája, amely annakidején Churchill egyik kedvenc helye is volt és ahol fehérkesztyűs pincérek szervírozták a vacsorát, és amelynek pincéjében nem mellesleg a világ egyik legértékesebbnek tartott történelmi borgyűjteménye található.  Választásomat ugyanakkor ezen esetekben sem a luxus körülmények, hanem a történetiség indokolta, és az itt töltött időt nem éreztem különlegesebbnek, csak éppen másképp felejthetetlennek, mint például egy vietnámi utcai árusnál, a helyiekkel beszélgetve elköltött ebédet. Az azonban kétségtelen, hogy ezek a tapasztalatok nagyban gazdagítottak, inspirációval töltöttek el, és megjegyeztem, hogy mi volt az ami megfogott egy-egy helyen, és hogy mi lesz az, amivel én is különlegessé igyekszem majd tenni a nálam vendégeskedők idejét, ha egyszer egy prémium minihotelt nyitok.

Az élményt pedig fokozza a jó bor, ami szintén örökség.

Édesapám teljesen autodidakta módon kezdett el borászkodni, saját olvasmányélményei alapaján és ennek ellenére több borversenyen is nyert. Ugyanakkor nem üzleti alapon közelítette meg a borkészítést, hanem a baráti kör és a család számára készített gyakran a saját korát megelőző tételeket, például PétNatot. A mai napig élnek bennem a gyermekkori szüretek emlékei, az akkori munka képei. Ennek ellenére igen későn, a 30-as éveim elején kezdtem csak bort fogyasztani. Mára azonban már 70 országnál is több helyen kóstolhattam különleges tételeket, kezdetben mint egyszerű borkedvelő, később pedig már mint borszakértő és borász. 

Miért vártál ilyen sokat a bor megismerésével?

Viszonylag későn kezdtem el egyáltalán alkoholt fogyasztani, és kezdetben először a párlatokkal ismerkedtem, legyen szó egy-egy minőségi pálinkáról, rumról, whiskyről, calvadosról, brandyről, de hamar megkedveltem a bretagne-i cider-t is, amely az angol cider eredetije, és sokkal organikusabb ízvilágú, mint a legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható cider, és persze épp így kedvelem ma már a minőségi söröket is. Alapvetően az adott ország gasztronómiájával való ismerkedés egyik fontos eleme volt számomra az általuk kedvelt, ott jellemző alkoholok megismerése, és tulajdonképpen emiatt nyitottam a borok világa felé is. A világ számtalan országában van meghatározó szerepe a helyi borkultúrának, és az utazások során szerzett tapasztalatok révén kezdtem el egyre tudatosabban kóstolni. Amikor pedig már felismertem a fontos jegyeket, ízvilágot, rájöttem, hogy mennyire gazdag és komplex élmény a borfogyasztás, ami egyben egy elképesztő történelmi utazás is – hiszen Grúziában már 8000 évvel ezelőtt is készítettek bort.

Hogyan képezted magad borásszá? 

Elvégeztem a WSET, azaz  Wine and Spirit Education Trust, a világ vezető borszakértői képzésének több szintjét is a hazai Borkollégiumnál, de már ezt megelőzően egy borászképzésen borász szakvizsgát tettem Simonyi Zoltán borász kezei alatt, akire második édesapámként tekintek. Zoltán több mint 50 éves borászati és mérnöki tapasztalata és megkérdőjelezhetetlen professzionalizmusa felbecsülhetetlen segítséget jelentett számomra a kezdetektől, és nem utolsósorban az ő támogatása adta meg azt a bátorságot, hogy közel 40 évesen minden valódi borászati múlt, tapasztalat és gyakorlat nélkül belevágjak a borász mesterségbe. Nem kis mértékben az ő érdeme is, hogy rögtön az első évjáratunk olyan minőségű lett, hogy Champagne-ban egy franciaországi borkereskedő beleszeretett a tételeinkbe, és azóta is kínálja a termékeinket, emellett pedig boraink eljutottak Amerikába és  Lengyelországba is, és persze itthon is komoly sikereket értek el. 

Külföldön is folytattál tanulmányokat?

Külföldön ugyan nem tanultam, de a tapasztalatom az, hogy ha megtudják, hogy magam is borász vagyok, nagyon szívesen mesélnek és örömmel  bepillantást engednek a saját borkészítési technológiáikba. Kaliforniától Dél-Afrikáig, Európán belül pedig Franciaországban és Spanyolországban is jártam hightech csúcsborászatokban és kézműves műhelyekben egyaránt.  Felbecsülhetetlen ilyen helyeken eltölteni egy-két napot, de akár csak néhány órát is. Már csak azért is, mert a borászat meglehetősen nehéz pálya, hiszen évente csak egyszer van esélyed bort készíteni, és tulajdonképpen az egész éved az erre való felkészülésről szól. Egyetlen palack borban, ha jó minőségű, ha rossz, rengeteg munka van, amelyhez döntések sorozatát kell meghozni a metszéstől kezdve a tápanyagválasztáson, a zöldmunkákon, terméskorlátozáson, a növényvédelmen, a szüret időpontján, a szüret, az erjesztés és a borkezelés során használt eljárásokon és érlelési időn át házasításokig. Ha meghallgatod az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező nagy öregeket, de közben nyitott vagy a legújabb technológiákra és trendekre, és ha megkóstolod azokat a tételeket amelyek generációk óta a legmagasabb szintet képviselik, rengeteget gazdagodhatsz. Azt hiszem egy jó borász legfontosabb ismérve az alázat: alázat a természet, a szakma, közös művészetünk, a borászat iránt, és nem mellesleg a borfogyasztók irányában.

Mekkora területen gazdálkodtok?

Két hektáron, ami egy kézműves, családi borászat esetében így is épp elég teendőt ad. Ennek a duplája az a méret, amiről úgy tartják, hogy már eltart egy családot. De még ezen a két hektáron is erős termékkorlátozással dolgozunk, 20 ezer palacknyi bor helyett nagyságrendileg ötezret termelünk meg egy évben a minél magasabb minőség érdekében. Ez egyrészt a tudatos szelekciónak köszönhető, másrészt a területeinken található idősebb tőkék mélyebb gyökérzettel több ásványi anyaggal és ezáltal zamattal gazdagítják ugyan a bort, ám kisebb terméshozam mellett. Ez a tavalyi aszályos időszakban kifejezetten gyümölcsöző volt, az új telepítésű területeken ugyanis sokkal kisebb terméshozamokkal és nem ritkán kiszáradásokkal kellett számolni, a mi tőkéink gyökérzete azonban elért a mélyebben fekvő talajvízig.

Milyen további előnye van egy kisebb borászatnak? 

Az egyik nagy előny, hogy sokkal bátrabban kísérletezhetünk, mint a nagy borászatok, hiszen sokkal kisebb volumennel dolgozunk és ezáltal kevesebbet kockáztatunk. Éppen ezért a kisebb borászatokban gyakran találkozhatnak a borfogyasztók egyedi tételekkel, igazi különlegességekkel, ez esetünkben is így van. A modern borászati technológiák révén pedig minőségben is fel tudjuk venni a versenyt a nagyobb borászatokkal. Sőt, a létszámbeli hátrány jelentette kényszer az élőmunka kiváltására az innováció forrásául szolgálhat: Európa egyik vezető tartálygyártója, a Zottel például nekünk gyártotta le először a világon a mesterem, Simonyi Zoltán által megtervezett vörösborerjesztő tartályt, amellyel automatizálható a vörösbor (vagy épp narancsbor) erjesztés során egyébiránt szükséges 3-4 óránkénti csömöszölés, és 100%-ban reduktívvá tehető a vörösborerjesztés.  A körfejtéses technológiát egy pneumatikus csömöszölővel továbbfejlesztő technológiát a Zottel meg is vásárolta, az pedig, hogy egy ma már Bordeaux-ban is alkalmazott technológiának egy pici etyeki kézműves ökoborászat a keltetője, hatalmas elismerés. 

Milyen tételek váltak sikeressé a The Vine HRVSTD for You pincészetből? 

Számomra az egyik legkedvesebb visszacsatolás a kisfiamról elnevezett tétel sikere. Ez egy száraz kései szüret ’sur lie’ Zenit–Zöld veltelini házasítás, amely fél évet töltött finomseprő ágyon, majd fél év zempléni tölgyes érlelést kapott. Azért neveztem el a fiamról, mert ő is késői szüret, hiszen 40 éves voltam, amikor érkezett, és ő is egy grand Cuvée, mert apa és anya is benne van. A különleges eljárás révén egy igazán komplex, nagytestű, gyönyörű tétel született, amely valóban méltó a kisfiamhoz. Tavaly a 2022-es Budapest Borfesztivált követő, a Máltai Szeretetszolgálat tartott jótékonysági borárverésen kettő palack ebből a tételből 510 ezer forintért talált gazdára, amivel az árverésnek a saját kikiáltási árához képest a legértékesebb darabja lett, pedig nagy nevű borászatok nagyon komoly tételeivel versenyzett. Ez egy óriási elismerés, ami Zoltán és a feleségem érdeme is, akik a mai napig mindenben támogatnak. Sikerünk persze legalább ennyire köszönhető a családunk többi tagjának és barátainknak is, akik az első perctől segítettek, akár a présház rendbetételében, akár a metszések és zöldmunkák szüreti és pincemunkákban. Bár az én álmom volt a borászat, ám nagyon sokan hozzájárultak ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, és hosszú lenne felsorolni is mennyi mindenkinek vagyok hálás mindezért. 

Mik az idei év különlegességei?

Házasítások és eljárások tekintetében is keressük a különleges megoldásokat. Erre kiváló példa a jelenleg talán hazánkban egyedül általunk kínált, zöld velteliniből a portugál Vinho Verde stílusában készülő korai szüret tétel, a zöldbor, amely egyszerre megosztó és egyszerre slágertétel. Ebből hamarosan jelentkezik az új évjáratunk. Hamarosan debütál az első ’narancsborunk’ is, egy fehér szőlőből, a már említett világszabadalom vörösborerjesztő tartállyal, héjon áztatással készült tétel, amely az ősi grúz borkészítés előtt tiszteleg, high-tech eljárással elkészítve. Kitöltve valóban narancsszínű, és egy nagyon izgalmas ízvilággal bír. Nagy siker Sauvignon blanc-ból megállított erjesztéssel készült félédes gyöngyöző tételünk is, amelyből hamarosan ugyancsak érkezik az új évjárat. Birtokborunk, egy különleges cserszegi fűszeres-bianca házasítás nemsokára már három évjáratos vertikális kóstolón is ízlelhető lesz. Ez azért különösen kedves a számomra, mert ezt a présházunk otthonául szolgáló birtokon található öreg tőkékről szüreteljük, gazdag, illatában mézes, virágos jegyeket idéző tétel, amely évjáratról évjáratra elvarázsol. Nemsokára bemutatjuk a közönségnek bordeaux-i stílusú Cabernet Sauvignon – Merlot házasításunkat is, mindjárt két változatban: reduktív és zempléni tölgyes érlelést kapott kivitelben egyaránt. Készítünk emellett hagyományos erjesztésű pezsgőt is Pinot Grisből, az Etyeki Pezsgő eredetvédelem szigorú kritériumainak megfelelően, amely az előírt 24 hónapos palackos érlelés okán 2024-ben kerül majd forgalomba.  ‘ 

Elfér még egy kisebb borászat Etyeken? 

Nagyon jó a helyi közösség, együttműködő, támogató, segítjük egymást. Nagyon hálás vagyok az etyeki borászok közösségének, hiszen az első évünk nem sikerülhetett volna a támogatásuk nélkül, amikor még víz sem volt a pincénkben. Eredetileg Nagyvázsonyban terveztem felépíteni a birtokközpontot, egy olyan történelmi malomban, aminek a malomkövét annak idején Kinizsi felkínálta Mátyás királynak – legalábbis a legenda szerint, termőterületeket pedig Szentantalfán vásároltam volna. Ott, és a közeli, zánkai Tagyonhegyen is számíthattam volna borász barátaim támogatására. A munka melletti napi három óra ingázás nem volt reális, Etyek azonban már régóta befürkészte magát a fejünkbe, és a szívünkbe, mert az Öreghegyen sétálgatva rendre különleges érzés fogott el, mintha Provence és a kaliforniai Napa és Sonoma különös egyvelegében találtam volna magam. Elvarázsolt. Gyönyörű gasztrobirtokok, fantasztikus borok és zseniális emberek. Etyek minden szempontból ideálisnak tűnt 15 percre a munkahelyemtől. Beleszerettem egy romos présházba, de mivel nem volt eladó, másra kezdtünk el licitálni, mígnem ez az eredetileg kinézett kisbirtok egyszercsak eladó lett. Éppen egy Toyota RAV4 terepen történő leforgatása miatt jártunk Etyeken amikor megláttam, azonnal fel is hívtam a számot, megalkudtunk és meg is vettük. Sorsszerű volt. 

Kicsit csavaros a borászat megnevezése, honnan ered? 

The Vine HRVSTD for You – A szőlőtőke neked szüretelve elnevezés utal a minden egyes palackban jelen lévő filozófiára és szeretetre, ami a borászatunk legfőbb értéke. Emellett egy lehetőséget is kínál bárki számára, aki maga is érdeklődik a borászat és a saját bor iránt, de anyagi vagy kapacitásbeli akadályok miatt nincs lehetősége saját borának elkészítésére: egy bizonyos palackszám felett erre nálunk bárkinek van lehetősége, akár magánszemély, akár egy vállalat. Akár a stílust és a fajtát is elég meghatározni, de aki szeretné, az végigkísérheti az egész folyamatot kezdve a metszéstől egészen a palackozásig. Így bárkinek lehet saját bora, ami ott és úgy készül el, ahogyan szeretné, és amiben az általa kívánt mélységig az ő keze munkája is benne van. Ez egy nagyon fontos eleme a saját közösség építésének crowdfunding-jelleggel, ahol az előértékesítés záloga, hogy bizalmat kap a jövőbeli produktum.

Etyeken a sok borászat között milyen innovációkkal érdemes kitűnni? 

Számomra nagyon inspiráló kedves barátaink, a szentantalfai Dobosi Pincészet példája. Új birtokközpontjuk építése során esetükben is nagyon elszálltak az építőanyag árak, ezért meghirdettek egy ’A barátság épít’ elnevezésű projektet, amelynek keretében az őket és boraikat kedvelők támogathatták a birtok felépítését, az ennek során felajánlott összeget pedig levásárolhatták, akár azonnal, borra, akár később a megépülő birtokon szállásra vagy egyéb szolgáltatásra. Aki egy bizonyos összeg fölött adott mecenatúrát, az pedig felkerült a barátság falra, ami az adományozónak is egy jó érzés, hiszen viszontláthatja a nevét valami készben, amihez ő maga is hozzátett. Magam is támogatójuk voltam és nagyon megragadott ez a fajta közös értékteremtés, mert ez egy olyan misszió, aminél nincs szebb. Mindezt azért meséltem el, mert a 360 fokos ökológiai gondolkodást megvalósító borászatunk mellett épül a megújuló energiát (napelem, hőszivattyú) használó, a csapadékvizet is hasznosító, részben a helyi alapanyagokból, etyeki kőből, részben passzívház szintű üzemelést lehetővé tévő könnyűszerkezettel készülő szálláshelyünk, a hozzá kapcsolódó vegyszermentes, növényi szűrést használó biomedencével és szaunával. Az elképzelésem, hogy a fenti példához hasonlóan hamarosan bennünket is lehet majd támogatni különböző, akár azonnal, akár később levásárolható előfinanszírozási csomagokkal a birtok befejezésében, amely később is kedvezményeket és csak a szűk támogatói kör számára kínált exkluzív lehetőségeket jelent majd azoknak, akik most bizalmat szavaznak nekünk, és akikkel együtt, közösen építhetjük fel az ökológiai mintaprojektnek is beillő borászatot,  

Budapest szőlőskertje lévén Etyeken nem csupán a hazai, hanem a nemzetközi vendégek elérése is könnyebben lehetséges, én pedig küldetésünknek tekintem azt is, hogy a hozzánk látogatókat olyan különleges élményekben részesítsük, amely arra bátorítja őket, hogy ne csak bennünket és a többi etyeki borászatot, hanem a huszonkét magyar borvidék mindegyikét keressék fel, és fedezzék fel a csúcsborászatokat és azokat a kis kézműves helyeket egyaránt, ahol igazi meglepetésekre lelhetnek. Az etyeki lokáció tehát egyben felelősség is. Hiszem ugyanakkor azt, hogy a lokáció csupán egyike lehet az értékeinknek, és nem is a leghangsúlyosabb azok közül. A The Vine HRVSTD for You létrehozásával olyan helyet szeretnék megteremteni, amely méltán üzenheti majd azt: ne azért látogass el hozzánk, mert Etyeken vagy, hanem azért gyere Etyekre, mert mi itt vagyunk.

Hogy zajlik az értékesítés?

Kiskereskedelmi láncok polcain nem vagyunk elérhetőek, hiszen a megtermelt borainkat egyelőre könnyen tudjuk értékesíteni és anyagilag sem érné meg ez a típusú disztribúció. Saját honlapunk mellett néhány online borkereskedelmi és borturisztikai oldalon és applikációban is elérhetőek a tételeink és szolgáltatásaink (amelyek közül a dűlőpiknikek és a motorcsónakos naplementetúrák a legnépszerűbbek), illetve néhány bisztróban és gasztroboltban is találkozhatnak velünk a borkedvelők. Ezen felül természetesen minden hónapban kint vagyunk az Etyeki pikniken egyelőre az Újhegyi gasztrosétányon, később pedig az elkészült öreghegyi birtokközpontunkban. Rendszeresen ott vagyunk a Budapest Borfesztiválon is az elmúlt két évben borászati partnerei voltunk Nemzeti Botanikus Kert ’Kert a köbön’ néven futó kulturális, természeti és tudományos rendezvénysorozatnak. Ezek nagyon sokat segítenek az ismertség megteremtésében, és a visszajáró vendégkörünk kialakításában. A terveink szerint idén ősszel megnyílik biomedencés borteraszunk is a régi présházban berendezett vintage borbárral és első körben négy vendégszobával, ahol már hosszabb időre is tudjuk fogadni a hazai és külföldi vendégeket, illetve természetesen rendezvények megtartására is lesz lehetőség. Szeretnénk kialakítani néhány csillagnéző házikót és egy jógateraszt is, hosszú távú terveink között szerepel egy korlátozott számú vendéget fogadó prémium beltéri wellness részleg, egy hétvégén nyitvatartó, farm-to-table filozófiájú bruncholóhely és bisztró valamint egy kis kézműves pékség is. 

Hogy lehet összeegyeztetni a borász életet a mindennapi multis munkavégzéssel? 

Napközben a Toyota-Lexus, hajnalban, éjszaka és hétvégén pedig a borászat az életem. A kisfiunk most ismerkedik a bölcsivel, így a feleségem is egyre többet tud majd foglalkozni a borászatunkkal. Tervben van a további telepítés, esetleg a területvásárlás is, de nem célom az öncélú növekedés és nincs is rajtunk ilyen kényszer. A cél inkább egy kis meghitt, családias, de mégis nagyon igényes, nagyon prémium pincészet és borbirtok, olyan kis csodahely, amelyet mi magunk is keresünk amikor picit kiszakadni, elvonulni vágyunk. 

Minden fáradtságért kárpótolja az embert, amikor kinyithatja az első palack saját borát, és amikor látja, hogy az embereknek örömet okoz az ő munkájának a gyümölcse. Hisz minden egyes palackban benne van az előző év minden munkája, erőfeszítése, szeretete, a pince hidegében töltött hosszú órák, a felejthetetlen napfelkelték az Öreghegyen, a fagyos, csípős, metszéssel töltött téli napok, az első rügyek, a zöldbe boruló ültetvény csodája, az átfagyva, hajnal 3-kor mosott tartályok, az először kóstolt újbor izgalma – ez mind benne van egy-egy palack esszenciájában. Amikor valaki ezt megkóstolja, és látom az arcán az örömöt és hogy értékeli ezt a munkát, amit a két kezemmel teremtettem meg, az leírhatatlanul értékes pillanat. 

A regényedet nyugalomban tervezed megírni a saját borodat kortyolgatva, a teraszon üldögélve. Mennyire van közel ez a pillanat?Nagyon szeretem a munkámat, most még nem tudom elképzelni, hogy ne Toyotázzak-Lexusozzak, márcsak azért sem, mert a márka ugyanazt a környezettudatos gondolkodást képviseli, amit én a saját kis borászatomban igyekszem meghonosítani. 360 fokos ökológiai gazdálkodásban gondolkodunk, és így is dolgozunk. A Toyota hosszú távú gondolkodása, társadalmi felelősségvállalási törekvései, illetve az, ahogyan a környezettudatosságról gondolkodik bőven túlmutatva az autóiparon számomra egy nagyon fontos érték. Az elmúlt közel negyed évszázadot tulajdonképpen az autóiparban töltöttem el, jelenleg még nehéz arra gondolni, hogy ez egyszer nem így lesz. Azt is őszintén el kell mondanom, hogy rengeteg olyan money can’t buy élményben volt részem a munkámnak köszönhetően, amit soha nem tapasztaltam volna meg, ha nem itt dolgozom. Ez inkább egy jövőkép, egy vízió. De tény, hogy mindent feltettem a borászatra, feladtam egy pesti, Dunára néző lakást, komoly hiteleket vettem fel és 20 évre előre betábláztam magamnak, hogy miket szeretnék még megvalósítani, tehát bőven lesz még feladat. De hosszú távon itt szeretnék élni a birtokon, megvalósítva minden álmomat, és igazi értéket teremtve, és azt örökül hagyva.

Előző cikk

Válts egészséges életmódra a Retekkel!

Következő cikk

“Ez a hat hét test és lélek összjátéka”