30 éve alapította meg első közös cégét Falk György és Voloncs György. A két mérnök-üzletember nevéhez fűződik a 3D nyomtatás technológia magyarországi bevezetése és meghonosítása, az első magyarországi forgalomban kapható vektoros térkép, valamint digitális fényképezőgép is, de a VARINEX Zrt. Szent László koponyáját is kinyomtatta, és a bangladesi ikerpár szétválasztásában is részt vett, valamint a járvány alatt kétezer egyedi alkatrészt gyártott a hazai fejlesztésű lélegeztetőgépek számára.  A jubileum alkalmából beszélgettünk velük, valamint a cég ügyvezető igazgatójával, Fehér Zoltánnal. 

Az első közös érdekeltségeik a rendszerváltás hajnalán alakultak meg. Hogyan kell elképzelni egy akkori IT, szoftverfejlesztő céget? 

Voloncs György (V.Gy.): 1989 február elején jelent meg a gazdasági társaságokról szóló törvény, attól kezdve lehet magánszemélyeknek kft.-t alapítani. Több mérnök kollégával összedobtuk azt az összeget, ami ehhez szükséges. Így született meg a Fabi Kft., aminek rengeteg lába volt. Úgy gondoltunk, hogy mindenki el fog férni egy ilyen cégben, és majd sütögeti a maga pecsenyéjét. Az első egy-két hónapban ez működött, de utána érdekellentétek alakultak ki, így a társaság szétoszlott, és mi is megalapítottuk 1991-ben az első közös cégünket. Nem volt semmilyen elképzelésünk arról, hogy mi az, hogy business, árbevétel, nyereség, számla, szerződéskötés – az évek alatt szívtuk magukba ezt a tudást. Szoftverfejlesztésre fókuszáltunk: van egy amerikai fejlesztésű program, az AutoCAD, ennek akkor már voltak felhasználói Magyarországon. Erre a szoftverre fejlesztettünk gépgyártás- és szerelés technológiával kapcsolatos speciális alkalmazásokat, illetve értékesítettük magát az AutoCAD-et. 

Falk György (F.Gy.): A Gépipari Technológiai Intézetben (GTI), ahol korábban dolgoztunk, már megtanultuk ezt a szoftvert használni, ezért mertünk ilyen termékeket forgalmazni. Úgy gondoltuk, hogy ha az ügyfeleknek vannak problémáik, akkor mi ki tudjuk segíteni őket. Ez az érzés hamar elmúlt, ugyanis ránk szakadt a nyugati világ – az emberek katalógusok segítségével ki tudták mazsolázni maguknak, hogy milyen szoftverre van szükségük, így a fejlesztés háttérbe szorult, és maradt a forgalmazás. 

Mekkora kihívást jelentett ez? 

V. Gy.: Történelmi szükségszerűség volt. A GTI szépen sodródott a csőd felé, a létszám csökkent. Az ember vagy megvárta míg felszámolják, vagy megpróbált kezdeni magával valamit. Nekünk voltak üzleti kapcsolataink, melyeket használni tudtunk, és az első években viszonylag jó bevételeket könyvelhettünk el. 

F. Gy.: Ekkoriban még nem volt internet, online marketing, semmi ilyesmi. Nagyon nagy szükségünk volt a kapcsolatainkra. Ez volt a szerencsénk. Abból a szempontból érdekes volt, hogy nem volt havi fizetésünk. Azon kellett erősen gondolkodnunk, hogy hogyan adjunk el szoftvert. Egyébként az Autodesk (az AutoCAD szoftver fejlesztője – a szerk.) Magyarországért felelős igazgatója nem értette, hogy miért akarunk mi is forgalmazók lenni, ugyanis előttünk ugyanezt már négyen csinálták. Normál árfolyamon, kereskedelmi árrés tudatában szerettünk volna tevékenykedni, amire a piac nagyon jól reagált. Olyan áron adtuk a szoftvert, ami megérte, és elindult egy mennyiségi növekedés. 

V. Gy.: De ez nem volt megvalósítható egyik pillanatról a másikra. Az Autodeskkel kötött szerződésünkbe bele volt foglalva, hogy 1000 feletti szerződéskötés után 50 százalék diszkont jár nekünk. Azt hittük, hogy eljön a kánaán és milliomosok leszünk. Ehhez képest az első évben összesen egy darab licenszet sikerült eladnunk, amit vidéken három napon keresztül installáltunk. 

Mit szólt ahhoz az Autodesk, hogy az első évben csak egy licenc szerződést kötöttek meg?

F. Gy.: Nem voltak idegesek, mi viszont annál inkább. Gondolkoztunk, hogy elmenjünk lángost árulni. Nem volt piaci tapasztalatunk. A Műegyetemnek később sikerült jutányos áron szoftvert eladnunk egy oktatási csomag keretén belül, amit egy csomó újság lehozott, és a számítástechnika piac is felfigyelt rá. Utána a konkurensek kitalálták, hogy van nekik is „oktatási csomagjuk”. 

Egy lépéssel előttük jártak. 

F. Gy.: Igen, de aztán jöttek fel hozzánk, ezért újabb és újabb ötletek kellettek. 

Ilyen volt az első kereskedelmi forgalomban kapható vektoros térkép. 

V. Gy.: Ez egy érdekes történet volt, de ebből olyan nagyot nem profitáltunk. A versenytársaink ügyesebbek voltak, és a későbbiekben megelőztek minket. 

F. Gy.: Erre specializálódtak cégek. Ettől függetlenül a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szolgáltatta a térképünkhöz az adatokat, és olyan terméket hoztunk létre, ami korábban még nem volt. Évekig vették, de a marketing értéke több volt, mint a belőle származó bevétel. 

V. Gy.: Az első gépjármű-követő rendszert is mi helyeztük üzembe, ami nagyjából ezzel egy időben történt. Majd jöttek nagy szereplők, ezért ebből a piacból is kiszálltunk. 

Mekkora fejtörést okozott, hogy lenyomják a konkurenciát?

F. Gy.: Nem akartunk senkit lenyomni, hanem valami újat szerettünk volna alkotni. 

Ezért szálltak ki egyes piacokról, amikor már úgy érezték, hogy mások jobbak?

V. Gy.: Harminc év olyan nagy idő, hogy ha ezt nem csináltuk volna, akkor most nem ülnénk itt. Meg kellett tisztítani az üzletet, azoktól az elemektől, amiben nem voltunk profik. 

Az első digitális fényképezővel 1990-ben, Las Vegasban találkoztak – amit később forgalmazni kezdtek. Ma meg már nem is nagyon használnak digitális fényképezőgépet. Ez is egy ilyen történet. 

F. Gy.: Egy hatnapos kiállításon, a COMDEX-en voltunk, ami akkor a világ legnagyobb IT-rendezvénye volt. Ahogy jöttünk-mentünk, egyszer csak ránk villantottak egy vakuval, majd egy percen belül kinyomtatták a képet. Hazajöttünk, és írtunk az említett személyeknek, akik hetekig nem válaszoltak de hetekig nem kaptunk választ (ha marad az E/3). Nagy szerencsénkre a Kodak létrehozta a magyarországi leányvállalatát. Hosszú-hosszú áttételeken keresztül eljutott hozzájuk, hogy van itt egy-két őrült, aki digitális fényképező forgalmazással szeretne foglalkozni. Az alapító vagyonunk négyszeresét költöttük digitális fényképezőgépekre. Ez egy nagyon-nagyon jó időszak volt, a Belügyminisztériumban mi tanítottuk meg a fényképezők használatát, ahogyan a Magyar Távirati Iroda munkatársainak is. 2001-ben szüntettük meg ezt az ágazatot. 

Még meg van a kép, ami Las Vegasban készült? 

F. Gy.: Ellopták egy kiállításon. Sajnos. Pedig oltári jó kép volt. Mindketten fiatalok voltunk, fekete szakállal. 

Más külföldi meghatározó élményeik is voltak: szintén a 90-es években, Hannoverben találkoztak először a 3D nyomtatással. 

F. Gy.: Csak akkor még nem így hívták, hanem úgy, hogy rapid prototyping. 

V. Gy.: Megtaláltuk a céget, amelyik gyártotta a nyomtatót. Elájultunk az árától, de felajánlottak egy használt gépet. 30 millióba került 1995-ben, 3 évbe telt, amíg ezt az összeget összeszedtük. A Corvin Bank illetékes osztályvezetője azt mondta, hogy nem tud nekünk hitelt adni, mert „tönkre fogunk menni” – a pénzintézet három évvel később lehúzta a rolót. Később sikerült hitelt felvennünk, viszont mindkettőnk házára jelzálog került, aminek a családjaink annyira nem örültek. Továbbá írtunk a Vám- és Pénzügyőrség akkori igazgatójának, hogy engedje el a vámot, ami nagyjából 3 millió forint lett volna. Arra hivatkoztunk, hogy a 3D nyomtatás a jövő, amire szüksége van az országnak. Nagy meglepetésünkre megtette ezt nekünk. 

A jelzálog azt jelenti, hogy nagyon biztosak voltak a dolgukban. 

V. Gy.: Biztos csak a halál. Bizakodtunk, maradjunk annyiban. 

F. Gy.: Nagyon nagy rizikót vállaltunk. Mivel tervezői látásmódunk volt, ezért nagyon beleillett  a képbe a nyomtatás. A gyártás benne van a vérünkben! 

V. Gy.: Abban voltunk biztosak, hogy a társaság más tevékenységeiből ki tudjuk fizetni a hiteleket, ha nem jön be az ötlet. 

Milyen első megrendeléseik voltak?

F. Gy.: Öntőmintákat gyártottunk például a ZF Hungáriának. Komoly projektekben vettünk velük rész, jó pár évig tartott az együttműködésünk. Több mint 9 olyan prototípust gyártottunk, amelyeket még ma is használnak. Nagyon izgalmas időszak volt. 

V. Gy.: Az első munkánk, ha jól emlékszem, az Elektrolux-nak készült. Hűtőszekrény ajtajában lévő domború fedeleket csináltunk nekik. Egy másik szép projektünk a Rábával együttműködésben történt: teherautó hátsó futómű öntőmintákat nyomtattunk nekik. 

F. Gy.: Szakmailag olyan fejlesztések ezek, amire akkor azt mondták: „jé, ilyet lehet?”. 

V. Gy.: A piac akkor még nem ismerte ezt a technológiát. 

Nem csak alkatrészeket gyártottak. Kinyomtatták például Szent László koponyáját, és a közelmúltban megtörtént bangladesi ikerpár szétválasztásában is közreműködtek. 

F. Gy.: Egy csontrendszerről készült CT-felvétel már majdnem kinyomtatható. A Győrben található Szent László koponyája 150 évvel ezelőtt volt utoljára kivéve hermájából, ezért pár éve újra elővették, hogy megvizsgálják. Csináltak róla egy rétegfelvétel-sorozatot, amit mi meg kinyomtattunk. Szerintem ma már az orvoslásban minden nap használni kellene ezt a technológiát, például a műtétek tervezésénél. De mivel ez nem olcsó, ezért nagyon nehezen lehet bevinni az egészségügybe. 

A bangladesi ikerpár esetén mi történt?

F. Gy.: A két gyerek a fejénél nőtt össze, és nagyon nem lehetett tudni, hogyan válasszák  szét őket. Ha a közös vénát véletlenül elvágják, akkor az nem spriccel, hanem csordogál, így félő volt, hogy elvéreznek a beavatkozás során. A CT-felvételeken lehetett látni, hogy hol vannak a vénák. Ezért kinyomtattuk a teljes vérhálózatot a műtét előtt, hogy tudjanak rajta gyakorolni az orvosok. 

A 3D nyomtatáson belül, a prototípus gyártáson túl milyen lehetőségek vannak?

Fehér Zoltán (F.Z.): A 3D nyomtatókat gyártó cégek keresik a lehetőséget, hogy hogyan lehet bevinni a gépeket a gyártásba. Az alacsony sorozatok gyártása kritikus az iparban, mert a szerszám költség közel ugyanannyi, mintha nagy sorozatot gyártanának. A pótalkatrész gyártás egy másik terület: sok gyártó van, aki 20-30 éves modellek esetén is akar alkatrészeket adni az ügyfeleknek. Ezekre a problémákra megoldást jelenthet a 3D nyomtatás. 

A VARINEX Zrt. is dolgozik ezeken a területeken?

F. Z.: Kis és közepes sorozatok gyártását vállaljuk, illetve a mi ügyfeleink alkalmazásokat, komplett megoldásokat vásárolhatnak tőlünk. Ezekhez komoly szakmai támogatást nyújtunk. Ez az, ami egyedülálló a cégünkben, hogy nem csak a terméket, hanem a szakmai hátteret is biztosítani tudjuk, amivel gyors megtérüléssel bevezethető ez a technológia. 23 éve foglalkozunk napi szinten 3D nyomtatással, és ez alatt rengeteg tapasztalatot szereztünk, ráadásul 15 éve már a Stratasys high tech ipari 3D nyomtatóit is forgalmazzuk, és tőlük is sok szaktudást szívtunk magunkba.

Tavaly év elején eladta a VARINEX Zrt. az Autodesk üzletágát. Nem volt ez kockázatos döntés?

V. Gy.: Fizikai törvényszerűségként tekintek rá. Györggyel nem vagyunk mai gyerekek. Előbb-utóbb háttérbe kell vonulnunk. A 3D nyomtatás kapcsán megvolt az a fiatal gárda, aki a tudást tovább tudja vinni. 

Soha nem akartak nagyobb céggé alakulni? A kis- és középvállalkozások szintjén maradtak. 

V. Gy.: Ezt a tevékenységet nem a multik végzik. Lépésről-lépésre próbáltuk felépíteni magunkat. Organikusan próbálunk fejlődni minden tekintetben. 

A VARINEX kivette a részét a koronavírus-járvány elleni védekezésből is: arcvédő pajzsokat gyártottak. 

F. Z.: A gyártási kapacitásunk egy részét le tudtuk erre kötni. A járvány közepén mi is megijedtünk, hogy hogyan fog ránk hatni. Szerencsére nem érintett minket olyan mélyen, mint rengeteg más ágazatot. Ennek megfelelően tudtunk adományozni, és voltak megrendeléseink is. 

Voloncs György a járvány ideje alatt azt nyilatkozta, hogy vannak olyan kötelezettségvállalásaik, amiről nem beszélhet. El lehet erről árulni most már valamit? 

F. Gy.: Amikor elindult a járvány, akkor a kormány problémákba ütközött a lélegeztetőgépek vásárlása során. Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter elmentek a Műegyetemre, és megmondták az oktatóknak, hallgatóknak, hogy fejlesszenek lélegeztetőgépet. Ez meg is történt, de egy-két alkatrészt csak 3D nyomtatással lehetett elkészíteni határidőre – ezer lélegeztetőgéphez gyártottunk egyedi alkatrészeket, összesen kétezer darabot. 

Egy személyt, Charles Rudd-ot még nem említettük eddig, pedig komoly szerepet vállalt a cég életében. 

F. Gy.: Szegény pár éve elhunyt. Nagyon sokat köszönhetünk neki, sokáig finanszírozta a működésünket. Semmi esélyünk nem lett volna nélküle. 

V. Gy.: A ’90-es években volt vámraktára Ferihegyen , ami nagyon nagy szó volt akkoriban. Dollárban adott nekünk hitelt, amikor a bankok nem akartak. Megvoltak azok az IT-kapcsolatai, amire szintén nagy szükségünk volt. Neki is volt üzletrésze a cégben, és egyszer felmerült, hogy kivásárolnánk, mire azt mondta: nem akarja eladni az „aranytojást tojó tyúkot”. 

Ha most vágnának bele cégalapításba, akkor mivel foglalkoznának?

V. Gy.: Biztos valami olyasmivel, ami unikális. Nem 3D nyomtatással, mert azzal sokan foglalkoznak. AutoCAD forgalmazással sem, mert annak is megvannak a viszonteladói. Ma már rengeteg dolgot tud csinálni egy startup. 

F. Gy.: Ha mai tudásommal kellene egy új céget alapítanom, valószínűleg akkor is 3D nyomtatással foglalkoznék, de nem csak azért, mert szinte minden cég ezzel a technológiával tervezi termékeit. Nekem az a legfontosabb, hogy a technológia iránti mérnöki lelkesedésem is megmaradt az elmúlt évek alatt. A jövőt tekintve is vannak terveim, amely számomra egészen új perspektívát nyit a 3D nyomtatás terén.

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2021/9. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.