A hőmérsékleti szélsőségek alátámasztják a klímaváltozás tényét – állítja Lakatos Mónika, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) munkatársa. A szakember szerint már szinte csak matematikai esélye van annak, hogy a globális felmelegedést meg tudjuk fékezni, a döntéshozók oldaláról ambiciózusabb törekvések kellenek, pedig közös felelősségünk, hogy változtassunk a körülményeken. Az OMSZ klímamodelljei szerint a század közepére legalább egy, a végére pedig akár négy Celsius-fokkal is melegebb lehet. 

Hogy viseli az idei nyarat?
Csak egy valóban komoly hőhullámot észleltünk eddig, akkor viszont ki kellett adni a legmagasabb fokú hőségriasztást, sőt a vörös kódot is. Az egy elég nehéz időszak volt, de az elmúlt néhány napban a hőmérsékleti maximumok csak 30 Celsius-fok körül alakultak, amely, azt gondolom, hogy még elviselhető (az interjú 2019. július 23-án készült – a szerk.). Egy hőhullám esetében az a meghatározó, hogy milyen hosszan áll fenn, milyen magasan tetőzik, és hogy a hőmérsékletösszeg miképpen alakul a kánikula során. Az idei nyár a szokásosnál – amit az 1981 és 2010 között mért hőmérséklet átlaga alapján állapítunk meg – 2,2 Celsius-fokkal forróbb eddig. Ez idén azzal jár, hogy a napok átlagosan ugyan melegebbek, viszont a legmagasabb hőmérséklet csak ritkán lépi túl a 35 Celsiust. Kiemelném, hogy az idei júniusban rekordmeleg volt, de nemcsak Magyarországon, hanem globálisan is.

A jelenlegi hőmérsékleti szélsőségek alátámasztják a klímaváltozás tényét. 

Korábban hányszor kellett hőségriadót elrendelni?
A hőségriadó elrendeléséhez a napi átlaghőmérsékletnek tartósan át kell lépnie egy bizonyos küszöböt, a legmagasabb fokozat esetén ez három napig 27 °C-ot jelent. Tavaly három, de a forró, 2015-ös nyáron öt komolyabb hőségperiódus volt, ami megerősíti azt a tényt, hogy a térségünkben az éghajlatváltozás a meleg szélsőségek gyakoribbá válásával jár. A megfigyelésekből is jól látható, hogy a legkomolyabb hőhullámok az ezredforduló után léptek fel.

Tehát egy tendenciáról van szó. 
Nagyon nyilvánvalóan melegszik a térségünk. Ennek az egyik tünete, amit említettem, de a melegedés egyben azzal is jár, hogy a hideg szélsőségek ritkulnak. 

Kevesebb a hideg tél?
Igen, de azt is nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a melegedést nem úgy kell elképzelni, hogy évről évre melegebb lesz, sőt a Kárpát-medencében komolyabb hidegek is előfordulhatnak: nem is olyan rég, 2017-ben az 1985 óta tapasztalt leghidegebb januárt éltük meg, ahogyan 2012 februárjában is igen zord idő volt, tartós hótakaró alakult ki az országban. 

Az mivel magyarázható, hogy az elmúlt években instabillá vált az időjárás? Idén áprilisban például az ország egyes területein is havazott.
A melegedés nem egyenletes, ha a bolygó összes régióját nézzük. Legjobban az északi félgömbnek a magasabb szélességei és a sarkvidék környezete melegedett. Ezeken a területeken kétszer gyorsabb a melegedés, mint a globális átlagos trend. Magyarország területe is a jobban melegedő régiók közé sorolható – ugyan nem akkora mértékben, de – nálunk is jelentős a klíma melegedése. Ezzel együtt a hőmérséklet emelkedése csak egy tünet: módosul a mérsékelt övi légkörzés, mivel a tengerfelszín hőmérséklete, illetve a hótakaró is változik, a felszín-légkör kölcsönhatásai pedig jelentős befolyásoló tényezőként hatnak. A mi térségünkben jellemzően zonális, tehát az esetek 70–80 százalékában kelet–nyugati a légáramlás, de a melegedés azzal jár, hogy bizonyos észak–déli irányú – úgynevezett meridionális – áramlások gyakoribbá válnak, ami több szélsőséget eredményez a régiónkban. Esetenként a sarkvidéki hideg légtömegek a Kárpát-medence térségéig, de akár alacsonyabb szélességi körökig is le tudnak jutni, így fordulhatott elő az áprilisi havazás is. A hőhullámok kialakulásához pedig rendszerint az úgynevezett „omega blocking” helyzet vezet, ami a görög ábécé ómega betűjére hasonlít: a „betű közepén” alacsony nyomású, száraz időjárás uralkodik, ahova a trópusi térségből be tud nyomulni a meleg levegő, a „betű lábainál” pedig ciklonális időjárási helyzet okoz változékony időjárást. Ez – ahogy a nevéből is adódik – sokáig fennáll; tőlünk nyugatabbra Európában, Spanyolországtól egészen Skandináviáig ez a jelenség volt a júniusi meleg kiváltó oka.

A heves zivataroknak, esőzéseknek is ez áll a hátterében?
Állhat ez is. Sok esetben egy komoly hőhullámot egy markáns front söpör ki az adott térségből, ami felhőszakadással, orkán erejű széllel, villámlással, de akár pusztító jégesővel járhat. 

A klímaváltozás tényét sokan vitatják, egyesek tagadják. Említette, hogy tendenciózus melegedés történik; a nem túl távoli múltban volt hasonló időszak?
Az éghajlat a múltban is folyamatosan változott, a mostani felmelegedés mögött azonban nem csak természetes tényezők állnak. A régmúlt idők éghajlatváltozásait általában csillagászati okokra vagy a vulkáni tevékenységre, vagy az éghajlati rendszer belső változékonyságára vezethetjük vissza. A jelenkori események sokkal gyorsabban zajlanak, mint az elmúlt földtörténeti korokban. Ezek mögött már nagy valószínűséggel az emberi tevékenységet kell keresni. Ahogyan most a szén-dioxid megtalálható a légkörben, ugyanolyan koncentrációban korábban is előfordult már, mintegy három-öt millió évvel ezelőtt. Akkor azonban két-három fokkal volt melegebb, és azzal együtt tíz-húsz méterrel volt magasabb a tengerszint – ami az ember számára a mostanitól nagyon eltérő, már-már elviselhetetlen környezetet jelent.

Nagyon úgy tűnik, hogy a jelenlegi változások antropogén (ember által okozott –a szerk.) jellegűek, amit számos tudományos tanulmány alátámaszt.

Ezekből kiderül, hogy olvadnak a jégsapkák, savasodnak az óceánok, emelkedik a tengerszint, és még sorolhatnánk. Korábban még óvatosan fogalmaztak az éghajlati elemzések, ám a közelmúltban egyre több a tudományos bizonyíték arra, hogy a mostani klímaváltozás az emberi tevékenység miatt történik. 

Az óceánok nagyon sok szén-dioxidot kötnek meg, ez viszont azt is előrejelzi, hogy a jövőben már nem lesznek erre képesek, tehát a felmelegedés fokozódik? 
Csökkenni fog a szénmegkötő képességük, mivel melegszenek és savasodnak, az óceáni életközösségek – mint amilyenek a korallzátonyok – számára ez pusztuláshoz vezethet. A mélyebb óceáni rétegek is melegebbé váltak – nem csak a felső 700 méter –, ez némileg késlelteti a melegedést, de ennek is van korlátja, tehát az óceánoknak igen fontos szerep jut.

Hasonlóan működnek az erdőségek is. Ki lehet azt mutatni, hogy ahol nagymértékű fakitermelés zajlik, ott gyorsabb a felmelegedés?
Például a nagyszabású esőerdőirtások Borneón, hogy csak egy példát említsek, közvetlenül is hatnak az ottani éghajlati viszonyokra, vagy a szibériai erdőtüzek miatt az óriási területen leégett fa már nem köti meg a szén-dioxidot, a füstje pedig több száz kilométerre terjed, vagyis az emberi beavatkozás aránya nem csak lokálisan érvényesül. A hatások globálisan jelentkeznek, de ezek nem egyöntetűek a bolygón, nem azonos mértékben sújtják a népességet, nem azonos környezeti terhet jelentenek mindenhol. Fontos hangsúlyozni a sérülékenységet: Indiában a jelenleg is fennálló vízhiány a társadalom nem kellő felkészültsége miatt igen komoly problémának tűnik. Európában egy ilyen helyzetet a jobb alkalmazkodási képesség és a magasabb fokú szervezettség által kezelni lehetne. A hatások megnyilvánulása tehát attól is függ, hogy az érintett országoknak milyen lehetőségeik vannak a mérsékelésre, az alkalmazkodásra, illetve a károk kivédésére.