2021 az az év, amikor az óraiparnak nem volt más választása, mint bekötni az internetet és a megszokott, minden év januárjában és márciusában megrendezendő órabemutatókat áthelyezni Genfből és Bázelből egészen az online felületekig. 

Ha a Kedves Olvasó nem ismeri az óraipar és az internet kapcsolatát, akkor meg kell nyugtassam, hogy nekik is nagyon új még ez a dolog. A személyes kapcsolatok kényelmében, a pdf sajtóanyagok védettségében és a sajtóoldalak sokszor egészen nehezen kezelhető médialetöltő rendszerének fedezékében egészen eltávolodtak a fejlődéstől, legalább annyira, mint amennyire az emberek számára egyre inkább egy hétköznapi dologgá lett és az audiovizuális elvárások is egyre csak nőttek. Pedig az üzleti életben napjainkban két alapvető tényezőt kell figyelembe vegyünk, a környezettudatosságot és a naprakészséget. 

A két nagy óraexpó a korábban SIHH, 2020-tól Watches & Wonders (WW) és Baselworld tavaly elmaradt a koronavírus miatt, a gyártók pedig online prezentációkkal próbálták pótolni, ami volt akinek jobban ment, volt akinek élőben nézhetetlen volt, az oldal, ahova feltöltötték, a látogatók számától teljesen leállt, utólag elhangzott, hogy nem számítottak arra, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés.

Ezt még leírni is rossz, nemhogy megpróbálni megérteni: végre nem kell egy-, vagy több ezer kilométert utazni egy bemutatóért (vagy többért), hanem ott van előttünk, az interneten, várható volt, hogy a Bázelben megjelenő sajtómunkásoknál és kereskedőknél sokkal többen szeretnék online nézni. 

Eltelt egy év, a gyártók beletörődtek, hogy idén sem lesz rendes expó, főleg, hogy a svájci gyártók a földre nyomták és két vállra fektették a Baselworldöt szervező MCH Groupot, így a 102 éven át folyamatosan megrendezésre kerülő ékszer-, és óraexpó végleg bezárta kapuit. A Watches & Wonders megmaradt, sikerült alkalmazkodni a körülményekhez és április 7-14. között került megrendezésre az online változat, meglepően jól levezényelve. A regisztrált újságírók egy naptárból válogathatták ki, hogy melyik gyártó „bejelentésére” vagy személyes „zoom meeting”-jére szeretnének beülni, így nagyjából negyed óra alatt összerakható volt az egész heti program és a résztvevő gyártók sajtókapcsolati e-mail címei is szépen össze voltak szedve.

Hogy a Kedves Olvasó érezze a különbséget az online WW és egy korábbi Baselworld között: korábban (BW) minden gyártóval egyesével kellett időpontot egyeztetni személyes találkozóra, úgy, hogy a legtöbb esetben sehol nem volt sajtókapcsolat feltüntetve, kizárólag egy központi info kukac márka pont com.

Hogy csavarjunk még egyet a zökkenőmentes egyeztetésen, a javasolt időpont a legtöbb esetben nem volt jó, mert vagy volt már más helyette, vagy lehetetlen időpontra adták, satöbbi, így az egyeztetés 40-50 gyártóhoz nagyjából 3-4 hétig tartott. Éljen az online tér. 

Most pedig térjünk át az érdemi mondandónkra. Mivel a teljes WW felhozatalt lehetetlen lenne bemutatni egy cikkben, ezért kiragadtunk néhány arra érdemes darabot/gyártót, ami vagy az elérhetősége, vagy az érdekessége miatt mindenképpen említést érdemel. 

Cartier Tank Must

A hetvenes években, amikor a kvarcórák térhódítása már-már romba döntötte a mechanikus órákra épülő svájci óraipart, a gyártók szervezetekbe tömörültek, hogy valahogy túléljenek, néhányan inkább a fejlődésre koncentráltak, ilyen volt az óraipar egyik úttörője, a Cartier. A Must de Cartier (1977) sorozat különlegessége abban rejlett, hogy az addig csak nemesfémekkel dolgozó gyártó lejjebb adott, és elkészítette az egyik húzómodelljüket az ún. vermeilből, ami gyakorlatilag az aranyozott ezüst. Így máris sokkal olcsóbb volt, mint az addigi arany modellek, és ezt fejelték meg egy kvarcszerkezettel. Kész is volt a „budget-ékszeróra”, ami aztán nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Cartier jelentősebb veszteségek nélkül vészelje át a kvarcválságot. A mechanikus óraipar helyreállása után pár évvel a kétezres évek elején a Must szériát ki is vezették. 

Idén, 2021-ben pedig visszatértek az őshöz, és ismét megjelent a kínálatban a Must sorozat, immáron Cartier Tank Must néven.

Acél tokkal készül, három méretben, S, L és XL méretben, az S és L kvarcszerkezettel, az XL, pedig a Cartier házi készítésű MC 1847 automata werkjével, 2.070-3.250 euró közötti áron. 

Ami ennél meglepőbb, hogy az S és L méretű tok mellé bemutatták a Cartier napfénnyel táplálkozó szerkezetét. Az ilyen werkek lényege, hogy a számlap alatt elhelyezett fényérzékeny lapra érkező fényt energiaként átalakítja és eltárolja egy mini-akkumulátorban a szerkezet. A Seiko és a Citizen évtizedek óta használja ezt a technológiát, Európában a Junghans próbálkozott már vele, és most elérte a Cartier-t is. Az érdekesség, hogy nem a számlap fehér része, hanem a római számok alá került be a fényérzékeny rész. A környezettudatosság jegyében pedig az új Cartier Tank Must bőrszíja már nem bőr, csak bőrhatású, növényi alapú. A SolarBeat szerkezettel kiadott Tankot 2.070 és 2.180 euró között kaphatóak, ez pedig a gyártó mércéjével valóban az elérhető árú kategóriát jelenti.

Rolex

Kishazánkban a legsztereotípabb óragyártó címét érdemelhetné ki a Rolex. A legtöbb gazdagos viccben Rolex van a tréfa tárgyán, nem pedig Patek, Jaeger-LeCoultre, Vacheron Constantin, vagy Omega. Korábbi lapszámokban már a Rolex befektetési jellegéről is beszámoltunk, és arról is, hogy manapság acélból készült órát a Rolex butikba betérve készletről nagyon kevés esetben tudunk vásárolni, rendelni kell és várni, hónapokat, egyes modelleknél éveket. A nemrég megjelent jelentés szerint, a COVID-19 sújtotta 2020-ban kb. 140.000 darabbal kevesebb Rolex készült, mint egy évvel korábban, de így is ~ 810.000 darab. Ez igen szép szám, meglepő, hogy emellett mégis várólistás a legtöbb acél modell.

Ennél még az lehet érdekesebb adat, hogy ez a 810.000 óra 8 milliárd svájci frankos bolti eladást (retail sales) jelentett, ezzel pedig 2020-ban a svájci gyártók nemzetközi piacán, eladások tekintetében – tehát nem legyártott, hanem eladott órák -24,9%-os részesedéssel bír a Rolex.

Mondhatjuk egyszerűbben, a Rolex jelenti a svájci óraipar negyedét, bizonyos szemszögből. És ők még „csak” a felsőkategóriába tartoznak, belépő a luxusba, legkeresettebb modelljeik mind 15.000-, de inkább 13.000 euró alatt kapható modellek. Elképesztő számok, hihetetlen népszerűség. Mindeközben a Rolex talán az egyik legnagyobb biztonsági játékos. Mindig csak annyit fejleszt, annyit változtat, amennyit muszáj. És – szerintem – legalább 10, de inkább 20 évre előre megvan a terv, hogy mit mikor jelentenek be. Semmi forradalom, semmi űrtechnika, csak a megszokott modellek és technológia reszelgetése, leheletnyi változtatások. 

Egyébként is a marketing-ködevés világbajnoka a Rolex, de a most megjelent Explorer II-es modellt összehasonlítva a tavalyival több órányi nézegetés után sem tudtam megkülönböztetni, majd egy közeli képen feltűnt, hogy az eddig fényes fekete mutatók és index-peremek most mattok lettek. Őrület. 

A Datejust modellcsalád kapott érdekes, új számlapokat, de egyelőre csak a 36 milliméteres modellek, hogy aztán jövőre is legyen mit bemutatni, ugyanezt a 41 milliméteresnél, és a Daytonába is megérkezett a meteorból készült számlap. Tovább nem is húznám a Rolexet, szó szerint szóra sem érdemes az idei teljesítményük, a 25%-os óraipari részesedésükön kívül. 

IWC Big Pilot 43

Az IWC rendkívül szimpatikusan oldotta meg az újdonságok bemutatását. Még a WW előtt volt egy embargós prezentáció, a WW-n ezt lehetett újra nézni. Azzal szemben, hogy a Montblanc egy híres hegymászót, kalandort hívott meg, Reinhold Messnert, hogy beszélgessenek az élményeiről és az újdonságokról, hosszú volt és semmit nem tudtunk meg az újdonságokról – ettől függetlenül Messner élménybeszámolóit szívesen hallgatnám, más környezetben -, az IWC egy hangár közepén álló konténerben tartotta a bemutatót. A CEO vezette a prezentációt pilótadzsekiben, előtte volt a friss 6-8 darab óra, és 12 perc alatt elmondta, hogy melyik miért új, majd maradt nagyjából 10-15 perc kérdésekre. Ennél jobbat elképzelni sem lehet. 

Az újdonságok közül pedig szerintem a legfontosabb, a 43 milliméteres „Big Pilot”. A becsületes neve egyébként IWC Big Pilot’s Watch, de az órakedvelői köznyelvben Big Pilotként futott be. A modell egy hű emléke volt az előző század közepén pilóták által gyakran használt ref. 431-es, hatalmas pilóta órának. A Big Pilot a hatalmas hagymakoronával három óránál és a 46 milliméteres tokátmérővel elég kevés férficsuklóra passzolt, cserébe könnyen felismerhető volt. Az új modell formájában és stílusában továbbra is a 431-est idézi, de a 43 milliméteres tokátmérő már jóval szélesebb tömegek számára lesz viselhető, érdemes megnézni a gyártó weblapját. 

Chopard 

Érthetetlen, hogy miért nincs a Chopard óráknak, és azon belül is az L.U.C szériának legalább feleakkora hájpja, mint az acél Rolexeknek. Elképesztő minőségű órák, gyönyörű kivitelezésben, ötletes megoldásokkal, jó dizájnnal. És mégis alig hallani róluk. Az idei újdonságok kiemelkedő darabja az én szememben az L.U.C GMT One Black. 

Sajnos limitált kiadás – ez a svájci óraipar rákfenéje, hogy mindent, ami népszerű lehetne, azt limitálják, pár hét múlva pedig a használt órás oldalakon keresnek euró ezreket a másodpiaci „kereskedők” -, 250 darab kerül ki a gyárból, 10.500 euró körüli áron, ami L.U.C mércével kifejezetten barátságos. A 42 milliméteres fekete tok keramizált titán, amit az IWC is használ Ceratanium fantázianévvel. Az eljárás lényege, hogy a titán tokot nagyon magas hőmérsékletre hevítik, így az anyag külső rétege keramizálódik, ami gyakorlatilag egy kerámiabevonat a titán tokon. Ez adja meg a tok jellegzetes szürkés-fekete színét és nehezen karcolhatóságát. 

A számlap szálcsiszolt hatása nagyon jól passzol a matt fekete tokhoz, ezt a látványt pedig jól kiegészíti a szintén fekete cordura szíj. A két korona közül az alsóval állíthatjuk a számlap szélén látható második időzóna tárcsáját, a felső koronával pedig a mutatókat. Az óra lelke a 28.800-as lengésszámon működő, 60 órás járástartalékkal bíró L.U.C 01-10-L szerkezet. Aki lemaradna a 250 darabos limitációról, megszerezheti egyszerű acéltokkal is, nem limitált kiadásban, 10.000 euró alatt. 

Hogy izgalmas lett-e 2021 első féléve óraipari szempontból? Igen. És a gyártók jelentős része sikerrel át tudott állni a számtalan lehetőséggel megtámogatott online világba. Bízzunk abban, hogy a fejlődés itt nem áll meg. A fent megemlített órákról további részletek elérhetőek a kronometer.hu-n, vagy a gyártók honlapján. 

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2021/5. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.