Az OXO Labs alapító-tulajdonosának nevét először a Deloitte vezérigazgatójaként, majd pénzügyminiszterként ismerhette meg az ország. Igazi pályaváltó, aki nem akar lövészárkokból lövöldözni, és hisz abban, hogy az emberek megváltozhatnak. Gazdaságról, befektetésekről, oktatásról, bukásról és alkalmazkodásról beszélgettünk. 

Csak másfél év telt el az új ciklusból, mégis rengeteg minden történt. Milyen a megítélése a jelenlegi gazdasági helyzetről?
A gazdasági pálya alakulása nem a kormányzási ciklustól függ, a politika maximum rosszat tud tenni egy ilyen gazdasággal. Az érdemi hatások globálisak, kívülről jönnek. A 2010-ig tartó válság utáni állapotot a pénzbőség határozza meg: a nagy gazdaságok jegybanki politikája miatt ömlik a pénz a pénzpiacokra. Emiatt jól menedzselhető bármilyen kitettség, adóság. Ezen túl Magyarország nagyon sok felzárkóztatási forráshoz jut az uniós politikának köszönhetően. Meglehetősen hosszú növekedési ciklust tudhatunk magunk mögött. A bővülés ilyen sokáig – egy évtizeden át – csak a legritkább esetekben szokott tartani. Nagyon kedvező a külső konjunktúra. Ezzel együtt nem az a kérdés, hogy mi van most, hanem hogy mi várható. 

Korábban „kegyelmi állapot”-ként írta le a mostani helyzetet.
Ha nem lenne komolyabb negatív globális hatás, akkor ez így marad, ahogy mondtam, csak elrontani lehet. Lassulás viszont már észlelhető európai szinten. Bármit is teszünk, egy nemzetközi fékeződés alól nem fogjuk tudni kihúzni magunkat. Exportorientált gazdaság vagyunk, ha a nagy piacok recesszióba csúsznak, azt mi is meg fogjuk érezni. 

Mi van akkor, ha a következő ciklusban kevesebb uniós forrás vándorol az országba?
Az uniós pénzek újraosztása nem globális, hanem specifikus hatás, alapvetően a mi gazdaságunkat érintheti direkt módon. Az egyébként megtörténhet, hogy egy esetleges forráscsökkenésnek érezhetően kedvezőtlen hatásai lesznek a növekedési pályára. Bizonyos mértékben biztosan változik majd a kohéziós politika, és az aktuális európai politikai viszonyok között kétséges, hogy annak nyertesei lehetnénk. 

Ez a befektetési piacra hogyan fog hatni?
Nincs szükségszerű összefüggés a kettő között. A kohéziós pénzek arra valók, hogy a lemaradt országok fel tudjanak zárkózni. A befektetési pénzek nem ilyen logikával érkeznek az országba. Itt inkább az lesz a kérdés, hogy a bérnövekedés negatívan érinti-e majd a versenyképességet. Ennek van veszélye, hiszen ha a munkáltatóknak több bért kell fizetniük pusztán azért, hogy a munkavállalók ne menjenek el más országba, de nem azért, mert azzal arányosan a termelékenységük is nő, akkor végső soron drágábban, de rosszabb teljesítményre leszünk képesek, aminek következtében kevésbé vonzó beruházási célpont lehet Magyarország. 

Örömét fejezte ki akkor, amikor felállt az Innovációs és Technológiai Minisztérium, mert ez azt jelentette, hogy „nem csak betonba fogja önteni a pénzt” a kormány. Beváltotta a tárca a reményeit?
Egyéves periódusokban csak fenyegető problémákat lehet megoldani, értékálló produktumokat nehéz létrehozni, ezért korainak éreznék következtetéseket levonni. 

Az irány jó?
Vannak szakpolitikák, amelyek helyes célokat tűztek ki. A szándék megvan, de hogy a politikai környezet ahhoz mennyire kedvező, és valójában mennyire prioritás a tartós értékteremtés és a politikától független gazdasági szereplők támogatása és fejlesztése, az nagy kérdés. Ezzel együtt

nem érzem feladatomnak, hogy állandóan csak szidjam a kormányt. Amilyen kritikát meg lehet fogalmazni, azt én már megfogalmaztam.

Ha viszont megdicsérném őket, akkor az egy propagandaszerű megnyilatkozás lenne, mert ennyi idő után nem lehet eredményeket elérni. 

Mit gondol arról, hogy a felsőoktatás átkerült a tárcához?
Ez a hír a napokban merült fel, ezért egyelőre nem gondolok róla semmit. Majd ha látjuk, hogy ez mivel jár, akkor tudok véleményt megfogalmazni. 

Valamilyen véleménye csak van. Új információ az is, hogy összevonnának fővárosi egyetemeket. 
Ezt azóta cáfolták. Nem szeretnék politikai pletykát kommentálni. 

Pletyka vagy nem pletyka, ön szerint milyen ez az elképzelés? 
Szeretek tartalmi, és nem formai kritériumok alapján dolgokat megítélni. Az hogy összevonnak-e egyetemeket, vagy sem, egy formai kérdés. Jót és rosszat is jelenthet. Nyilván ha ez politikai kontroll alá vonást jelent, az negatív lenne. Ha viszont a cél az lenne, hogy ezzel felkerüljünk a nemzetközi egyetemek listájára, és létrejöjjön egy nemzetközi összehasonlításban is számottevő hazai felsőoktatási intézmény, az pozitívan lenne értékelhető. Bár azt nem gondolom, hogy ezt egy puszta összevonással el lehet érni. 

Azért hoztam szóba a témát, mert korábban azt mondta, Magyarország „fekete foltja” az oktatás.
Nincs olyan, hogy kutatás-fejlesztést, innovációt, kezdő vállalkozásokat támogatunk anélkül, hogy meglegyen a megfelelő oktatási rendszer. Modernebb, önálló vállalkozói gondolkodásra, innovatív képességekre felkészítő oktatásra van szükség ahhoz, hogy bármiből tudjunk gazdálkodni. Bármennyi pénzünk halmozódhat fel a gazdaságban, ha azt nem fordítjuk a humán tőke fejlesztésére, csak infrastruktúrára költjük, akkor lesz egy nagy kupac kihalt betonrengetegünk. 

Palkovics László a közelmúltban azt mondta, hogy a „szakképzésé a jövő”, majd örömét fejezte ki, amiért nyolc év után először többen jelentkeztek szakgimnáziumba, mint általánosba. Ilyen irányú fejlődésre gondol?
Rövid távon igaz az, amit mondott. Munkaerőforrás-hiány van. Ez a világon mindenhol megfigyelhető. Sokan azt gondolják, hogy minek tanuljanak szakmát, hiszen a legtöbb a jövőben nem lesz alkalmazható. Ennek viszont az a következménye, hogy rövid távon viszont túl gyorsan elfogynak azok a szakemberek, akikre a távolabbi jövőben a várható technológiai fejlődés eredményeként persze lehet, hogy majd kevésbé lesz szükség. Nyugat-Európában is ez a munkaerőpiaci helyzet, ezért a maradék szakképzett munkaerő is elmegy az országból jobb fizetés reményében, így nálunk a hiány még súlyosabb. 

És hosszú távon? Hiszen ha a szakképzett munkaerő úgyis elmegy az országból…
Nem szabad erre berendezkedni. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy ne menjenek el. Versenyképes vállalati szektor kiépítése a cél. Ehhez kell a szakképzett munkaerő, de egyéb intézkedésekre is szükség van. 

Az „egyéb intézkedések” megvalósulni látszanak Magyarországon?
Gondolkodás zajlik. De az biztos, hogy nem attól lesz a hazai vállalati szektor versenyképes, hogy néhány, politikai alapon szelektált szereplő töméntelen mennyiségű állami megrendelést és pénzt kap. Ez pont rontja a versenyképességet. Ha valaki nem a kapcsolatok, hanem a teljesítmény alapján akar forráshoz jutni, az hátrányban van. Nincsenek rákényszerítve a kiválasztott vállalkozók, hogy valós versenyképes teljesítményt nyújtsanak. Ráadásul kialakult egy egymást méricskélő vállalkozói kultúra. Ki hova tartozik, kinek a szekerét tolja, ki baloldali, ki jobboldali? A hazai gazdaság belső polgárháborús állapotban nem fog jól teljesíteni. Ebben bőven van még hova fejlődnünk. 

Ezt az ön vállalkozásai is megérzik?
Valamennyire igen. Szerencsére mi egy globalizált piacon működünk, amely kevésbé országfüggő. Vannak területek, ahol nem tudjuk függetleníteni magunkat attól, hogy hol dolgozunk, de alapvetően olyan vállalatokat karolunk fel, amelyek nem a hazai piacon értékesítik a terméküket, így függetlenek az állami szférától és a politikai viszonyoktól. 

Pedig, ahogy mondta, ahol kritikával illethetné a kormányt, ott már megtette, ami veszélyes manapság. 
Ezek szerint hajlamos vagyok a kockázatvállalásra, végül is az üzleti területek közül is a kockázatosabbak felé kalandoztam el. De ahogy jeleztem, a mi szektorunk kevésbé politikafüggő, mint sok más iparág. Ráadásul jelenleg ebben a szektorban érzékelhetően az állam és a politika is látja a fantáziát. Szinte mindenki felismerte, hogy az aktuális technológiai fejlődés közepette nem nélkülözhető az a vállalkozói kultúra, amelyet a startupvilág jelenít meg. Botorság lenne ezt nem támogatni. 

Ez a támogatás jelentheti viszont azt is, hogy a baráti startupokhoz kerülnek a források. 
Aki ilyen módon akar vállalkozást létrehozni, az nem startupot csinál. Előfordulhat, hogy valaki így jut pénzhez, de ő nem versenytársa a startupoknak. Ő egy másik ligában játszik. Nem mondom, hogy nem zavaró jelenség, de soha az életben nem fog tudni versenyezni egy valós startuppal. Zavart nem fog tudni okozni a startupvilágban. Ez egyébként sok más szegmensben nem igaz, államilag lehet torzítani, mondjuk, az energiaszektort, de a startupágazat egy globális piac, ahol tartósan kitűnni csak tényleges teljesítménnyel lehet.