Home»Cross»A siker képlete öt pontban

A siker képlete öt pontban

1
Shares
Pinterest Google+

A legtöbb ember ösztönösen éhezik a sikerre. Ezt az elemi vágyat kihasználva egyre-másra jelennek meg a semmitmondó személyiségfejlesztő könyvek, amelyek megfoghatatlan közhelyeket puffogtatva próbálják a helyes irányba terelni olvasóikat. Ebben az önfejlesztő mezőnyben bukkant fel tavaly Barabási Albert-László erdélyi származású, Bostonban élő magyar kutató A képlet című könyve, amely pusztán tudományos kísérletek alapján beszél a siker bizonyos törvényszerűségeiről. Élvezetes olvasmány, amely nem tukmál, és nem mondja meg a tutit. Helyette kísérletezik, játszik, és levonja a következtetéseket, amelyek bárkinek hasznosnak bizonyulhatnak az élet legtöbb területén. Megugorhatatlan feladat lenne komplex módon elemezni, elmesélni a könyv lényegét, ezért meg se próbálom. Inkább minden fejezetből kiemelem a számomra legkedvesebb, legérdekesebb részeket.

A képlet, a siker öt törvénye:

1. törvény: A teljesítmény vonzza a sikert. De ha a teljesítmény nem mérhető, a sikert a hálózatok határozzák meg.
2. törvény: A teljesítmény korlátos, a siker korlátlan.
3. törvény: Alkalmasság × korábbi siker = jövőbeni siker.
4. törvény: Míg a csapat sikere a sokféleségben és az egyensúlyban rejlik, a babérokat mindig egyvalaki aratja le.
5. törvény: Ha kitartunk, a siker bármikor beüthet.

Roger Federer és az Aranysisakos férfi

A mérhető és a mérhetetlen. Az objektív és a szubjektív. A sport és a művészet. A tenisz és a festészet. Ennek a két eltérő területnek a vizsgálatával Barabási Albert-László kutatócsoportja azt kívánta bemutatni, hogy mennyire eltérő alkotóelemek határozzák meg a siker jellegét az élet különböző szegmenseiben.Egy teniszezőnek a sikere több módon is megközelíthető. Barabási Albert-Lászlóéknak egy olyan mérőszámot kellett találniuk a sikerhez, amely a világranglista hátsó felében lévő játékosoknál is jól nyomon követhető. Például a reklámbevételekből származó jövedelmek összege kiváló mértékegysége lehetett volna a sikernek, de ezeket a számokat csak a top 10-es élvonalbeli nagyágyúknál lehet felkutatni. Ebben az esetben a siker legadekvátabb mutatójának az bizonyult, hogy hányszor kattintottak rá az egyes teniszezők nevére a Wikipédián.
A Wikipédia-kattintások száma alapján pontosan kirajzolódtak az egyes játékosok pályafutásának csúcspontjai és hullámvölgyei. A pályán nyújtott teljesítmény és az online enciklopédia adatainak relációjából született algoritmus, képlet olyan jól működött, hogy Barabási Albert-László kollégája egész pontosan meg tudta jósolni, hogy hány Wikipédia-kattintás lesz az adott teniszező nevére egy mérkőzése után a teljesítményének, játékának függvényében. Tehát ez a kutatás bizonyította a kutatócsoport előzetes megérzését, miszerint a teniszben a teljesítmény mértéke egyenes arányban áll a sikeresség nagyságával.

A tenisszel ellentétben a festészetben nincsenek mérhető adatok a teljesítményt illetően, így egy műtárgynak a sikerességét, azaz az értékét és az ismertségét rengeteg különböző tényező határozza meg. A művészettörténet egyik leghíresebb festménye, a Mona Lisa sokáig csak egy volt a sok festmény között a Louvre-ban. Csak az után vált világszerte ismertté, hogy 1911-ben nyitvatartási időben ellopták a múzeumból, és a tolvaj után nemzetközi hajtóvadászatot indítottak. Ez a bűncselekmény olyan eseménnyé duzzadt, amely lázban tartotta a médiát és az embereket szinte az egész világon. Ha a Mona Lisát nem lopták volna el, akkor valószínűleg most nem az lenne az egyik leghíresebb és legértékesebb műkincs.
Van azonban egy másik, talán még kifejezőbb képzőművészeti anekdota, amely kiválóan megvilágítja, hogy a művészeti világban önmagában a teljesítmény semmit sem ér. Rembrandt Aranysisakos férfi című festménye a nyolcvanas évek közepéig tömegeket vonzott a berlini Frigyes Császár Múzeumba. Az épület előtti árusok tömegével adták el a festményről készült képeslapokat és ajándéktárgyakat. Kétségkívül a múzeumban őrzött műtárgyak közül ez volt a legnépszerűbb. Ám amikor a művészettörténészek bejelentették, hogy a képet nem Rembrandt, hanem egy sokkal kevésbé ismert holland festő készítette, a látogatótömegek rögtön megcsappantak, és a műtárgy értéke drasztikusan csökkent, pedig a kép maga semmit sem változott.

A csillogó sisakos férfi ugyanazzal a merengő tekintettel nézett lefelé, a festmény ugyanolyan gyönyörű és megkapó volt, mint korábban. Egyetlen dolog változott csupán: a kontextus.

Mennyi a 100 méteres síkfutás legjobb elérhető eredménye?

Mindig lenyűgözve figyeltem az olimpikonok teljesítményét az ötkarikás játékokon. Sokat tűnődtem rajta, hogy lesz-e valaha olyan világrekord az egyes sportágakban, amelyet soha senki sem fog tudni megdönteni. A képlet erre a kérdésemre is választ adott: lesz!
Néhány évvel ezelőtt Filippo Radicchi, az Indianai Egyetem kutatója az 1800-as évek végéig visszamenőleg megvizsgálta az újkori olimpiák rekordjait, és azt vette észre, hogy a rekordok megdöntésének sűrűsége, időbeli eloszlása egy haranggörbét ír le. A haranggörbék a valószínűségek eloszlását mutatják, ilyen formájú görbével lehet leírni a lakosság magasságát is. A görbe közepe lekerekítve éri el a csúcspontot, ott helyezkednek el az átlagos magasságú emberek, nyilván belőlük van a legtöbb. A széleken a görbe elvékonyodik, ott találhatók az extrémen alacsony és magas emberek, belőlük sokkal kevesebb van. A haranggörbéből kiindulva a kutató plusz-mínusz 0,13 másodperc pontossággal meg tudta mondani a londoni olimpiai játékok előtt, hogy a 100 méteres síkfutás új világrekordideje 9,63 másodperc lesz. Jóslata, tudományos feltételezése helyesnek bizonyult, Usain Bolt rekordja pontosan 9,63 másodperc lett. Mivel a haranggörbének vannak végpontjai, ezért az olimpiai rekordoknak, az olimpikonok teljesítményének is van egy maximuma. A kutató elmélete szerint

a 100 méteres síkfutásban az emberiség számára valaha elérhető legjobb eredmény 8,28 másodperc.

Mi a sikeres Kickstarter-projekt titka?

A könyvben erre sem kapunk egyértelmű választ, viszont olvashatunk több olyan kísérletről is, amelyek a preferenciális kapcsolódás elvének fontosságát bizonyítják az adománygyűjtő projektek kapcsán. A preferenciális kapcsolódás azt jelenti, hogy ha valami vagy valaki sikeresnek tűnik, akkor az a teljesítményétől függetlenül vonzani fogja a további sikereket. A Kickstarter platformon elindított adománygyűjtő kampányok több mint hetven százaléka elbukik, nem tudja elérni a kitűzött összeghatárt. Arnout van de Rijt holland származású szociológus találomra kiválasztott kétszáz új projektet a portálon, amelyek még semmilyen támogatást nem kaptak. Ezeknek a felét megtámogatta egy jelképes összeggel, majd megvárta mind a kétszáz projektnek a végét, és megvizsgálta, mennyire lettek sikeresek. A kísérlet döbbenetes eredménnyel zárult.

Azoknak a projekteknek, amelyeket a kutató megtámogatott, csaknem megkétszereződött az esélyük arra, hogy további támogatókat szerezzenek.

Tehát a találomra kiválasztott projektek közül azok messze jobban teljesítettek, amelyek kezdeti támogatást kaptak. Ez a kísérlet is bizonyította, hogy a siker sikert szül, és akik sikeresnek tűnnek, vonzzák a további sikereket.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin ÍRÁSTUDÓK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

Örök kedvencek újraálmodva a mai generációnak – A BOOKR Kids alkalmazás

Következő cikk

„Az autók zajával nem tudunk mit kezdeni” – Zajos Budapest I.