Home»Startup»A Pótférj megjavítja, ami elromlik

A Pótférj megjavítja, ami elromlik

0
Shares
Pinterest Google+

Csöpögő csapokat javít meg, bútorokat rak össze, felfüstölt konyhákat, penészes fürdőket meszel ki, mindent megszerel, ami elromlik – ő az amerikaiaknál bevált ‘the man’, nálunk meg a Pótférj.

Toto Cutugno méltán népszerű slágerének hazai feldolgozásából – amit a Happy Gang prezentált számunkra és aminek hallgatása közben a gimnáziumi éveim óta elfog a szekunder szégyenérzet – a nyitósor kívánkozik most ide: „Sokáig voltam távol…”

Ez a távollét viszont igazolt (a gimnáziumi távolléteim többségével ellentétben). Egyrészt nagyon sokan hívtok munka ügyben, aminek szívből örülök, másrészt a rengeteg megkeresést már csak egy igazi Pótférjmobillal tudom kielégíteni, így ki kellett választanom hű társamat és kalandos körülmények közt meg is vettem. És most jön a legfontosabb hír… A Pótférj immáron teljesen hivatalos vállalkozás. Az influenszerelő prolistartupja készen áll és ezúton szeretne köszönetet mondani mindenkinek, Nektek! 

Ezzel a kis szösszenettel – amit maga a Pótférj írt ki hivatalos Facebook oldalára – lehetne bemutatni Urbanovich András főszereplőt, egyéni vállalkozót, social média menedzsert, üzleti tervezőt, kivitelezőt, pénzügyi igazgatót és fejlesztőt egy személyben, aki elhagyva komfortzónáját belevágott egy hiánypótló startupba, ami kiváló humorának köszönhetően hetek alatt vált népszerűvé – alig néhány ezer forint hirdetésből.

A vállalkozói lét szabadsága

Urbanovich András alias Pótférj érettségi után elment egy technikusi képzésre, de mellette főállásban dolgozott az építőiparban édesapjával.

„Nem tetszett az a része a munkának, hogy mindig valaki másra voltunk utalva azzal, hogy más csúszása miatt kellett nekünk is elmadarnunk és magyarázkodni mások miatt, ezért kicsit besokalltam és szakítottam azzal a szakmával”

– emlékezik vissza ifjú titán éveire. Néhány évvel ezelőtt egy ipari területet választott, a CNC lézervágást. „Szeretem ezt a munkát, most is főállásban dolgozom, de hiányzott a vállalkozói lét a maga szabadságával és kreativitásával és minden olyannal, ami kimozdít a komfortzónámból, hogy nehogy elkényelmesedjek.” Úgy érezte, ezekre mind szüksége van, hogy fejlődni tudjon, és feltámadt bennem a tanulás utáni szomj. 

„Édesapám azután halt meg, hogy tavaly megvettem az első szerszámkészletet . Az utolsó üzenetem az volt neki, hogy lefényképeztem és átküldtem, majd váratlanul itt hagyott minket” – emlékezik vissza a vállalkozásának kezdeti csíráira.

„Ezt ha nem is küldetésként élem meg, de kicsit olyan, mintha vinném tovább a lángot”

– mondja, hozzátéve, hogy megerősödött benne az az elhatározás, hogy tovább fejlessze az édesapjától szerzett tudást. „Van egy tőle örökölt mérőszalagom, amit magammal viszek mindig a munkához, és ha nehézségbe ütköznék vagy nagyon megoldhatatlannak látszik valami, akkor mindig azzal kezdek el babrálni, mert megnyugtat.”

A névválasztáson nagyon sokáig gondolkodott, mert nem szeretett volna Urbanovich András épületgépészeti szakember lenni a névjegyén meg a szórólapján. „Abban semmi fantáziát meg kreativitást nem láttam volna, nem tekintettem volna kihívásnak, csak az lett volna, hogy felhívnak, odamegyek, megoldom a problémát majd hazamegyek” – magyarázza. Ezt ennél komplexebben szerette volna megcsinálni, ezért épített hozzá egy brandet névvel, logóval, Facebook és Instagram oldalakkal, és most készül a honlap is. 

A kezdetekben a 25 év feletti egyedülálló női célközönséget tervezte, akiknek meg kell oldani azokat az otthoni problémáikat, amiket a férfiak szoktak. „Többször megvádoltak, hogy az ötletem és a hirdetéseim szexisták és nem humorként fogták fel. Egyszer a Facebook le is tiltott, de hosszadalmas levelezés után bebizonyítottam, hogy nem a testemet árulom ezen az oldalon, hanem egy legális építőipari szolgáltatás. Akkor átgondoltam, hogy nem akarom annyi embernek hirdetni, mert már úgyis megvolt egy akkora ügyfélkör, ami belefér a napi tervembe a főállásom mellett.”

Szerelés és javítás, olykor állatmentés

András fokozatosan akarja növelni a vállalkozását, és mivel 1-2 héten belül mindenkinek meg szeretné oldani a problémáját, nem vállal több napos munkákat és naponta is csak egyet vagy kettőt. A Pótférj bútorösszerakást, vízvezetékszerelést, csöpögő mosogatók javítását vállalja leggyakrabban, de a szolgáltatásai között benne van a kisebb gipszkartonozások, javítások, tisztasági festések (például egy konyhát el tud vállalni, de egész lakásokat nem). Sőt, volt már, hogy állatmentéshez hívták, amiről nem csak azért nem állított ki a végén számlát, mert nem szerepel a tevékenységi körei között az állatmentés, a Pótférj ugyanis állatvédő, aki ezen meggyőződéséből húst sem fogyaszt. 

Ha nagyobb munkához, vagy olyan szakmunkához hívják, amihez nem ért, mindig ajánl maga helyett szakszerű segítséget. Festőcsapatot, van megbízható villany- és gázszerelő ismerőse is, ha komplexebb problémák miatt keresik fel, van egy barátja, aki már a legelejétől segít neki olyan helyzetekben, amikor nagyon el van havazva. Tőle vette az első szerszámkészletét. A Pótférj előnye, hogy bármikor elérhető és ott van a megbeszélt időpontban.

„Az ügyfelek a pontosságot és megbízhatóságot emelik ki leggyakrabban a visszajelzésükben. Úgy érzem, ezt abszolút hiányterület Budapesten és vidéken is”

– mondja. 

Helyileg elsősorban az M0-n belül vállal munkákat, de csak azért, mert sok időt elvesz az utazás, így nem éri meg az ügyfélnek sem. „Főként pár órás munkákra, apróbb szerelésekre vagyok specializálódva, ha valakinek megéri két megyével tovább, hogy kifizeti a kiszállásomat és a munkadíjat is, akkor szívesen elmegyek, de nem lesz egy komoly piaca annak, hogy engem vidéken megkeresnek. Elsősorban Budapestet és közvetlen környékét szeretném elérni.”

Nem véletlenül mondják, hogy a jó munkához nem kell reklám: a Pótférj szinte alig költött hirdetésekre, szájhagyomány útján terjed az ismertsége – meg a bejegyzései alapján, amelyek tartalmai mind egy szálig az ő kreativitásának terméke. Bár kezdetben csak ismerősöknek, barátoknak segített az otthoni munkákban, idén július elsején elindította hivatalosan az egyéni vállalkozását.

„Már ott vagyok az emberek fejében, akik követik a Facebook oldalt, így ha valami elromlik, engem keresnek”

– mondja, hozzátéve, hogy nagy segítség neki, hogy tudja generálni a forgalmat, hiszen ha látja, hogy kezd megüresedni a naptára a következő két hétre, akkor kitesz egy posztot és azonnal meg is keresi 5-6 ügyfél. Ez persze az elsöprő humorérzékének köszönhető, és már nem csak a célközönség kezdte követni, hanem lassan kialakult egy olyan követőbázis, akivel megtalálják a közös hangot. 

 „Kaptam visszajelzést vidékről is, hogy szeretik olvasni a bejegyzéseimet, mégha nem is tudnak elhívni magukhoz. Azoknak is szeretek mosolyt csalni az arcukra, akikből anyagilag nem profitálok. Ennek nagyon örülök, mert a későbbiekben tervezek videós tartalmakat is készíteni edukációs jelleggel” – amihez már megvette a kamerát és minden felszerelést, csak még igyekszik megugrani azt a nehézségi szintet, amikor egy üres szobában kell egyedül beszélnie az objektívnek. Most készül a Pótférj honlapja is, majd oda szeretné feltölteni a videóit is barkácstippekkel, szerszámhasználattal és egyéb hasznos infóval. 

Bukdácsoló kisgyerekből automatizált applikáció

A tervei alapján egy idő után teljes főállásban szeretne Pótférj lenni, majd ahogy bővül az ügyféli köre, alkalmazottakat venne fel, míg végül már csak a menedzseri feladatok várnának rá. „A legvégén egy applikációt tervezek, ahol nem alkalmazottként jelentkeznének a pótférjek, hanem beregisztrálhat bárki, leírhatja, ki mihez ért, hol van helyileg, másfelől pedig regisztrálnának azok az ügyfelek, akiknek segítségre lenne szükségük. Ez a közös platform összehozná a szolgáltatást végzőket a szolgáltatást igénylőkkel a lokáció alapján, majd mindez automatizálva működne és önálló életre kelne” – vázolja fel a hosszú távú terveit András, amit szeretne 4-5 éven belül elérni. 

Elismerte, a legnehezebb lépés az volt, hogy belevágjon a projektbe. „Perfekcionista vagyok, nem szeretem, ha nem tökéletes minden, amit kiadok a kezemből, és ezt most tanulom legyőzni, mert ha sosem adnék ki egy munkát sem a kezemből, mindig simogatnám kicsit, nem tennék ki egy bejegyzést sem, mindig fejlesztenék rajta, és a vállalkozásba sem kezdtem volna soha bele. Amikor megvettem a szerszámosládát, akkor elköteleztem magam, hogy igen, akkor ezt fogom csinálni. Rengeteg időmet elviszi ez a projekt, de egyáltalán nem kényszerből csinálom, hanem szeretetből: van egy gyerekem, akit terelgetek jobbra balra, együtt bukdácsolunk most még az elején, de bízom a pozitív visszajelzésekben.”

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2020/09. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.

Előző cikk

Tisztán Youli

Következő cikk

Van aki csípősen szereti