Egyedül vacsorázni egy étteremben, egymagunkban moziba menni, élvezni egy könyv társaságát. A masturdate lényege az önmagunkra szánt minőségi idő, amelyet személyiségfejlesztésre szánunk. A felgyorsult életvitelből adódóan egyre nehezebb megteremteni az ilyen pillanatokat. Munkahelyi nyomás, családi problémák, párkapcsolati válságok, váratlan döntéskényszerek. Van, hogy ezekre a legjobb megoldás az, ha a hátunk mögött hagyva mindent, kisétálunk a világból. Az El Camino zarándoklat egy kiváló fórum arra, hogy feltegyük magunknak a személyiségünkkel és az életünkkel kapcsolatos lényegi kérdéseket. Sokan a mindennapos mókuskereket megunva, az íróasztal mögül ugranak bele a szabadságot jelentő semmibe. Elindulnak, mert motoszkál bennük valami, közelebb akarnak kerülni önmagukhoz, vágynak az ismeretlenre, szeretnének újjászületni. A kora őszi jó idő, a vénasszonyok nyara kiváló időszak számomra a nyári élmények és kalandok összegzésére. A háromrészes El Camino-cikksorozatom nem egy útinapló, nem egy részletes felkészülési segédlet. Tények, érzések, emlékek és jótanácsok kötetlen egymásutánja, amelyeken keresztül megpróbálom megfogalmazni, mit jelent zarándoknak lenni. Induljunk el, hogy megérkezhessünk!

Bármennyire is keressük a magányt, azzal, hogy rálépünk a sárga fésűkagyló jelezte útra, egyből egy közösség részévé válunk. A zarándokcsalád egy színes brancs, ahol nemzetiségtől függetlenül mindenki ugyanazt szeretné: elérni az út végére, Santiago de Compostelába. Itt a multikulti jól működik. Európaiak, ázsiaiak, amerikaiak, ausztrálok és afrikaiak együttműködve, nyitottan a másikra, gyakran szakaszokat közösen megtéve és átbeszélgetve, együtt fogyasztják a kilométereket. Bizonyos szinten egy zárt, steril, ingerszegény közeg, ahol nincsenek társadalmi különbségek.

Az úton minden ember egyenlő.

 

 

 

 

 

A közel egy hónap alatt sok ismerősünk lesz a zarándokok között. Én a párommal teljesítettem a 800 kilométeres távot, és vicces módon az első zarándokok, akikkel találkoztunk az utunkon, egy velünk egyidős, magyar páros volt. Életre szóló barátságokat nem kötöttünk, de sok „harmincnapos” bajtársat szereztünk magunknak.

Egyedül vagy párosan?

Boldog párkapcsolatban élő emberekben hamar megfogalmazódhat a kérdés, hogy egyedül vagy párban vágjanak-e neki a 800 kilométeres spirituális turistaútnak. Ha egy társsal megyünk, valószínűleg a közösségi szállásokon nehezebben fogunk beszélgetésbe elegyedni a többi zarándokkal. A partnerség miatt nem leszünk kiéhezve az emberi szóra és a kommunikációra a nap végén. Ráadásul azt tapasztaltuk, hogy a magányos túrázók is nehezebben nyitnak az összeszokott párosok felé. Ugyanakkor egy sokat látott párkapcsolatnak is nagy kihívás egy ilyen kaland. Mi egy percig sem bántuk meg, hogy közösen tapasztaltuk meg az El Camino adta örömöket és nehézségeket. Ugyanúgy átéltük az egyéni elmélyülés élményét, mint mások, és megadtuk magunknak a kellő énidőt is. A hosszan tartó út alatt mindent megbeszéltünk, amit meg lehetett.

Voltak szakaszok, amelyeket néma csendben teljesítettünk, mert egyszerűen feleslegessé váltak a szavak.

Ha minél magányosabban szeretnénk tölteni a közel egy hónapot, akkor érdemes már az útvonal kiválasztásánál figyelembe venni ezt a szempontot. A két tradicionális út közül az El Camino Frances sokkal populárisabb és zsúfoltabb, mint a Camino del Norte, amely az óceánpart mellett vezeti a zarándokokat. Tapasztalt zarándokok azt mondják, hogy a Camino Frances sokkal inkább a közösségi élményről szól.

A Szent Jakab-út nem olcsó!

Az elhatározás után az első lépés a szükséges felszerelés és túraruházat beszerzése. A két legdrágább tétel a későbbiek során utunk két legfontosabb kelléke lesz majd: a hátizsák és a lábbeli, úgyhogy ezeken nem érdemes spórolni. Persze ez nem jelenti azt, hogy a legdrágább modelleket vegyük meg. A magas ár önmagában nem garantálja a kényelmet. Próbáljunk fel minél több cipőt, vegyünk a hátunkra különböző méretű és kialakítású táskákat, keressük meg a számunkra legideálisabbat. Ha az indulás előtt semmilyen túraholmink sincs, akkor a felszerelésünkre nagyjából 80–150 ezer forintot fogunk költeni. Következő lépésként lefoglaljuk a repülőjegyet. Az ár sok minden függvényében változhat, de az oda-vissza út költsége valahová 60 és 120 ezer forint közé fog esni.

Az út megkezdése után a mindennapos költséget az étel és a zarándokszállások, az úgynevezett albergek fogják kitenni. A szállások között több árkategória is van, de jellemzően a legolcsóbb, becsületkasszás, adományozós helyek telnek be a leghamarabb. Egy alberg egynapi díja 5–15 euró között mozog. Az étel és az étkezés díja nagyban függ attól, hogy önellátóak próbálunk lenni, vagy inkább a kényelmesebb, de drágább készételeket választjuk az éttermekben. Itt is csak egy tól–ig árat lehet mondani, de egynapi étkezésünkre normál esetben, száműzve a drágább éttermeket, 15–30 eurót kell kalkulálnunk. Mindent összeadva a végösszeg jó esetben 400 000 forint környékén fog megállni. Nem kevés pénz, de egy harmincnapos intenzív nyaralásnak mindenhol ára van.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin 4.0 című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!