Home»First Class»Az édességipar mint üzlet

Az édességipar mint üzlet

1
Shares
Pinterest Google+

A csokoládé, a gumicukor vagy a fagylalt olyan édességek, amelyeket gyermekkorunk óta szeretünk, és ez felnőtt életünkben is megmarad. Az édességipar olyan üzlet, amelynek célcsoportja nem korlátozódik nemre, korra, társadalmi státuszra, így a növekedése ígéretes, és viszonylag korlátlannak tekinthe

A szerző a Pénzügyi Tudakozó munkatársa.

Az édességipar már egy évtizede stabilan növekszik. A gyártók új ízeket találnak ki, és más-más textúrákkal dolgoznak, így fenntartva az érdeklődést és a fogyasztást. Az idei év slágere például az USA-ban a csípős, fűszeres csokoládé és gumicukor.

Az ünnepek alatt mindenki egy kicsit több süteményt, édességet fogyaszt, mint általában – ez igaz a karácsonyra, a Bálint-napra és a húsvétra is –, ennek hatására pedig az eladási számok is ekkor vannak a legmagasabban.

De mi minden számít édességnek az iparágban?

Az édességeket, ha típusaik szerint vizsgáljuk meg, akkor négy nagy csoportba tudjuk besorolni:

– csokoládé: ide tartozik a fehér, a fekete és a tejcsokoládé is;

– cukrok: kemény édességek, karamellák, különböző zselék, gumik, pehelycukorkák, nyalókák;

– finom péksütemények: fánk, bukta, rétes, croissant, csiga;

– egyéb: jégkrémek, nyers paszták, édes ropogtatnivalók.

Természetesen nem elhanyagolható a minőség sem. A csokoládé esetén a jó minőséget az jelenti, ha valódi kakaóból és kakaóvajból készül. Az üzletek polcairól levéve a terméket, érdemes megnézni, hogy hány százalékos kakaótartalommal is készült. Ha nem ér el egy bizonyos százalékot, akkor hivatalosan a termék nem is nevezhető csokoládénak. Például a tejcsokoládé esetén a kakaónak el kell érnie a 25%-os szárazanyag-tartalmat.

A magyar édességipar

A XIX. század végén Magyarország körülményei nagyon csábítóak voltak a gyártóknak, így több gyár is nálunk telepedett le, leginkább Ausztriából. Manapság nem ennyire jó a helyzet, sok szakember inkább nyugatabbra próbál szerencsét, és kívánja kamatoztatni az édességiparban megszerzett tudását. Ugyanakkor jó hír, hogy a szellemi tőke megvan az országban, és az utóbbi időben több beruházás, fejlesztés is meg tudott valósulni. Új gyárak és üzemcsarnokok épülnek, és már meglévő gyárakat is bővítenek. Az ilyen jellegű fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy a hazai gyártók lépést tarthassanak a nyugatabbra lévőkkel.

Az OPTEN adataiból kiderül, hogy 2012 óta folyamatosan nő a magyarországi édesipari vállalkozások árbevétele. Az alkalmazottak létszáma viszont csökkent, aminek legfőbb oka a szakképzett munkaerő hiánya, de nem elhanyagolható a modernizáció sem.

Kedvező jelenség, hogy egyre több a hazai kézben lévő édességipari cég. 2017-ben már 357 ilyen profilú vállalkozás volt, amelyek közé nem kerültek be olyan cégek, amelyek elsősorban kereskedelemmel foglalkoznak, és csak másodsorban édességipari gyártók.

A vállalatok mindenféle módon próbálják vonzóvá tenni a termékeiket. Érdekes formákat, színes, figyelemfelkeltő csomagolásokat alkalmaznak, és természetesen számtalan ízt kísérleteznek ki. A különböző csokoládéfigurák minősége sokat javult az elmúlt években. A bevonómasszából készült, alacsonyabb minőségű termékek aránya már néhány éve 10% alatt van.

A gyártók igyekeznek mindenkire gondolni, így már a cukorbetegek, gluténérzékenyek és a különböző diétára kényszerülők is megtalálhatják a számukra megfelelő édességeket az üzletek polcain. A Nielsen legutóbbi elemzése szerint az idei ünnepek alatt

a szezonális édességek forgalma átlépheti a 10 milliárd forintos forgalmat, míg a teljes év eladásai akár a 250 milliárd forintot is.

Tavaly például csokimikulásból több mint 8 millió darab fogyott, míg az adventi naptárakból 350 ezret értékesítettek. Ezek a számok idén valószínűleg tovább nőttek. A statisztikákat böngészve láthatjuk, hogy a magyar családok a szaloncukrot is igen kedvelik, hiszen minden évben 3500 tonna körül fogyasztunk, ami nagyjából 6 milliárd forint árbevételt generál a szaloncukorgyártóknak. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai alapján azt is megtudhatjuk, hogy az export is nőtt, tavaly 108 milliárd forint volt. Hazánk ezzel a számmal nem számít túl nagy exportországnak, csak a közelünkben több nagy „csokoládéhatalom” van.

Az édességipar a világ más országaiban

Azt hiszem, nem is kezdhetnénk mással a külföldi csokoládégyártás feltérképezését, mint Svájccal. A Chocosuisse oldalán elérhető információk szerint a 2017-es évben a svájciak fejenként 10,5 kg édességet fogyasztottak, míg mi magyarok „csak” 2,8 kg-ot. Svájc 2017-ben majdnem 128 000 tonna édességipari terméket exportált, amelynek 47,6%-át négy ország vásárolta meg: Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Kanada. Közel 63 000 tonnát az országon belül adtak el. Az ipar teljes bevétele így elérte az 532 milliárd forintot.

A legnagyobb arányban a kisebb csokoládészeletek és -táblák fogynak, több mint 100 000 tonnát adtak el belőlük. 42 589 tonnával a különböző cukrászati felhasználás a második az eladási listán, míg a harmadik helyen a bevont csokoládék találhatóak közel 36 ezer tonnával.

Az iparági adatok szerint a kelet-európai régióban volt a legmagasabb az értékesítés az egész világon.

A fogyasztók egyre jobban keresik a minőséget, és ezt az igényt a gyártók is igyekeznek kielégíteni. Ehhez folyamatos gyártósori fejlesztések szükségesek, és a recepteket is újra kell gondolniuk, hiszen sok egészségtelenebb összetevőt mással kell helyettesíteniük.

Az amerikai piacra azt jósolják az elemzők, hogy 2020-ig elérheti a kereskedelem a 38 milliárd dollárt. A piac két legnagyobb szereplője a Hershey és a Mars.

Megfigyelhető az édességiparban, hogy a legkedveltebb csokoládémárkák, sütemények és ízvilágok teljesen eltérhetnek annak függvényében, hogy melyik régiót vagy országot vizsgáljuk. Svájcban természetesen a csokoládé az uralkodó, míg Németországban a csokoládé mellett a gumicukrok is nagyon népszerűek.

Az egész iparággal kapcsolatban érdekes kérdés, hogy mi történik a bevétellel, ha emelkedik a kakaó és a cukor világpiaci ára. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nő az édességipari vállalatok gyártási költsége is. Ez minden gyártónak kihívás lehet az egész világon. Kérdés, hogy ha növekszik a gyártási költség, azt mennyire építik bele az eladási árba, és mennyi az, amit a profitjuk csökkenése által ugyan, de a cégek fognak „lenyelni”.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin BEFEKTETÉS című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

„Garzonból” induló világmárka – a chocoMe sikersztorija 

Következő cikk

A bonbonok és trüffelek specialistái – Bonbonier