Hogy mit is jelent pontosan a startup kifejezés? Erre a kérdésre számtalan válasz létezik. A legkifejezőbb mégis az, hogy olyan újonnan induló vállalkozások gyűjtőfogalma, amelyek gyors fejlődési potenciált mutatva, viszonylag rövid idő alatt, nemzetközi vizeken is sikeressé tudnak válni egy-egy ötletükkel vagy szolgáltatásukkal. És hogy a magyar startupvállalkozások közt szörfölve, miként kerül éppen a Bridge Budapest a látómezőnkbe? Erről beszélgettünk Pistyur Veronikával, a Bridge Budapest ügyvezetőjével.

Mi volt a motivációja a Bridge Budapest elindításakor, és milyen a vállalkozás mai megítélése akár hazai, akár nemzetközi viszonylatban?
Mi azért kezdtük el nagyjából négy évvel ezelőtt felépíteni ezt az egyesületet, mert nagyon nagy kontrasztot éreztünk azok között a világok között, ami ezeknek a cégeknek a hétköznapjait jelenti, és amit, mondjuk, az utcán megtapasztal az ember. Alapítókként azt éreztük, hogy nagyon sokan nem hisznek abban, hogy képesek lehetnek befolyásolni a saját életüket, és kihat a munkavégzésükre, a munkához való viszonyukra, arra, hogy milyen vezetők, és arra is, hogy milyen munkavállalók. Kihat arra, hogy hisznek-e abban, hogy a teljesítménynek és a tudásnak van jelentősége, vagy lehet jelentősége az érvényesülésben. És ezeknek a cégeknek az volt tapasztalata,

hogy nemcsak a kapcsolatok számítanak, amiről nagyon sokan ebben az országban azt gondolják, hogy az érvényesülés egyetlen alapja, hanem bizony van jelentősége annak is, ha az ember sokat dolgozik, van egy jó ötlete és némi szerencséje.

 

És azt gondolták, ha ez nekik sikerült – márpedig az ő sikerük titka nagyjából ennyi –, akkor miért ne sikerülhetne másnak is? Ez volt az elsődleges motiváció és egyben felelősségérzet is. Ma már olyan furcsán hangzik, hogy négy éve még senki sem tudta, mi az a Prezi, pedig már akkor is tízmillió felhasználója volt világszerte, ami a mostanihoz viszonyítva még egy pici szám. Azt éreztük, hogy rendben, akkor kezdjük el elmesélni a történeteinket és bizonyítékokat mutatni arra, hogy igen, ezt meg lehet csinálni akár Budapestről, akár Magyarországról indulva is. Ez volt az elsődleges motiváció.

Abban hittünk, hogy az ilyen típusú cégek jó munkahelyeket teremtenek, és minél több ilyen jó munkahely lesz, annál versenyképesebb lesz ez az ország.

Mennyire ismerik a startupvilágot a magyarok, és mennyire fogékonyak rá?
Ezt elég pontosan látjuk, ugyanis amikor elkezdtünk dolgozni a Bridge Budapesttel, akkor nagyon szisztematikusan elkezdtük kutatni, hogy milyen állapotban van a társadalom. Ebből jött például az az adat, hogy ma Magyarországon tízből kilenc fiatal úgy gondolja, hogy minden kizárólag a kapcsolatrendszeren múlik. Ugyanakkor a vállalkozói mentalitás vonatkozásában – vagyis hogy mennyi kezdeményezőkészség van benne, mennyire ismer lehetőségeket maga körül, mennyire veszi észre, hogy milyen lehetőségei vannak, mennyire érti a globális perspektívát – 2013-ban a 20 és 35 év közötti fiatalok passzivitása még 91% volt, ami azonban 2016-ra 56%-ra csökkent. Ez pedig egy nagyon pozitív változás, amit persze nem mi egyedül értünk el, de azt biztosan tudjuk, hogy katalizáltuk ezeket a folyamatokat. Hiszen indulásunk óta ebbe az irányba próbálunk haladni, és hatni, történeteket mesélni, tudást átadni, tudatosabbá tenni a gondolkodást és közösségeket építeni. Korábban nagyon magának való volt a hazai startupközeg, de szerencsére ez az utóbbi években sokat javult.

A Bridge Budapest tulajdonképpen egy „jövőépítő” vállalkozás?
Én azt gondolom, hogy amit csinálunk, azt nagyon is a jelenben csináljuk, nyilván a jövőért. De szerintem, amiket mi mondunk, és amin bárki változtatni tud a környezetében, az nagyon is itt van a jelenben. Itt bárki dönthet úgy, hogy holnaptól másként cselekszik vagy gondolkodik, vagy mondjuk, jobban odafigyel az embereire. Nagyon sokan szeretik a társadalmi felelősségvállalás szót használni, amire mi mindig azt szoktuk mondani, hogy egy jó vezető tényleg akkor tehet a legtöbbet a környezetéért, ha jó munkahelyeket hoz létre. És bár ez nagyon egyszerűen hangzik, ha belegondolunk, hogy mennyi minden változás kell ehhez a hétköznapokban, főleg olyanoknak, akik nem ilyen közegben élték eddig a mindennapjaikat, akkor ez azért egy hatalmas erőfeszítés tud lenni. És mi azt látjuk, hogy megéri. Hiszen, ha tényleg itt akarunk élni ebben az országban, és fontos nekünk, hogy jó legyen a közérzetünk, akkor el kell kezdeni ezt a változtatást végrehajtani, mindenkinek a saját környezetében, munkahelyén, az egymás közötti viszonyban.

2016-ban elnyerte a közép-európai startupverseny (Central European Startup Award) legbefolyásosabb nő kategóriájának díját. Mit gondol, miért?
Nem vagyunk túl sokan nők ebben a közegben. Ha akarom, akkor ez egy nagyon komoly elismerés, ha akarom, akkor meg azt jelzi, hogy mivel nem vagyunk sokan, így külön is értékelik a nőket ezen a területen. Azt gondolom, hogy emiatt a katalizátorhatás miatt kaphattuk meg ezt a díjat. Nehéz azt mondanom, hogy ez az én díjam, hiszen ez a mi díjunk. Mi egy olyan munkát végzünk, amit nem nagyon végeznek mások. Mindenféle szerepek vannak ezen a térképen. Van, aki inkubátorházat csinál, van, aki akcelerátor programot visz, van, aki befektető, van, aki mentorál, de

azzal az attitűdváltással és megközelítéssel, ahogyan mi viszonyulunk ahhoz, hogy a vállalkozókról alkotott kép megváltozhasson ebben az országban, és versenyképesebbek legyenek a vállalkozásaink és az országunk is – azt kevesen csinálják így.

Ezért gondolom azt, hogy ezt az erőfeszítést és munkát értékelték ezzel a díjjal.

Milyen tudás kell a következő generációknak ahhoz, hogy sikeres vállalkozóvá váljanak?
Az embernek nagyon sokat kell foglalkoznia magával. Ehhez pedig, szükséges egy nagyon nagy adag önismeret és önreflexió is, hogy képes legyen befogadni a piac és a felhasználók visszajelzéseit, akár kritika, akár pozitív megerősítés formájában is. Ha erre valaki képtelen, és csak fetisizálja a saját ötletét, de nem veszi észre maga körül a piacot, a szereplőket, a munkatársakat, a felhasználókat, akkor kevésbé számíthat arra, hogy sikeres vállalkozó lesz. Nagyon fontos az együttműködés szándéka és képessége, és hogy higgyen abban, hogy igenis vannak „win-win” helyzetek. Hogy még akár a konkurenciával való együttműködés sem feltétlenül jelent rosszat, csak meg kell találni ebben is az egyensúlyt, hiszen minden sikeres vállalkozás kooperációk hálózata, amihez semmilyen, iskolában szerzett tapasztalatunk nincsen. Az utolsó fontos momentum pedig a folyamatos tanulási igény és egy befogadó helyzet.

Múlt évben a kormány elfogadta Magyarország Digitális Startup Stratégiáját. Ismeri a tervezetet? Esetleg megkeresték konzultációs, vagy közös munka céljából?
Folyamatosan volt lehetőség tájékozódni a stratégiával kapcsolatban, és volt olyan alkalom is, amikor megkérdeztek róla bennünket. Az, hogy végül mi épült be ebből a tervezetbe – persze már egy másik kérdés. Én annak örülök, hogy végre kormányzati szinten is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Igaz, kicsit késésben vagyunk más európai és Európán kívüli országokhoz képest, de legalább elkezdődött ez a folyamat. Egy egészséges ökoszisztémához ugyanis éppen annyira fontos az állami szerepvállalás, mint az, hogy a civil szektor, a vállalkozói rész, vagy akár az önkormányzat is, miként vesz benne részt. És ezzel megint visszaérkezünk a kooperációhoz, hiszen ezek a dolgok akkor működhetnek jól, ha a résztvevők együttműködnek egymással. Az, hogy végre megalkották a Digitális Oktatási Stratégiát, ami bekerül a magyar közoktatási rendszerbe, hatalmas dolog, és nagyon jó irány. Ami nekünk még nagyon fontos lenne, hogy ez az egész, vállalkozói mentalitáshoz kapcsolódó készségcsomag is bekerüljön a rendszerbe. Hogy más legyen a csapatmunka vagy éppen a projekt alapú gondolkodás jelentősége, mint ami jelenleg. De azt gondolom, ezek a folyamatok végre elkezdődtek, és előbb vagy utóbb valami változni fog. Azt gondolom, hogy egyszer csak fel kell ülni erre a vonatra, és haladni vele, mert lemaradunk.

Tudjuk, hogy 2000 startupból 2 éri meg az 5 évet, tehát olykor a jó ötlet nem elég a fennmaradáshoz. Ezt mikor lehet eldönteni, megítélni? Mi kell a sikerességhez?
Egy jó ötlet valóban nem elég ahhoz, hogy egy startup tartósan is sikeres lehessen. A fennmaradás lehetőségét a visszajelzések határozzák meg, hogy keres-e vele pénzt az adott cég, vagy sem. Ha valami csak viszi a pénzt, egy idő után le kell vonni a végső következtetéseket, és szükség esetén bezárni a kaput. A klasszikus cégeket és a startupvállalkozásokat – bár már zajlik a kettő közti transzformáció és konszolidáció, mosódnak el a határok – alapvetően az különbözteti meg egymástól, hogy milyen fokú a kockázatvállalás, a fejlesztés, a hit, hogy a fejlesztett dolog tökéletes lesz, és hogy van-e egy olyan rendszerük, amelyben visszajelzési pontok vannak a piac és őközöttük. Hogy lekövetik-e az adott termék vagy szolgáltatás visszajelzéseit, és eszközölnek-e rajta változtatást vagy sem. Ez egy tanulási folyamat, amit mind a klasszikus vállalkozásoknak, mind a startupvállalkozásoknak el kell sajátítaniuk.

Fotó: Kiss András

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin OKOS JÖVŐ című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!