Az itthoni folyóirat-kultúra leépülése után újabb veszély fenyegeti az „olvasás ügyét”. Az Alexandra könyvhálózat a bedőlés szélén áll, csak találgatni lehet, hogy sikerül-e megmenteni megannyi kiadó és szerző egzisztenciáját. Az esettel kapcsolatban Nyáry Krisztián írót és Kovács Pétert, a Libri-Bookline Zrt. vezérigazgatóját kérdeztük.

„Akkor voltam egyetemista Pécsett, amikor Matyi Dezső egy guruló konténerből árult könyveket a Ferencesek utcáján. Azóta sokan és sokszor mondták már, hogy vége az Alexandrának, ő soha. Ha most ő is kimondja, hogy vége, el kell hinnünk neki”

– nyilatkozta lapunknak Nyáry Krisztián, a Líra Könyvkiadó kreatív igazgatója. Az Így szerettek ők és a Festői szerelmek szerzője szerint, ha egy meghatározó súllyal bíró piaci szereplő csődbe megy, annak minden iparágra átgyűrűző hatása van a versenytársakra. A könyvpiac sajátosságai miatt ráadásul a konkurens cégek mind üzleti partnerei is egymásnak, ezért ezt a csődöt mindenki közvetlenül érzi a bőrén, és akármi is lesz a vége, rá fogja nyomni a bélyegét erre az üzleti évre. „Remélem, csak erre” – szögezi le.
A szakember úgy látja, hogy a szerzők – hacsak nem az Alexandra kiadói csoport szerzői – nem sokat tudnak tenni. A kiadók dolga, hogy megtegyék a szükséges jogi lépéseket a beragadt készleteik „kimentésére”, és a nekik járó pénz visszaszerzésére. Úgy tudja, hogy a többség már lépett, a többi a csődeljárás, felszámolás eredményétől, vagy egy új tulajdonossal folytatott tárgyalásoktól függ. Ami az Alexandra kiadói csoporthoz tartozó, kiadó nélkül maradó szerzőket illeti, nekik most azt tanácsolná, hogy ne az első ajánlatot fogadják el. Érdemes körülnézniük a kiadók között, és megversenyeztetni őket, ki biztosít kedvezőbb feltételeket – teszi hozzá. A kommunikációs szakember egyébként mindig is a piaci megoldásokat tartotta jobb opciónak az állami beavatkozásnál.

A könyvpiac elég flexibilis ahhoz, hogy betöltse az Alexandra nyomán keletkező űrt, és az sem biztos, hogy egyetlen szereplőtől kell várni a megoldást, sokféle modell elképzelhető.

A helyzet alkalmat kínál arra is, hogy a piac kicsit racionalizálja a működését. Például nem biztos, hogy több mint kétszer akkora könyvesbolti alapterületre van szükség Budapesten, mint a sokkal nagyobb vásárlóerővel rendelkező Bécsben – hívja fel a figyelmet. Ami a tartozások rendezését illeti, ott elfogadja, hogy valamiféle segítő vagy közvetítő szerepe lehet az államnak, de azért itt is megnyugtatóbbnak találna egy tisztán piaci megállapodást. Hozzáteszi továbbá, hogy amikor a kormány utoljára foglalkozott a könyvpiaccal, államosította a tankönyvkiadást és -terjesztést, aztán magával vitte a forgalom egyharmadát, úgyhogy tudja értékelni a passzivitást is. Véleménye szerint az államnak nem a piacot kéne támogatnia, hanem a két másik kulcsszereplőt: az írókat és az olvasókat. Ehhez átlátható, minden szerző számára hozzáférhető ösztöndíjrendszerre lenne szükség, hogy az írók akkor se halljanak éhen, ha éppen nincs könyvük a piacon. A kiemelt olvasói csoportokat, például a diákokat, a pedagógusokat, a közművelődési dolgozókat pedig néhány milliárd forintból egy utalványrendszerrel lehetne támogatni, hogy olcsóbban vásárolhassanak könyveket. Ez a piacnak is jót tenne, de főleg az olvasás ügyének. Arra kérdésre, hogy át lehetne-e alakítani a jelenlegi bizományi rendszert a probléma megoldásához, azt válaszolta: „ha az Alexandra nem bizományosi díjjal, hanem a megvásárolt, és leszállított könyvek ellenértékével tartozna a kiadóknak, akkor most jobb lenne a helyzet? Még adózniuk is kéne a papíron eladott könyvek után.

Néhányan a bizományi rendszert szeretik minden baj okozójának tekinteni, de a magyar piac történelmileg így működik kétszáz éve.

Azokban az országokban, ahol nem ez a modell az irányadó, többnyire egyfajta kvázi-bizományosi modell működik. Ott a kereskedő 60–90 napra fizet a leszállított könyvekért, miközben korlátlan visszáru joga van, azaz a visszaküldött könyveket a kiadónak kötelező visszavásárolni tőle. Nem tudom, hogy egy ilyen rendszernek a kis kiadók jobban örülnének-e. Amin viszont érdemes lenne elgondolkodni a kicsik védelmében, az egy árgarancia rendszer, amelynek értelmében új könyveket egy évig nem szabadna leértékelni. Egy dömping jellegű akciót ugyanis csak a nagy terjesztők engedhetnek meg maguknak, és ezzel kiszorítják a versenyből a kicsiket, akiknek nincsenek tartalékaik”. Hozzáteszi, hogy rövid távon szinte

mindenki veszíteni fog a kialakult helyzeten, hacsak a most szerzett tapasztalatot nem tekintjük nyereségnek.

„Végiggondolhatjuk, hogy jó ötlet volt-e három évre megállapodni az Alexandrával a tartozásai átütemezéséről, vagy csak elodáztunk egy problémát. A könyvpiac közös célja az kéne, hogy legyen, hogy már középtávon is minél többen profitáljanak az átalakulásból. Ha például független kiadók jobb helyzetbe kerülnének a terjesztői piacon is” – hangsúlyozza Nyáry Krisztián.

HIPOTÉZIS HIPOTÉZIS HÁTÁN

„Látjuk, hogy a kialakult helyzetben bekövetkezhet az Alexandra csődje, ahogy a sajtóból mi is értesültünk, egy vidéki boltja már be is zárt. Az biztos, hogy könyvek nélkül, amennyiben a kiadók úgy döntenek, hogy visszahívják a készleteiket, az Alexandra üzletek nem üzemeltethetőek tovább. De hogy a helyzet mikor és hogyan fog rendeződni, ezt egyelőre mi sem látjuk még pontosan” – nyilatkozta lapunknak Kovács Péter, a Libri első embere. Állítása szerint azt sem lehet előre megjósolni, hogy egy csőd pontosan milyen következményekkel járna. De úgy gondolja, hogy sok boltot más piaci szereplők tovább tudnának üzemeltetni, és a többi forgalmának jó részét is felszívnák a környező üzletek vagy az online kereskedelem. Ugyanakkor a kialakult helyzetben az egyeztetések és tárgyalások segíthetnek, hogy az elkerülhetetlen vesztésegeket lehetőség szerint csökkenthessék, minimalizálhassák a szereplők. Fontos az időfaktor is, ha sikerülne a készleteket gyorsan átrendezni, a bérbeadókkal az új üzemeltetőknek megállapodni, akkor a kiesés nem lenne kezelhetetlenül nagy – teszi hozzá.
„A kialakult válságos könyvpiaci szituációban a Libri-Bookline Zrt. fontosnak tartja, hogy a nehéz helyzetbe került kiadók mellé álljon. Az átlátható működést és törvényszerűséget mindig szem előtt tartó társaság vállalja, hogy az Alexandra által generált válságos könyvpiaci helyzetben a következő fél évben 30 napos fizetési határidővel fizet partnereinek, a piacon megszokott 60–90 nap helyett” – szögezi le a szakember, majd folytatja: a fizetési határidő csökkentése sokat jelent a kiadóknak, amelyek az előző években tapasztaltaknál is súlyosabb likviditási gondokkal küzdenek. A könyvpiaci sajátosságok miatt az év vége a legnagyobb bevételi forrást jelenti a könyvszakma szereplőinek, az év többi részében a kiadók és a kereskedők is zömmel hitelkeretükből fedezik kiadásaikat. A Libri-Bookline által biztosított gyors elszámolás segíti, hogy a nehéz helyzetbe került cégek rendezni tudják tartozásaikat, ezzel csökkentve a válság további terjedését. A vállalat felelős könyvpiaci szereplőként ezzel a gesztussal kíván, és tud segíteni a kiadók likviditási nehézségein. Arra a kérdésre, hogy a Libri tervezi-e az Alexandra üzletek felvásárlását, azt válaszolta: „ahogy az előző kérdések tartalma, úgy ez is csak hipotézis, jelenleg nem tudunk arról, hogy az Alexandra üzleteket üzemeltető cég kivonult volna a bérleményekből. A bérlemény szónak pedig kiemelt a jelentősége, az üzleteket nem lehet felvásárolni, azok nem saját tulajdonok, a bérleti jogot lehet átvenni. A magyar könyvpiacon láttunk és látunk most is rossz példákat arra, hogy a túl gyors piaci növekedés milyen veszélyeket hordoz magában. Mi nem szeretnénk ebbe a hibába esni, átgondoltan, a meglévő eredményeinket nem kockáztatva hoztunk döntéseket az elmúlt években, és ehhez a jövőben is szeretnénk tartani magunkat. Amennyiben érkezik hozzánk megkeresés, alaposan megvizsgáljuk, és értékeljük a lehetőséget”.
Kovács Péter véleménye szerint a piaci tendenciák, statisztikák azt mutatják, hogy bár az online kereskedelem valamivel nagyobb ütemben növekszik, a forgalom nagy többsége személyes vásárlás keretein belül, a könyvesboltokban bonyolódik le. Úgy gondolja, hogy minden szférában éles a verseny, erről szól a piacgazdaság, a könyvszegmens ebből a szempontból semmiben nem különbözik a többitől. Leszögezi, hogy azért, mert ilyen esetek történnek, nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy az egész könyvpiac rosszul működne. Vannak sajnos olyan cégek, amelyek az elmúlt években nem folytattak felelős gazdálkodást, a könyvpiaci vállalkozások túlnyomó többségére, legyen az kiadó vagy kereskedő, azonban nem ez a jellemző – zárja le.

KI A LUDAS, MATYI?

Az 54 boltos Alexandra könyvhálózat körül kialakult botrány háttere sokak számára könnyen kibogozhatatlannak tűnhet, annyi azonban bizonyos, hogy a legnagyobb elszenvedői az ügyben érintett kiadók, szerzők, és nem utolsósorban a vásárlókat képező lakosok lehetnek. Az eset központjában Matyi Dezső, a könyvesboltlánc alapítója áll, aki a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy (amire már korábban is utaltunk) „vége az Alexandrának”. Illetve elmondása szerint „a fejét veri a falba”, hogy az elmúlt három évben a tanácsadójára hallgatott.
A probléma gyökerét az képezi, hogy az üzleteket üzemeltető, a Wolf-CRS Kft. irányítása alá került Rainbow Kft., valamint a könyv-nagykereskedelmi funkciót ellátó Könyvbazár Kft. kölcsönös követeléssel lépett fel egymással szemben, miközben az utóbbinak milliárdos nagyságrendű tartozása van a kiadók felé.

Matyi állítása szerint átverték és kiforgatták, de elismerte a morális felelősségét, ugyanakkor a partnerei szerint ő járt el szabálytalanul.

Továbbá az sem elhanyagolható tény, hogy az üzletember pályája során borászkodásba, majd később – állítólag politikai nyomás hatására – a „labdarúgóbizniszbe” is belekóstolt, amihez a könyvkiadásból és -terjesztésből vonta ki a szükséges tőkét, emiatt nem tudta rendesen fizetni a bérleti díjakat és a nagykereskedelmi cégét. Adódik a kérdés, hogy a kormányzat szándékozik-e lépéseket tenni a hazai könyvszakma megmentése érdekében. Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke korábban levelet írt Balog Zoltán emberi erőforrások miniszterének, hogy támogassa meg az ágazatot hárommilliárd forinttal. Kérését azzal indokolta, hogy a könyvpiac a rendszerváltás óta százmilliárd forintot meghaladó adót fizetett. Závogyán Magdolna kultúráért felelős helyettes államtitkár azt nyilatkozta, hogy az állam tartózkodik a könyvpiacra történő közvetlen beavatkozástól, ugyanakkor nem zárkóznak el a kéréstől, a tárcák között többféle egyeztetés is folyik a legoptimálisabb megoldás megtalálása érdekében. Ugyanakkor az MKKE elnöke korábban, a távirati irodának küldött egy közleményt, miszerint a kiadók túlnyomó többsége már visszahívta könyveit a bolthálózatából, és a szerződések szerinti 30–60 nap leteltével peres úton próbálják behajtani a Könyvbazár Kft. tartozásait. Megkerestük a tárcát, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által kiadott közleményben foglaltakhoz képest egyelőre nincs új információ az ügyben. A krízis további áldozatai a nyomdák lehetnek, ugyanis a kiadók egy része képtelen lesz a kintlévőségüket kifizetni. A nyilatkozat szerint az elhúzódó válság leginkább azzal fenyeget, hogy 5–10 milliárd fogyasztói árukészlet szakad a kiadókra, annak minden (szállítási, raktározási) költségeivel együtt. Ebből kifolyólag méretes leárazási hullám következhet be, amely évekre tönkreteheti, a már négy válságot átélt szegmenst. Ez hosszútávon két fejleményt von maga után: drasztikus áremelkedést és a kínálat bulvárosodást. Mi is megkerestük Kocsis András Sándort az üggyel kapcsolatban, aki azt válaszolta, már eleget nyilatkozott a sajtónak, és nem szeretné saját magát ismételni.
Bár súlyosak a körülmények, voltak, akik idejében kapcsoltak: „Az ügyben a HVG könyvkiadói részlege is érintett, ugyanakkor tavaly decemberben szerződést bontott a Könyvbazárral és visszakérte a készleteit” – olvasható a HVG február 2-i számában. Halálos ítélettel is felérhet a Libri, a Líra és a Kossuth Kiadói Csoport hasonló döntése, ugyanis ők is úgy rendelkeztek, hogy visszahívják könyveiket az Alexandrából. Az elhatározás többek közt a Magvető, a Corvina, a Libri, a Jelenkor, a Park, a Noran és a Kossuth könyveit érinti, amely komoly veszteség az amúgy is szebb napokat átélt áruház történetében. De vannak, akik optimisták a nyilvánvaló hátráltató tényezők ellenére is: „az Európa Kiadónak nincs olyan tartozásállománya, amelyet ne lehetne kezelni, figyelembe véve, hogy mekkora az éves árbevételünk, és milyen könyveket adtunk ki az elmúlt időszakban, hiszen sok könyvünk hosszabb távon is sikeres – mondta M. Nagy Miklós, a kiadó igazgatója a Heti Válasznak. Matyi az Európát 2005-ben vásárolta meg, erről a cég első embere úgy nyilatkozott, hogy a kiadó eredményessége nem a tulajdonos személyétől, hanem a kiadó vezetésétől, a kollégái munkájától és a könyvek eladásától függ. Viszont akadnak olyanok is, akik már nem látják ennyire fényesen az eseményeket: Gyurgyák János, az Osiris Kiadó vezetője szerint a helyzet egy földrengéshez vagy cunamihoz hasonlítható. A történész szintén a Heti Válasznak adott interjút, ahol úgy fogalmazott, hogy „komoly kiadók tűnhetnek el, egzisztenciák mennek tönkre. Válságban a szakma, a magyar művelődés.”

Fotó: Kiss András