Elemhasználati ráutalással Frászkarika címmel nyílt meg a Godot Galériában feLugossy László – (a „fe” annyit tesz, hogy fenomenális), ismerős-, baráti és művészkörökben Laca – kiállítása.

feLugossy László alaptagja volt a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak, a 70-es évek óta alkot, a modern művészetről vallott elképzeléseit ösztönös kifejezésekkel és kísérletezéssel gazdagította, gazdagítja. Kezdetben művészetalkotó tevékenysége leginkább a magától adódó, spontán megnyilvánulásban fejeződött ki. Telis-tele világlátásában, képi megjelenítésében ötletekkel, olyan színes fantáziacsokorban, hogy az elmúlt munkásévtizedeit kényszerűség lenne ilyen vagy olyan korszakokra tagolni. Ugyanakkor persze alkotói technikája nem toporgott egy helyben: képciklusai időről időre új formai jegyekkel bővültek.

Festészetének alapvonása a humor és a groteszk, amiben jól megfér egymással a banalitás és a mélység, az élmények ösztönös asszociációja, a pofonegyszerű neoprimitiv és a kozmikus távlat. Gyakran leegyszerűsített stílusban dolgozik a hagyományos műfaji kereteket átszakító művészeti kísérletein belül. Le sem lehet tagadni, hogy a kelet-európai underground avantgárd tipikus művésze, de úgy ám, hogy felfogásban, minőségben és megjelenési formában új műalkotás megteremtésére törekszik. Megélt eseményeket őszintén, közvetlenül vetít univerzális magasságokba, mindeközben eljátszadozik a képeit benépesítő emberlényekkel vagy tárgyakkal, ezáltal terel be az asszociációk erdejébe. A kelet-európai tapasztalatokat is beépítő elgondolások kaotikusságában mégis mindig fellelhető belső összefüggés.
Mostani kiállításán jellemzően a sík, festett felületre jelképes és valós gondolati tartalmat módosít/színesít kör alakban, filckollázstechnikával. Jószerivel mindösszesen a befogadón múlik, mit lát, érez, Laca képi világa mit vált ki belőle… Jól tesszük, ha a felszínes nézegetés után megpróbáljuk az említett belső összefüggéseket felfedezni.

 

 

 

 

 

Ott van például a kiállítás meghívójára tett kép, amely lehet is, meg nem is a Frászkarika, vagyis vegyük úgy, lévén a festmény alatt nincs cím. A sárga köpenybe teljesen beburkolt alak egyik kezében kasza, a másikkal katonásan tiszteleg, de meglehet, a betakart feje búbján ülő aranyszínű, csavaros szarvú, mitikus szarvast óvja. Halálosztó? Életosztó? Vagy a fekete alakos képek egyike, a Valaki elmegy görnyedten távozó, hátára vetett kitüntetéssel a múló időre asszociál, az Űrállomás fejben pedig sci-fi-trükkel mutat – az űrhajóra kivetített arccal – a jövőre; a két kép mondhatni egy, az idősíkokat egymással lefedő ívharmónia.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin JÁRMŰIPAR című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!