Fenyőfa szimbolizálja az örökzöldet, ami nemcsak az évek múltán is trendi ruhadarabokat, hanem a fenntarthatósági törekvéseket is ágain hordozza. A Pinetime logója egyben a magyar tervezőcsapat esszenciájának szimbóluma is: Koczka Gergő, és Szalay Péter alapítók nem szeretnének sem tömegtermelést, sem olcsó, eldobható darabokat kínálni, cserébe keresik azokat a tudatos, mozgás- és természetkedvelő vásárlókat, akikből igazi közösség szerveződhet. Elhivatott márkaépítés a nemzetközi vizeken: ez a Pinetime Clothing története. 

Miért kezd el két pasi pulóvert tervezni? 

Koczka Gergő: Minket a márka hozott össze, korábban csak futólag ismertük egymást. 

Szalay Péter: Egy szörftáborban találkoztunk Franciaországban, ahol a helyi gyár számára terveztem grafikát a deszkákra. 

K. G.: Teljesen szürreális a sztori, az Atlanti-óceán partján, tényleg nem ismertük egymást, és akkor találkoztunk…

Sz. P.: De szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot. 

K. G.: Peti egyébként kint dolgozott Hollandiában, ahol az egyik nagy piaci szereplőnek, az O’Neill-nek volt a tervezőgrafikusa. Én a kereskedelmi szektorban dolgoztam, emellett pedig szponzorált versenyző voltam. Mivel mindketten jól ismerjük ezt a szubkultúrát és

rengeteg márkával találkozunk, akár tervezői, gyártói oldalon, akár felhasználói vagy kereskedői oldalon, megfogalmaztunk hogy valami hiányzik, valamit nem kapunk meg ezektől a termékektől. 

Sz. P.: Például van egy óriási felirat a kabát hátulján Swarovski kristályokkal kirakva, amit nem akartunk felvenni.

K. G.: Amennyire hirtelen jött a találkozásunk meg az ismeretségünk, annyira hirtelen indult be maga a projekt is. Ősszel már arról egyeztettünk, hogy Peti szeretne egy saját ruhamárkát.

Sz. P.: Ez már akkor két-három éve terv volt.

K. G.: És amikor leültünk egy egészen kiforrott koncepciót mutatott be nekem, amihez viszont szüksége volt egy olyan társra, aki ezt üzleti, gazdasági szempontból tudja ezt képviselni. 

Sz. P.: Rengeteg cégnél dolgoztam grafikusként, a website tervezéstől kezdve a billboardokon át a brand identity-n át mindenfélén. Az volt az érzésem, hogy mindig meg van kötve a kezem, nincs egy olyan játéktér, ahol alkothatok. Valójában így jött a saját ruhamárka ötlete, hiszen ez egy nagyon tág terület, beletartozik a printtől kezdve a hirdetéseken át az anyaghasználat, a hang tagek, a csomagolás, eventek szervezése… Amikor leültem Gerivel már mutattam neki egy prezentációt logókkal, névvel.

K. G.: A munka mellett versenyszerűen snowboardoztam, vagyis hazai és nemzetközi viszonylatban is aktív résztvevője voltam ennek a közegnek kiterjedt kapcsolati tőkével, baráti körrel.

És ebben a körben a divat megkerülhetetlen. Pláne 10-15 évvel ezelőtt minden snowboardos jól akart kinézni, követte a trendeket, fogékony volt a változásokra. Szóval egy elképesztően jó érzés volt, hogy valami saját dolgot alkothatunk ebben a szférában.

Mert az elég hamar kiderült, hogy ennek a közegnek szeretnénk ruhákat tervezni és értékesíteni.

Mi volt az a hiány, amit érzetetek a piaci márkákkal kapcsolatban és mi az, amivel a Pinetime többet kínál? 

K. G.: Azt fogalmaztuk meg, hogy megengedhetjük, és meg is kell, hogy engedjük magunknak, hogy máshogy gondolkozzunk, mint a versenytársaink. Amit mi csinálunk, az egy hibrid: nem sportmárka, nem utcai márka, nem is divatmárka, hanem a három egyszerre. De közben ez nem kizárólag egy snowboardos ruházati márka, hanem az aktív életet támogató márka, aminek a nagyon erős dizájnszemlélet az alapja. 

Sz. P.: Próbáltuk kitölteni azt az űrt, ami a snowboard ruházat és a streetwear között tátong. Magyarországon a többség évente mondjuk öt napot tölt el a havon. De mindig arra emlékszik vissza, hogy hú, de jó volt, ott fönn… emlékszel, de jó volt…Ezt az élményt szeretnénk állandósítani a Pinetime-mal.

Amikor fölveszel egy ilyen pulcsit, akkor emlékezz arra, hogy hú, de jól lehet ebben csúszni, hú, de jó volt a hüttében ülni, vagy de jó volt az az egy hét, és hogy visszamennék!

És akkor kiveszed a ruhadarabot és felveszed, és újra átéled. Ad egyfajta melegséget az egész.

K. G.: Szentimentálisan hangzik, de valóban így gondoljuk.

Hogy dobtátok piacra az első kollekciót? 

Sz. P.: 2011-ben jött ki az első téli kapszula kollekciónk, ami limited seriesként jelent meg, de akkor volt már hirdetésünk a WhiteLine magazinban, ami egy évente megjelenő, ingyenes snowboard magazin volt, mi egyébként dolgoztunk is benne Gerivel és barter keretében tudtuk reklámozni a márkát. Aztán ‘12-ben volt egy nyári kollekciónk, amiről már  küldtünk ki PR-anyagokat, csináltunk press release-t, és lett is egyfajta boom, mindenki felkapta a fejét, hogy fú, mi ez? 

K. G.: Azt fontos kiemelni, hogy a fő fókuszunk mégiscsak a tél és a felsőruházat, vagyis póló, pulcsi, dzseki, softshell, de a kiegészítők terén is. Aminek a középpontjában mindig a pulóveren volt, mert ez az a ruhadarab, ahol meg lehet mutatni az egyedi stílusát, részletgazdagságát, sajátosságait egy adott márkának.  

A Pinetime egyik fontos alapelve, hogy időtálló termékeket kínál, ugyanakkor a trendek manapság gyorsan változnak. Hogy lehet 6-8 évre előre tervezni, olyan terméket kínálni, ami nem megy ki a divatból? 

Sz. P.: A hoodie egy olyan szabás, egy olyan típusú termék, ami mindig is volt, valószínűleg mindig is lesz.

Lehet alakítani a szabásán, lehet játszani az anyagok fajtájával, és valahogy mindig megmarad. Csináltunk ‘13-’14 környékén egy softshell kabátot, amit még most ugyanúgy hordanak az emberek. Ugyanakkor persze létezik a divatipar fast fashion vonala, ahova mi nagyon nem szeretnénk tartozni. 

K. G.: A kollekciókat igyekszünk úgy megtervezni és felépíteni, hogy tartalmazzon olyan darabokat, amik az időtállóságot hozzák szabásában, anyagválasztásában, színében, hogy egy-három-öt év múlva is helyük legyen a piacon. De a kollekciónak mindig vannak olyan darabjai is, amik reflektálnak az aktuális trendekre. Ugyanakkor a márka örökzöld jellegét szeretnénk kihangsúlyozni az előttünk álló időszakban. Pont azt tervezzük, hogy legyen egy komplett kollekció, ami ‘never go out of stock’ jelleggel mindig elérhető. És amellett lennének limitált kollekcióhoz, szezonhoz vagy akár együttműködésekhez kötött termékek. Ezt a fajta játékosságot, rugalmas reagálást nagyon fontosnak érezzük, mert ez az egyik óriási előnyünk.

Sz. P.: Folyamatosan meg kell újulni, de közben valahogy mindig próbálunk a gyökereknél maradni. Itt van a HiRise termékünk, ami lassan 8 éves, de a formaisága, a világa, a célcsoport, akinek szánjuk megmaradt. Viszont mindig vannak technikai újítások, anyagok, amivel kicsit változtatunk. Ilyen a légáteresztő, bonded fleece  anyag vagy az ujjakon a DWR coated kialakítása, amitől vízlepergetős lesz a ruha. Próbálunk fejlődni például zipzárakban, ha kidobnak egy újabb technikai újdonságot, azt megvizsgáljuk és beépítjük. De a fazonban próbálunk örökzöldek maradni. 

K. G.: A trendet az iparág teremti meg. Ha olyan termékeket gyártanak, ami elhasználódik, az a tömegfogyasztásnak kedvez. Viszont, ha elkezdjük a gardróbunkat örökzöld, időtálló darabokkal feltölteni, akkor sokkal szívesebben nyúlunk a 3-4 éves darabokhoz is. A honlapunkon vannak olyan termékek, amik a korábbi kollekciónkba tartoznak és nincsenek leértékelve, mert egész egyszerűen azt gondoljuk, hogy a mai napig megállják a helyüket. A minőség, amit biztosítunk minden termékünknél garantált.

Ez az egyik legfontosabb üzenetünk a Pinetime-on belül, hogy az emberek igenis tegyék le a névjegyüket a minőség mellett, és vásároljanak felelősséggel, mert máshogy nem fenntartható mindez.

A fenyőfa logó kiválasztásában is óriási szerepe volt ennek az üzenetnek.

Mi a fontosabb, a funkcionalitás vagy dizájn? 

K. G.:  A két dolog egyszerre, ebben sosem tudtunk különbséget tenni. Praktikus termékeket készítünk erős dizájner szemlélettel. 

Sz. P.: Egy pólónál nincs akkora játéktér, ezért a felső polcos termékeinknél, mint a kabátok és a pulóverek lehet valóban csavaros dolgokat alkotni. Most jön ki egy shell kabátunk, ami egy esőkabát, de olyan kis apróságokkal van megtűzdelve, mint a belső grafikák, az eltérő színű varrások és a külön-külön megtervezett betűtípus vagy hogy szintén szőve és nem ragasztva lett a kétféle anyag. 

Volt egy megakadás, majd a márka teljes újragondolása az első pár év után, miközben egyáltalán nem alakult sikertelenül az első ráfutás. Mi történt? 

K. G.: Szerelem projektként indult, zéró nyomással a vállunkon. Azt gondolom, hogy tényleg minden hibát elkövettünk, amit lehetett, mindent megtapasztaltunk a saját bőrünkön. A szélkakas négy irányából összesodort minket az élet, és azt mondtuk, hogy akkor most megváltjuk a világot. Ha nem adtunk volna magunknak időt, és egy-két év alatt szerettünk volna eredményeket látni, akkor biztosan feladtuk volna. De nem volt rajtunk ilyenfajta nyomás, így organikusan tudunk nőni, fejlődni. 

Sz. P.: És folyamatosan tanulni.

K. G.: Elképesztő energiát és lelkesedést tettünk bele a munkába, amit igazából a partnereink is – legyen szó beszállítói vagy kereskedői, viszonteladói partnerekről – éreztek és láttak bennünk: egy jó frissesség és lendület van meg a csapatban. Ugyanakkor olyan nemzetközi partnerekkel sikerült megállapodást kötni, amihez nem tudtunk megfelelően alkalmazkodni sem szervezeti, sem pénzügyi oldalról. Egy darabig próbáltunk erről nem tudomást venni,  de 2016-17 környékén be kellett látnunk, hogy túlnőtt rajtunk ez a történet, és stabil alapokra kell helyeznünk a nemzetközivé válásunkat. Ezért született nagyon tudatosan az a döntésünk, hogy annak ellenére, hogy már jelen voltunk hat országban és komoly szereplőkkel dolgoztunk együtt, nagyon jó eladási statisztikákkal, meg kellett állnunk.

Olyan magas az eszközfinanszírozási igénye egy ilyen gyártó és kereskedő cégnek, amit saját zsebből egyszerűen nem tudtunk tovább előteremteni. És ez volt az a pillanat, amikor befektető után néztünk, és elkezdtünk egyfajta pitch-elési folyamatot, hogy az ötletünket, a koncepciókat, és természetesen az eddigi eredményeinket is bemutatva megtaláljuk azt a befektető társat és üzleti partnert, aki hosszú távon lát bennünk lehetőséget. Ezért nagyon fontos volt, hogy nem egy egyszeri gyorsfinanszírozásra volt szükségünk, hanem mindenképpen egy olyan stratégiai partnert kerestünk, aki hosszabb távon lát bennünk fantáziát, és megadja nekünk azt az időt, amire most azt érezzük, hogy újra szükségünk van. Mert

egy újraindulás az nagyon hasonló az induláshoz. 

A Hiventures Tőkealap-kezelő látott bennetek fantáziát. Mennyire maradhat meg az önállóság egy tőkeinjekciót követően? 

Sz. P.: Van egy víziónk, tudjuk, hogy mit szeretnénk csinálni. Ismerjük a buktatóit, az akadályokat, de háttérországra van szükségünk, aki ért és támogat bennünket. Ez egy igazi partneri viszony.

K. G.: Pénzügyi és szakmai oldalról egyaránt. Ráadásul egy nehéz makrogazdasági környezetben vagyunk a pandémia közepén. De a támogatásukról már többször biztosítottak minket a kritikus helyzetekben is. 

Innentől teljes állásban a Pinetime-nál dolgoztok? 

K. G.: Abszolút, ez egyfajta befektetői elvárás is volt. De ami ennél is sokkal fontosabb, hogy amikor hárman megállítottuk a vállalkozásunkat, akkor eldöntöttük, hogy csak akkor kezdjük újra, ha mind a hárman százszázalékban ezzel tudunk foglalkozunk. Mindannyian csapatjátékosok vagyunk, az élet minden területén, legyen szó sportról, családról és ez a Pinetime-nál is elképesztően fontos volt amellett, hogy pénzügyileg stabilizáljuk a céget, szervezetileg is egy szélesebb csapatot alakítsunk ki, mert annyi feladat van és annyi területen kell helytállni, amihez fel kellett venni a megfelelő szakembereket. 

Sz. P.: Az, hogy ezt munka mellett csináljuk, az teljesen felőrli minden energiánkat…

K. G.: Ez teljes embert igényel.

Sz. P.: És így is kevesen vagyunk.

K. G.: De azért álljuk a sarat.

Nem lehetett könnyű egy újraalakulás-építkezés a pandémia idején. 

Sz. P.: Minden márka honlapján megtalálható, hogy shipping probléma, beszerzési probléma, nincs elég forrás, nem tudják az anyagot előállítani, minden csúszik, akár 3-4 hónapokat. Megemelkedtek a gyártási, a szállítási költségek is. 

K. G.: Az egész ellátási lánc lelassult és megdrágult.

Sz. P.: Nagyon sok olyan tényező van, ami nem tőlünk függ. Ahhoz, hogy egy termék összeálljon, be kell rendelni az anyagot, külön a gombokat, cérnát, címkét. Majd ezt össze kell állítani az üzemben, majd becsomagolni és megy értékesítésre. Annyi tényező van, amin ez elbukhat. Ha a gyártás csúszik az anyagnál, akkor már minden csúszik. Hogyha a szállítás nem jött be időre, mert éppen keresztbe áll a Szuezi-csatornán a tankerhajó, akkor minden borul. És pont ebbe estünk bele, hogy újra akarjuk kezdeni, mehetne, de rengeteg az olyan faktor, amire nincs ráhatásunk. 

K. G.: Teljesen más a lélektana annak, hogy ha az ember indul, vagy újraindul, vagy van egy stabil vállalkozása, amit megüt a pandémia. És eléggé maximalisták vagyunk mindannyian, ebből adódóan néha elég türelmetlenek is. De azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos üzenete és tanúsága az elmúlt félévünknek, hogy türelmesnek kell lennünk. Mert egész egyszerűen most egy ilyen környezetben, gazdasági helyzetben vagyunk, egy ilyen világjárvány közepén kezdtünk el építeni egy újrainduló vállalkozást. Viszont megint csak a méretünkből adódóan nagyon jól és gyorsan tudunk reagálni. Egy közeli példa: nem érkezik meg a kollekció, de másnap van az utolsó napja Párizsban a legnagyobb anyagvásárnak és anyagkiállításnak, repüljünk ki, és nézzük meg, hogy mi van stockon, és abból varázsoljunk valamit. Mert az nem fordulhat elő, hogy ne legyen mit eladnunk. Az sem fordulhat elő, hogy amit eladunk, az azt a minőséget, amit mi képviselünk nem üti meg. 

Manapság egy új márka piaci bevezetése mennyire szól a brandingról? 

Sz. P.: Ha nincs sztori, akkor nem veszik meg a terméket. Pólót bármelyik üzletben kapsz, az igazi kérdés, hogy kivel, mivel azonosulsz, mi az, amiben te otthon érzed magad.

K. G.: Annyira telített a piac, hogy egy sokadik gyártóként senkit sem érdekelnénk, ezért a szemléletmód az, amit kommunikálnunk kell nemcsak a terméken keresztül, hanem vizuálisan, a hirdetéseinken, az értékesítési csatornáinkon, a nagyon tudatosan kiválasztott együttműködő és viszonteladói partnereinken keresztül, hogy melyik boltban vagyunk, hol találja meg a vásárló a terméket. Megtalálni azt a közösséget, akit megszólítunk, akiben látjuk a core vásárlóinkat. Ha nem vagy aktív szereplője ennek a szektornak, ennek a közösségnek, ennek a kultúrának, akkor hiteltelenné válsz. Folyamatosan meg kell tudnunk szólítani a fiatalabb, de az érettebb generációt is, akiket ez a fajta életérzés köt össze. 

Sz. P.: Aki fogékony és nyitott az újdonságokra, aki nem akar ugyanúgy kinézni, mint a többiek és akinek számít a fenntarthatóság. 

Már az induláskor a nemzetközi piacot céloztátok meg, ennek mennyire oka a hazai árérzékenység? 

K. G.: Ez meghatározó, de az is igaz, hogy az elmúlt tíz évben sokat fejlődött a vásárlói kultúra, bár az árérzékenység továbbra is erősen jelen van. Ugyanakkor ha valaki hajlandó rászánni az időt, hogy utána nézzen az előállítás folyamatának, akkor meg fogja érteni az árképzést is. 

Az indulás éveiben inkognitóba burkolóztatok és a márka teljes kommunikációja is angolul zajlik a kezdetek óta. Nem jó hívószó a magyar termék?

Sz. P.: Később indult el a kézmüves vagy a kifejezetten magyar, hazai termékek népszerűsítési hulláma, ezért induláskor próbáltunk egy picike misztikusságot adni az egésznek azzal, hogy angolul kommunikálunk. Ennek az az üzenet, hogy ez a brand  bárhol lehet a világon. Lehet Magyarországon, lehet Lengyelországban, Stockholmban vagy Amerikában. Így a vásárló a brandet nézi és arról dönt, hogy az tetszik-e neki, nem befolyásolja, hogy ki csinálja és honnan jön. 

K. G.: Később a része lett a kommunikációnknak a ‘Heart of Europe’, amikor azt éreztük, hogy létrejött a márkaismertség és elismertség. Viszont alapvetően azt gondoltuk, hogy Magyarországon relatív szűk bázisunk lesz, ezért elég tudatosan a nemzetközi piacra pozicionáltuk a márkát. 

Sz. P.: Van egy visszatérő vásárlónk, egy angol srác, aki minden évben vesz valamit a kollekciókból. Nemrég éppen a Brexit miatt késett egy csomagja, amit megírtunk neki és visszajelzett, hogy igazán semmi gond, ha megnézzük a recordját láthatjuk, hogy régóta követi a márkát, ami egy fantasztikus érzés volt. Amikor Angliában megtalált minket évekkel ezelőtt azért lett a vásárlónk, mert azonnal tájékozódni tudott a honlapon. 

K. G.: Vannak fix közösségek, akiket szeretnénk támogatni, nekik termékeket gyártani.

Viszont abban bízunk, hogy a Pinetimerek is egy közösséget alkotnak a világ bizonyos pontjain.

És egyelőre elég kicsi az esély, hogy valaki találkozzon egy másik fenyőfás pulóverben vagy kabátban szlalomozó emberkével, bár egyre több az ilyen jellegű visszajezés is. 

Az újranyitást követően van most külföldi disztribútorotok?

K. G.: Jelen pillanatban nincs, de abban bízunk, hogy jövő nyártól jelen leszünk a nemzetközi viszonteladói hálózatban. Elsősorban a szomszédos országokban szeretnénk megerősödni, valamint Észak-Olaszországban, később Franciaországban illetve a Benelux térségben. A jövő téli kollekciónk már mintázás alatt áll, amivel a célunk, hogy január elejére-közepére egy komplett mintakollekció előértékesíthető legyen.

Mik a távlati terveitek? 

K. G.:. Szeretnénk a nemzetközi piacon valós szereplővé válni. Nem feltétlenül kell, hogy nagyok legyünk, de fontos, hogy legyünk jelen lehetőleg minél több helyen. 

Sz. P.: Van egy ötéves tervünk, hogy mit szeretnénk elérni és ennek fontos eleme a fenntartható gyártás lehetőleg minél kisebb ökológiai lábnyommal.

K. G.: És szintén fontos, hogy a brand szerethető legyen. Az a lélek, amit mi hárman beletettünk a kezdeti időszakban, amikor pár száz és pár ezres kollekcióink voltak fontos, hogy megmaradjon akkor is, hogyha ez egy több tízezer darabos kollekció lesz, mert enélkül nem ér semmit az egész. 

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2021/12. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.