Home»Kult»Könyvekből ledarált sorozatok a függő fogyasztóknak

Könyvekből ledarált sorozatok a függő fogyasztóknak

1
Shares
Pinterest Google+

Egyre több sorozatadaptáció születik irodalmi alapanyagokból, ami részben a sorozatfejlesztők álkényelmének is kedvez, másrészt kockázatvállalás is, hiszen az így elkészült mozgóképes verzió gyakran nem egyezik egészében az olvasók várakozásaival. Mitől jó egy adaptáció? Hogyan lehet kiemelkedni a rengeteg tartalomból, amelyet a streaming elérhetővé tett, sőt egyenesen a nappalinkba hozott? Az HBO irodalmi szakértők, Tasnádi István József Attila- és Balázs Béla-díjas drámaíró, forgatókönyvíró, rendező, Angyalosy Eszter író és forgatókönyvíró, illetve Kovács Gellért filmszerész meghívásával kereste a választ ilyen és hasonló kérdésekre.

Álkényelem vagy biztonság?

Az elmúlt évtizedek folyományaként ma a sorozatboom korszakát éljük, amikor elképesztő éhség van a tartalomra: a nézők rengeteg sorozatot fogyasztanak, az alkotók pedig egyre több irodalmi művet adaptálnak. Tasnádi István szerint a kábeltévé és a digitális feldolgozás is egy új lehetőséget kínált, rengeteg csatorna született, és kialakult egy olyan verseny, ahol világossá volt, hogy egy idő után az egyedi és a saját tartalom fogja húzni a csatornát, ezért kellenek a történetek.

„Gyakorló íróként azt látom, hogy megpróbálunk ötleteket eladni a csatorna vezetőinek, de ezek legtöbbször nagyon költségesek, és olykor van egy nagyfokú bizalmatlanság is a gyártói oldalon. Viszont ha van egy könyv, amely már bizonyított, akkor a vezetők abban bíznak, hogy az sorozatként is működni fog.

Csakhogy ha elkezdünk dolgozni egy adaptáción, darabokra hullik az egész mű, és ami a sok narrációval szuper volt, sztoriként nagyon vékony” – fejtette ki.

Kovács Gellért szerint „álkényelemként” is szolgál a sorozatfejlesztőknek, hogy irodalmi műveket adaptáljanak, hiszen egy ismert alapműre, egy brandre már lehet építeni, és az már önmagában kisebb-nagyobb tömegeket be tud húzni, így nem kell a nulláról indulni. Viszont ott van a kockázat is, hiszen minden olvasónak – az íróval az élen – van egy alapelképzelése, hogy hogyan kell kinéznie a képnek, hogyan kell elmesélni a történetet, és közben a sorozatoknak élniük kell azzal a szabadsággal, hogy jóval alaposabban, nagyobb részletességgel meséljék el az adott történetet.

„Van egy olyan jelenség, amely eddig nem volt jelen a tévésorozatok világában: a könyvek egyszer mindig véget érnek, de ha a sorozat nagyon sikeres lesz, akkor a vezetőség dönthet a folytatás mellett”

– emelte ki. Erre jó példa az HBO-gyártású Trónok harca, A szolgálólány meséje és a Hatalmas kis hazugságok is, hiszen az utóbbi kettő eredetileg csak minisorozatnak indult – a Trónok harca esetében pedig akkora igény volt a sorozat folytatására, hogy a gyártók már nem várhatták ki, hogy George R. R. Martin befejezze a terjedelmes Tűz és jég dala című regénysorozatát, hanem folytatták a történetet, mígnem az utolsó évad már nagy csalódás volt minden rajongónak. Kérdés, hogy művészi vagy minőségi szempontból a folytatások mennyire értékesek, de ez színtiszta üzlet.

A jó adaptáció „titkos receptje”

Az irodalmi műveknek mindig van elejük, közepük és végük, a sorozatokat pedig a végtelenségig el lehet húzni, ezért Angyalosy Eszter szerint a nézők 90 százalékának azok vége egyenesen felháborító, mert az oda vezető út az érdekes, nem a vége. „A sorozat egy kreatív felfedezőút. Egy jó sorozathoz egy megválaszolhatatlan emberi dilemma kell a sorozatmotorban, és a sorozat elkezd kísérletezni a válaszokkal.” A másik „titkos receptje”: hűnek kell lenni a történet „érzelmi palettájához”, mivel először minden ember szívvel reagál a történetekre, nem pedig ésszel. „Ha a történet ugyanazt az érzelmi hatást váltja ki sorozatként, mint regényként, akkor nyertünk” – emelte ki. Az irodalmi művek adaptálási folyamatában a történettel, az érdekes karakterekkel és a fordulatokkal lehet dolgozni, hiszen a narráció nem megfogható. Tasnádi rámutatott arra, hogy bármilyen vastag a könyv, ezek száma véges, mert „gyorsan felfaljuk a fordulatokat”. A leggyakoribb hiba, amikor több évadon át húzzák a már kifulladt történetet. Erre is van egy jól működő megoldás, amit megosztott velünk. „A Trónok harcánál a karaktereket egymástól nagyon messze rakták le, évadokon keresztül nem is találkoztak egymással. Így az interakciók során lehetséges konfliktusok száma nem merül ki.”

Jogos a kérdés, hogy milyen könyvből lehet jó adaptáció, és hogyan működik a piac ezen a téren. Angyalosy Eszternek a Libri Kiadó egykori főszerkesztőjeként volt rálátása arra, hogy a kiadók olyan könyveket keresnek, amelyekből remélhetőleg lesz egy új sorozat vagy egy új film. „A kiadóknak megvannak az embereik, akik szemmel tartják a külföldi könyvpiacot. Egy úgynevezett »jósda« működik, és a sorozatgyártók igyekeznek egymás elől megvenni egy-egy ígéretes könyv jogait – így lehet generálni a 30 országos eladásokat” – mutatott rá.
Igaz, aki meghozza azt a döntést, hogy melyik irodalmi műbe érdemes fektetni, akár tévedhet is. „Ez egy lutri, de segít, ha egyszerre több ember hisz abban, hogy érdemes pénzt fektetni valamibe” – osztotta meg a gondolatait.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin FÖLD,KALAND,ILYESMI című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

Sokkoló krimi és szocio-vérvalóság

Következő cikk

Tradicionális konyha a Lánchíd lábánál