Magyarországon nem kapnak európai szintű fizetést a filmes alkotók, ezért kénytelenek mindent elvállalni, ettől viszont szétoszlik a figyelmük – állítja a szakember. Nem tart a Netflixtől, mindennek örül, ami színesíti a piacot, ugyanakkor meglepődne azon, ha a szolgáltató pár éven belül hazai gyártásba fogna. Nem szereti azt a fajta humort, amikor a kisembereken nevetünk, arra gondosan ügyelnek a folyamatok során, hogy náluk ez ne forduljon elő. Az Aranyéletnek nincs direkt politikai üzenete, objektíven mutatja be az országot. Az említetteken túl többek között forgatókönyvírásról, utánpótlás-nevelésről és szinkronizálásról beszélgettünk.

Ónodi Eszter az nyilatkozta, megnézné, milyen lenne, ha Kate Winslet szinkronizálná őt, hiszen fordított esetben ez már számos alkalommal megtörtént. Ön kit tudna elképzelni erre a szerepre?
Botrányosan rossz vagyok színészek neveiben. Ha nézek egy sorozatot vagy filmet, akkor egy karaktert látok. Leragadtam Brad Pittnél meg Angelina Jolie-nál, egy olyan színésznő nevét sem tudom felidézni, aki most aktív.

Angelina Jolie-nak egészen hasonló az orgánuma Ónodi Eszteréhez.
Lehet.

 

Augusztus 1-jétől elérhető az Aranyélet első két évada az Egyesült Államokban. Ismer már nézettségi adatokat?
Annyit tudok, hogy van pár nehezítő tényező: nem könnyű olyan dolgot felfuttatni Amerikában, ami feliratos. Ilyenre csak néhány példa volt eddig, de azok brutális marketingkampányt kaptak. Nálunk ennek a lehetősége nem áll fenn. Sikerült egy elég komoly tévés kritikusnak eljuttatnom az Aranyélet hírét, aki azt mondta: „Ja, hogy ez feliratos? Akkor nem nézem meg, bocs.” A Deutschland 83 című sorozaton kívül nem nagyon emlékszem olyanra, amelyet ezzel a hátránnyal sikerre vittek volna. De természetesen mindig kell próbálkozni. Előbb-utóbb meg fog születni az az igény, hogy ne csak a saját kultúrájukat lássák viszont.

Ez a gyakorlat? Átveszik, de nem szinkronizálják?
Ez a jellemző. De ez is változhat, például Netflix szinte az összes nemzetközi, saját gyártású sorozatát szinkronizálja angolra.

Mindezek tükrében miképpen érintette az Aranyélet eredménye?
Mi nagyon régóta vártuk, hogy a sorozat kijusson Amerikába, és bíztunk benne. Akkora hatalmas nézői bázisról beszélünk, hogy ez így is nagy dolog. Nekünk személyesen is, illetve minden alkotó számára nagy lehetőség.

Milyen hatással van a hazai HBO saját gyártását tekintve? Felkerültünk a térképre?
Azt gondolom, hogy ez egy hosszabb folyamat. Valamilyen szinten eddig is fent voltunk, találkozhattunk már például az amerikai HBO kollégáival, akik nagyon nyitottak voltak. Tavaly voltam Los Angelesben, a Head of Drama, David Levine fogadott az irodájában, órákon át beszélgettünk.

Ez a siker nem jelentheti azt, hogy több erőforrást fognak fordítani Magyarországra?
Ez nem így működik, már csak azért sem, mert az HBO Europe egy önállóan működő szervezeti egység, de ennél jobban nem látok bele.

Mennyire jellemző, hogy regionálisan kikerülnek sorozatok a tengerentúlra?
Most már szinte mindegyikről elmondható, például a Társas játék is elérhető, de megtalálható a lengyel Pakt vagy a cseh Pusztaság is az HBO GO-n és az HBO NOW-n.

Ehhez leginkább annak van köze, hogy egyre több és több tartalmat kell szolgáltatni a fogyasztóknak?
Persze, és egyre széleskörűbben is. Azért is vagyok bizakodó, hogy ha nem is látványosan, de változni fog az amerikai fogyasztói attitűd is, hiszen a mennyiség ellenére nem minden sorozat üti meg a magas minőséget.

Az Aranyélet hova tartozik?
Én nyilván azt fogom erre mondani, hogy a magas minőségűek közé. (nevet)

 Hogyan kell olyan sztorit írni, amelyben megjelennek a családi, párkapcsolati drámák, illetve a társadalomkritika, ugyanakkor nem lesz túl mély, nehezen fogyasztható a nézők számára?
Az Aranyélet tekintetében nem volt ilyen tudatos vállalás. Nekem a potenciál tetszett meg az egészben, hogy ebből lehet valami nagyon magyar, hiszen az ügyeskedésről szólt az eredeti finn formátum is. Amikor elkezdtük fejleszteni a hazai változatot, akkor kaptunk kritikákat az angol vezetőségtől, hogy ez így nem működik. Az volt a kérésük, hogy ne ragaszkodjunk az eredetihez: „Guruljon el a gyógyszer, csináljatok valamit, ami nagyon magyar!” – mondták. Onnantól kezdve így álltunk hozzá. Erre már jól reagáltak. Ekkor azt éreztük, hogy lehetünk még bátrabbak. Minden alkotói folyamatnak része, hogy ne legyen didaktikus, ez már a közreműködők hozzáállásán múlik. Azért vagyok híve az írószobának, mert lehetőséget ad a valós idejű visszajelzésekre és a közös gondolkodásra.

A vezetőség útmutatása hogyan nézett ki a gyakorlatban?
Készítettem egy rövid szinopszist, amelyet megmosolyogtató lenne most elolvasni, mert már semmi köze az elkészült sorozathoz. Azt gondoltam, hogy ez egy nagyon egyszerű adaptáció lesz, tizenkét 45 perces résszel. Megírtunk pár részt, elküldtük nekik, de nem voltak tőlük elragadtatva. Megkérdeztük, hogy mi a probléma. Elmondták tételesen, hogy mely elemek, karakterek nem működnek. Kiderült, hogy ezek a részletek mind az eredetiből lettek átvéve, amire ezt mondták: „Ez minket nem érdekel, nem láttuk az eredetit, csináljatok valami jót!” Ekkor kidobtunk mindent, és elkezdtük elölről.

Mi az Aranyélet pontos műfaja? Hiszen szórakoztató elemek is feltűnnek benne szép számmal.
Mi azt szoktuk mondani, hogy egy családi dráma krimielemekkel. Amikor az első évadot befejeztük, akkor azt éreztem, hogy az Aranyélet egy akasztófahumorral átszőtt, sötét komédia. Ugyanakkor sokan azt mondták, hogy nagyon nyomasztó, amin csodálkoztam. Számomra egyébként nem az, én ezt látom magunk körül. Pont azért muszáj iróniával, szatírával néznünk az életünkre, mert csak így tudjuk feloldani a feszültségeket.

Hogyan lehet megírni egy ilyen sztorit úgy, hogy az egyes komikus elemek ne legyenek túlontúl nevetségesek?
Nagyon nem bírom azt a fajta nagyon olcsó magyar humort, amikor úgy röhögünk, mintha magunkon röhögnénk, de valójában a kisembereket nevetjük ki. A lenéző humor szerintem nagyon nem passzol egy HBO-s sorozathoz. Kiröhögünk valakit, mert részeg, de nem nézünk utána, hogy miért iszik. Nekem ez egyenlő a lusta írói munkával. Arra mindig ügyeltünk, hogy ne mások rovására nevessünk, hanem azokon a körülményeken, amelyek mindannyiunkra hatással vannak.

Ha már a körülményeket említette: azt nyilatkozta, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy az Aranyéletet fricskának éli-e meg, vagy a valóság szimpla leképezésének, annak, amiben élünk. Ügyes kommunikáció?
Többször bebizonyosodott, hogy üres lózungokkal, céltalan odamondogatással rázni a láncot nem vezet eredményre. Nem érdemes kipécézni egyik oldalt sem, annak van értelme, ha az ember objektíven bemutatja, hogyan élünk ma Magyarországon. A második évadnak az a fő üzenete, hogy „ezt közösen csesztük el, hagytuk, hogy ez így alakuljon”.

Igen, de a harmadik évadban előkerülnek olyan elemek – például a kerítés –, amelyek élesen reflektálnak a jelenlegi környezetünkre.
Ma Magyarországon a kerítésnek nincs kritikusa, senki nem állt föl ez ellen politikai szinten. Mi sem mondjuk azt, hogy ez hülyeség, hanem a történet szerves részeként egy szituáción keresztül bemutatjuk, mennyire bizarr maga a valóság.

Van önökben frusztráció a Netflix miatt?
Hivatalosan erre nem szoktunk reagálni. Magánszemélyként én nem félek semmitől, ami színezi a sorozatpiacot.

Nem lát a társaságban riválist?
A Netflix jön fel a régióban, ez kétségtelen. Én örülnék, ha elkezdene sorozatokat gyártani nálunk, de nem látok erre esélyt a következő 5–10 évben. Lehet hallani, hogy nagy mennyiségben fordíttatnak sorozatokat, ehhez képest a tartalmaik egy elenyésző hányada az, amely lokalizálva van. Nem tudom a magyar előfizetőik számát, de szerintem százas nagyságrendnél nem lehet több.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin SVINDLEREK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!