Estée Lauder nevét a világ minden szegletében ismerik. A jól felépített márkanév mögött egy magyar származású amerikai üzletasszony állt, aki kemény munkával, kitartással és egy nagy adag ambícióval a szépségipar ikonikus alakjává vált. Kihívásokkal teli, izgalmas karrierje miatt az életrajzírók Coco Chanel divattervezőhöz hasonlították. A mai modern nagyvárosi nő képét vetítette előre – saját cégbirodalmat épített, miközben betöltötte a boldog családanya és szerető feleség szerepét. Vagyonával egyetlen nőként bekerült a XX. század húsz legbefolyásosabb embere közé. Ismerjék meg a szépségápolás királynőjét, Estée Laudert!

A kis Esztiből Estée lett

Estée Lauder pályája a klasszikus értelemben vett amerikai álom megtestesülése. Élete során misztikus gyerekkori történetekkel és romantikus kalandokkal kiszínezett sztorikkal látta el a világsajtót addig, amíg egy életrajzíró megfenyegette, hogy elmondja róla a teljes igazságot. Estée Lauder azonban nem hagyta magát sarokba szorítani, így 1985-ben megjelentette az Estée: A sikersztori című könyvét, amelyben őszintén vallott a gyermekéveiről, a szüleiről és a páratlan karrierjéről.

Josephine Esther Mentzer néven született 1908-ban, New York Queens nevű negyedében. Európai származású felmenői valójában egyszerű zsidó bevándorlók voltak, édesanyja Rose Schotz Rosenthal magyar szépség, édesapja Max Mentzer cseh vaskereskedő, „egy elegáns, jól öltözött monarchista Európából, aki miután új országba költözött, továbbra is kesztyűben, sétapálcával járkált vasárnaponként”. Lauder önéletrajzában hosszan ecsetelte, hogy gyakran arisztokratának adta ki magát, sokáig szégyellte a családját, mivel erős akcentussal beszélték az angolt. „Mind a ketten ízig-vérig európaiak voltak, miközben én másra sem vágytam, minthogy száz százalékig amerikai lehessek” – írta. A kis Eszti – így szólították családi körben – az apja vállalkozásában hamar megtanulta, hogyan lehet versenyképes terméket eladni, hogyan könyvelje le a cég bevételeit és kiadásait. A titkárnői feladatkör igencsak testhezállónak bizonyult, ám a fiatal lány titkon másra vágyott: színésznő szeretett volna lenni. Hollywood aranykorában mindenki arról álmodozott, hogy reflektorfényben és tapsviharban, na meg jóképű férfiak csodáló tekintetében fürdőzve sikereket zsebelhet be.

A filmes és színpadi vágyak gyorsan szertefoszlottak, ugyanis a családhoz költözött Esther magyar származású nagybátyja, Schotz János. A férfi vegyészként dolgozott, Mentzerék hátsó sufnijában még egy saját kémiai labort is berendezett, ahol kifejlesztett egy titkos összetevőkből álló bőrápoló krémet. Esthert teljesen elvarázsolta a „csodatévő” kence, mint később kiderült, ez a sorsát is megpecsételte. Órákig figyelte bácsikája munkáját, aki krémeket, testápolókat és rúzsokat kreált, Estée – a középiskolai évek során nevet változtatott – pedig beleszeretett a kozmetikumok világába. Később már a piacon fellelhető szépészeti termékeket is tanulmányozta, a saját arcán és a családtagokén próbálta ki a legújabb szereket. Schotz a mentora lett, megtanította neki, hogy a szárító hatású szappanok helyett bőrkímélő olajokkal érdemes ápolni a bőrt. A tanulmányai után a nagybácsi termékeit – többek között a később nagy sikerű 6 in 1 hideg krémet – kezdte árulni rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek. Kiváló üzleti érzéke egy mesés karrier előszele volt. „Néztem, ahogy létrehozott valamit egy titkos receptből, egy varázslatos, krémszínű anyagot, amellyel fiolákat töltött meg… ez egy bársonyos krém volt, amely varázslatosan illatossá tette az embert. Talán dicsőítem a memóriámat, de azt hiszem, John bácsiban felismertem az én igaz utamat.”

Feleségből sikeres üzletasszony

1930-ban megismerkedett az osztrák származású üzletemberrel, Joseph H. Lauterrel, akivel néhány találkozás után összeházasodott. Érdekesség, hogy amikor a férje édesapja az Egyesült Államokba emigrált, a vezetéknevüket egy adminisztrációs hiba miatt Lauterként jegyezték be, ezt Joseph és Estée Lauderre javíttatta. A házasságukból két fiú született, Leonard és Ronald, előbbi az anyja cégének vezérigazgatójaként, az utóbbi befolyásos üzletemberként és ismert filantrópként lett sikeres. 1939-ben ugyan elváltak, 1942-ben azonban újra összeházasodtak, a második frigy pedig olyan erősnek bizonyult, hogy életük végéig együtt maradtak. Estée azonban nem elégedett meg a háziasszonyi és anyai feladatokkal, többre vágyott. A New York-i Cherry Lane Színház tanodáját is elvégezte, ám a várva várt színésznői karrier nem indult be. Úgy tűnt, másfajta élet volt neki megírva.

Egy napon, amikor a kedvenc fodrászszalonjában ülve várta, hogy sorra kerüljön, a szalon tulajdonosa megdicsérte, mennyire szép bőre van, és ennek titkáról kérdezte. Estée hosszasan ecsetelve bemutatta nagybátyja krémjét, a tulajdonosnőt pedig teljesen lenyűgözte a készítmény, így engedélyt kért annak árusítására. Gyorsan híre ment a környéken a csodaszernek, ennek hatására 1935-ben Estée Lauder saját vállalkozást indított. Sok év kemény munka után, 1946-ban a családi vállalkozás Estée Lauder Company néven betört a kozmetikai piacra, a kitartó és ambiciózus feleségét látva Joseph Lauder is csatlakozott a céghez. Ekkor még csak négy termékük volt, amelyeket egy korábbi étterem átalakított konyhájában készítettek, és a forgalmas áruházakban kihelyezett kozmetikai pultoknál, ingyenes arckezelésekkel mutatták be őket. Hittek a személyes találkozások erejében, szívesen látogattak el szépségszalonokba, később saját értékesítőket képeztek ki. Egy mindmáig leggyakrabban használt marketingfogással, a vásárlás mellé adott apró ajándékokkal – például krémalapú púderekkel – óriási népszerűségre tettek szert. 1948-ban már a New York-i Saks Fifth Avenue, a Macy’s és a Bonwit Teller is árusította a Lauder nevével fémjelzett tégelyeket. Az üzlet beindult, a 800–1000 dolláros megrendeléseik abban az időben kiemelkedő sikernek számítottak.

Egy világmárka születése

Az egyre népszerűbb üzletasszony 1953-ban piacra dobta első saját illatát, a Youth Dew-t. Ezekben az évben a nők többsége kizárólag különleges alkalmakra kapott parfümöt, így hosszas várakozás előzte meg egy-egy új üvegcse kipróbálását. Estée Lauder ezen a szokáson kívánt változtatni azzal, hogy olyan termékkel rukkolt elő, amely fürdőolaj és illatos parfüm formájában is használható volt. A bemutatkozás elsöprő sikert aratott, az első évben 50 000 darab kelt el belőle. 1956-ban megjelent a korszak egyik legdrágább kozmetikai terméke, a Re-Nutriv, amely a brand máig legnépszerűbb készítménye. 115 dollárt kért érte, ami a jelenlegi árfolyamon nagyjából 1000 dollárt, azaz közel 280 000 forintot jelentene. Példaszerűen működött a marketinges gépezet, Lauder nem az apró tégelyben rejlő folyadékot, hanem a vele járó életérzést adta el. Hirdetéseiben Picasso festményeihez hasonlították a krémeket: a nem túl drága festékek és a vászon ára nem azonos a vagyonokért elkelt művészeti alkotások árával. A stratégiáját így fogalmazta meg: „Mert a kreativitást fizetjük meg. A szakértelmet. Azt, hogy valami megfelel az elvárásainknak.”

Ezek után nem volt kérdés, hogy újabb és újabb termékeket készítsen a cég, 1965-ben megjelent a férfiaknak szánt Aramis, amelyet az alkotók a világ legelegánsabb kölnijének tituláltak. A következő években az üzletek polcaira került a Lauder for Men és a J.H.L.

Lauder különleges készítményeinek gyorsan híre ment a nagyvilágban, az amerikai piac után pillanatok alatt népszerű lett Európában és Ázsiában is. A sajtó imádta, annak ellenére, hogy nem szolgált minden héten újabb botránnyal, a hírességek pedig egymásnak adták a kilincset az üzletében. A semmiből épített fel egy kozmetikai birodalmat, így nagyon tisztelték és megbecsülték. A titka roppant egyszerű volt, hitt a női szépség erejében, és a nők is hittek benne, kedvelt mondását gyakran hangoztatta: „nincsenek csúnya nők, csak lusták”. A legmagasabb társadalmi körökbe kapott meghívást, ahol istenien érezte magát, szinte lubickolt a népszerűségben. Vásárlói közé tartozott Nancy Reagan, Frank Sinatra, Grace Kelly és több királyi előkelőség is. A szintén magyar származású hollywoodi színésznővel, Gábor Zsazsával viszont legendásan utálták egymást. Zsazsa egy, Vitray Tamásnak adott interjújában nem rejtette véka alá a Lauder iránti érzéseit: „Kellemetlen asszony, az olyan féltékeny rám… csúnya, öreg, kellemetlen. Ezt, remélem, meghallja… nem kell, hogy hallja, tudja ő, mert én is utálom, nem csak ő.” A vélt vagy valós konfliktusra és annak okára sem a magyar, sem a nemzetközi sajtóban nem derült fény.