Home»Insider»Mindig kell egy vezető, de nem mindegy, hogy kicsoda – Interjú Dr. Robert Hogan pszichológussal

Mindig kell egy vezető, de nem mindegy, hogy kicsoda – Interjú Dr. Robert Hogan pszichológussal

2
Shares
Pinterest Google+

A Four Seasons Hotelben találkoztunk Dr. Robert Hogan amerikai pszichológussal, a Hogan Assessments alapítójával, aki az elsők között intézményesítette a személyiségmérő eszközök használatát a munkahelyi teljesítmény növelésében, és akinek szervezete a Fortune 500 cégek több mint felét kiszolgálja. Budapestre április közepén, az Akváriumban rendezett „Future of Coaching in Organisations” nemzetközi konferenciára érkezett, de szakított ránk egy kis időt egy pohár chardonnay mellet. Az izgalmas beszélgetés során kiderült, hogy a szaktekintély szerint miért nem volt jó vezető Clinton, Bush vagy éppen Obama, mi a hasonlóság és a különbség politikus és cégvezető között, megváltoztathatja-e a digitalizáció az emberi természetet, és egyáltalán, mi kell az eredményes vállalatvezetéshez és az üzleti sikerekhez.

Kérem, röviden foglalja össze az Ön által kifejlesztett, mára az üzleti világban oly elterjedté vált személyiségvizsgálat elveit és lényegi elemeit!
A hatalommal rendelkező emberek minden nap döntéseket hoznak azok felett, akik kevesebb hatalommal rendelkeznek. Felveszik, előléptetik vagy éppen kirúgják őket. Ezeket a döntéseket többnyire a velük készült munkaügyi interjúk alapján hozzák meg, ugyanakkor ez a lehető legrosszabb útja egy emberi élet felett végrehajtott döntésnek. Az én célom az volt, hogy az emberek értékelését – a kirúgásokat, előléptetéseket, felvételi beszélgetéseket – vagyis az egész döntéshozatalt racionálissá, empirikussá tegyem, vagyis védhető, tudományos alapokra helyeztem. Az évek alatt komoly adatbázisunk épült ki, ez alapján pedig ki tudjuk mutatni, hogy amennyiben a cégvezetők ránk hallgatnak, jobb döntéseket fognak hozni az embereikkel kapcsolatban. És hogy miért fontos mindez? A siker kulcsa az üzleti életben a pénz és az emberek. A vezetők általában racionális döntéseket hoznak a pénzzel kapcsolatban, akkor miért ne hoznának racionális döntéseket az emberekkel kapcsolatban?!

Mit gondol, egy jó vezető számára fontos, hogy rendelkezzen pszichológiai vagy coaching tapasztalattal?
Ez egy jó kérdés. A meglátásaim tudományos kutatásokon és adatokon alapszanak. Ezek az adatok pedig azt mutatják, hogy a jó vezetőknek négy tulajdonsággal kell rendelkezniük. Becsületesnek kell lenniük, fontos, hogy legyen tartásuk, tehát ne legyenek sem hazugok, sem tolvajok vagy csalók. Ne kössenek kettős megállapodásokat mások háta mögött. Ha nem becsületesek, akkor bizony meg fognak bukni. Bill Clinton például egy hazug ember volt, ezért senki sem volt lojális hozzá a kormányában. A második követelmény, hogy kompetensek legyenek – tudniuk kell, hogy mit és hogyan kell csinálniuk. Ha mindig te vagy a főnök, az emberek hozzád fordulnak tanácsért. Ha nem tudod, hogy miről beszélsz, akkor nem tudsz jó tanácsot adni, ami nagyon hamar kiderül. Barack Obama például sosem vezetett semmit, semminek sem volt a főnöke, és meg is bukott.

Ön szerint megbukott?
Igen, én azt hiszem, mégpedig azért, mert nem tudta, hogy mit csinál.

Kétszer választották meg.
Ennek oka a konkurensei minőségével magyarázható. Sokan nem szeretik Donald Trumpot, de mi lett volna az alternatíva?

Becsületesség és kompetencia. Milyen tulajdonságok szükségesek még?
A harmadik, hogy képes vagy-e jó döntéseket hozni, belátni, ha tévedtél és változtatni rajta. A bizonyítékok azt mutatják, hogy az üzleti döntések 50 százaléka rossz. Tehát alapból nem lehet mindig jó döntést hozni. A jó megítélés kulcsa az, hogy belásd, ha rossz döntést hoztál, és képes legyél változtatni azon. Példának hadd említsek egy újabb politikust, George Busht és az iraki inváziót – ami egy rossz ötlet volt, Bush mégis inkább növelte a tétet, nem vonult ki a térségből. Pedig a rossz döntések romba döntik a szervezetet, legyen az egy vállalat vagy egy politikai apparátus. Végezetül fontos, hogy van-e víziód, meg tudod-e magyarázni, hogy miért csinálod azt, amit csinálsz, mi a célod, amiből mások is saját célt formálhatnak? Ez egy vezető négy elengedhetetlen kelléke. Ezek között nem szerepel olyasmi, hogy kedvesnek kellene lenni az emberekkel. Ugyanakkor szerintem a jó vezetőnek alázatosnak is kell lennie, meg kell hallgatnia mások véleményét. Fontos, hogy nyitott legyen, ahogy az is lényeges, hogy amikor delegál valakit egy posztra, akkor megbízzon az illetőben. A jó vezető egyben jó manipulátor is, de ettől még nem kell értenie az emberekhez, csak meggyőznie őket, hogy kövessék. A sort zárva: Ronald Reagan bár kiváló manipulátor volt, mégsem tudta elérni, hogy igazán értékeljék őt az emberek, mert a többi tulajdonsága hiányos volt.

Ők politikusok voltak.
Pontosan.

Nem eltérő egy cégvezetői és egy politikusi attitűd? Nem igényel más készségeket, képességeket?
Komoly bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az igazán sikeres ügyvezetők alázatosak, és hallgatnak az alkalmazottiakra. Hallgatnak a visszajelzésekre. Megbíznak az embereikben és csapatot építenek. Ezen bukott meg Barack Obama, aki sosem épített csapatot, sosem beszélt senkihez, csak egymagában ült az irodájában. Csapatot tudni kell építeni, ez például egy közös összecsengés.

Felteszem, ismeri a méltán népszerű sorozatot, a Kártyavárat (House of Cards), mi a véleménye Frank Underwoodról, milyen vezető a sorozatbéli elnök?
A brit változatot jobban kedveltem, a BBC verziója kegyetlen jó volt. Frank Underwood egy valódi vezető. A politika erről szól, az ilyen emberek tudnak szavazatokat gyűjteni, de aztán a hatalom élén vajon mit tesznek hozzá a nagy egészhez? Szerintem ez a gond a nagybetűs üzleti életben is, hogy a politikusok végül az ügyvezetők fölött kötnek ki, de semmihez sem értenek, azon kívül, hogy megválaszttassák magukat. A kampányszöveg is erről szól: ahhoz, hogy változást érjenek el, előbb meg kell választatniuk magukat, de miután megválasztják őket, tulajdonképpen mit is csinálnak? Igyekeznek hatalmon maradni, és ehhez azt mondják az embereknek, amit azok hallani akarnak. Ez pedig a szórakoztatás egy válfaja, semmi több. Ugyanakkor cégvezetőként tenni kell a változásért, el kell érni valamit. A hadsereg tábornokának vagy egy atlétikai csapat edzőjének győzelemre kell vinnie a csapatot, nem elég csak népszerűnek lennie.

Az egyetem befejeztével, gyakorló pszichológusként hogyan fordult az érdeklődése az üzleti szféra felé?
Mindig érdekelt a cégvezetés és az üzleti világ. Egyetemista éveimben, vagyis a 60-as, 70-es években az a szöveg járta az akadémikusok között, hogy a vezető személye lényegtelen. Ha az üzlet jól ment, azt a szerencsének tudták be, nem a vezető sikerességének. Én azonban sohasem hittem ebben. Hosszú ideig akadémikusként tevékenykedtem, és mikor végül megkaptam a juttatásom, elgondolkodtam, hogy akkor hova tovább?! Az akadémikusi fizetések szegényesek, de én nem akartam így élni, meg kellett próbálnom pénzt csinálni valahogy. Tudtam, hogy a pszichológiai kiértékelésekhez jól értek, és hogy talán értékesíteni is tudnám mindezt, így megpróbáltam pénzt csinálni az érdeklődésemből, vagyis a vezetők tanulmányozásából.

Nem volt könnyű a szemléletformálás, sokan támadták Önt.
A csapatommal bebizonyítottam, hogy a vezetői attitűd igenis fontos. Az 1990-es években adatokkal alátámasztva, tudományosan bizonyítottuk, hogy a személyiség alapjaiban befolyásolja azt, hogy hogyan teljesítenek az emberek a munkahelyükön. Aztán a 2000-es évek elején bebizonyítottuk, hogy maga a vezetőség személyiségjegyei is meghatározók egy cég sikerre vitelében. A 2000-es évek derekán pedig publikáltam, hogy valójában a személyiségjegyek határozzák meg a cég eredményeit. Kiderült, hogy az, hogy a szervezet sikeres működése a szervezeten belüli személyes kapcsolatok alakulásán múlik. Bebizonyítottuk, hogy amennyiben a vállalatok hallgatnak ránk ezen kérdésekben, több pénzt fognak keresni, mert alkalmasabb embereket vesznek fel a megfelelő pozíciókba.

Mit gondol, mely készségei segítették Önt abban, hogy ilyen sikereket érjen el a szakterületén belül?
Elsősorban, hogy nagyon keményen dolgozunk a csapatommal, nagyon jó minőségű munkát végzünk, és nagyon odafigyelünk arra, hogy mit szeretnének a vevőink. Megtaláltuk, hogyan promotáljuk azt, amit tudunk. Az üzleti életben nagyon keményen kell dolgozni, a vállalkozások 90 százaléka csődbe megy, nekünk is voltak jobb és rosszabb pillanataink. De amikor megvan az a bizonyos első nagybetűs vevő, a dolgok hirtelen elkezdenek felfelé ívelni. A mi esetünkben ez a nagy vevő a kormány volt. Kaptunk egy nagy megrendelést az amerikai kormánytól.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin SPORTSZÍV című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

Hogyan kerül a marketinges a sivatagba?

Következő cikk

Biciklis futárból dizájner - Interjú Tűhegyi Tamással, a Bagaboo márka megalapítójával