Home»First Class»Mozaikcsaládból született vállalkozás – Interjú Kozák-Ágó Szilvia life coach és mentorral

Mozaikcsaládból született vállalkozás – Interjú Kozák-Ágó Szilvia life coach és mentorral

0
Shares
Pinterest Google+

“A vállalkozásom az életemből született és az emberekben zajló változások alakítják, formálják” – írja magáról Kozák-Ágó Szilvia life coach és mozaikcsalád mentor, aki 25 év után hagyta ott a közszférát, hogy éppen a Covid idején elindítsa saját coaching-alapú vállalkozását. Több újragondolást követően ráébredt, a legjobb megoldás az lesz, ha organikusan, önmagából építkezik, hiszen mozaikcsaládosként maga is ugyanazokkal a kérdésekkel, nehéz helyzetekkel és problémákkal  szembesült, amikben most ügyfeleit segíti. Vállalkozása elindítása mellett a mozaikcsalád mibenlétéről, a leggyakoribb nehézségekről és a prevenció és edukáció fontosságáról beszélgettünk. 

Mielőtt elindította saját vállalkozást évtizedeken át egészen más területen, mondhatni klasszikus munkarendben dolgozott. Hogy és miért váltott?

Az otthoni környezetemből hoztam magammal a klasszikus életfelfogást: főiskola után fix állást találni, ami számomra a közigazgatást jelentette. A szüleim is 40 évet dolgoztak egy munkahelyen, így ezzel a szemlélettel kerültem a munka világába, ám szinte az első perctől éreztem, hogy nem ez lesz az én utam. Ami mégis itt tartott 25 éven át, hogy emberekkel foglalkozhattam, ami számomra mindig nagyon fontos volt. Ám közben megszületett a három gyerekem és felbomlott a házasságom. Egyszeriben nem találtam a helyemet és azt hittem, hogy egy munkahelyváltás megoldja majd a problémámat. Részben a válás miatt is fontosnak éreztem egy stabil egzisztenciát illetve talpra kellett állnom, így akkor még nem mertem túl nagy kockázatot vállalni. Ezt követte még egy-két váltás, főleg pozíciókban, de megmaradva a szférában. Amikor megjelent a mostani férjem az életemben és belekerültem a mozaikcsaláddal járó kaotikus élethelyzetbe, akkor érett meg a karrieremben is a valódi váltás igénye. 

Életközi válság és az ezzel járó megújulás?  

Egyszerűen addigra teljesen kiégtem és már egészségügyi tüneteket is produkáltam, így egyértelmű volt, hogy váltanom kell. Adódott a kérdés, hogy mégis mit akarok csinálni? 40 éves elmúltam, végezzek el egy egyetemet? Ha igen, melyiket? Nagyon érdekelt ugyan a pszichológia, de úgy éreztem, hogy erről már lemaradtam, hiszen nem lett volna még 10 évem tanulni. Egy pszichológus barátnőm javasolta a coachingot, ami azonnal megtetszett. Nagyon sokáig kerestem, hogy melyik irányvonalat, képzést is válasszam, de amikor elkezdtem tanulni azonnal volt egy ismerős, megérkezés-élményem. Időközben a férjemmel Balatonra költöztünk, ahol ő is elindította a saját vállalkozását – ő szintén a közigazgatásban dolgozott felsővezetőként és hozzám hasonlóan élte végig a kiégés folyamatát. Amikor biztos alapokon állt a vállalkozása, akkor vágtam bele én is a sajátom elindításába. 

Mennyire volt magától értetődő, hogy segítő szakmát válasszon? 

A férjem szokta azt mondani, hogy öt percig nem tudok úgy ülni még egy rendelőben sem, hogy ne kezdjek el beszélgetni azzal, aki mellettem van. Vonattal járok fel a pesti irodámba dolgozni és tényleg, a fülkébe beülve is biztos, hogy aki ott ül mellettem, valamiért úgy érzi, hogy beszélgetnie kell velem. Ezért valahogy adta magát, hogy ez lesz az én irányom. El se tudtam képzelni, hogy ne olyan munkát végezzek, ahol beszélgethetek az emberekkel és meghallgatom őket. 

Nehéz volt az indulás? 

Épp a Covid első lezárása előtt alig pár héttel, 2020 februárjában kezdtem bele. Már éppen összeállítani látszott minden, majd ott álltam, hogy kitaláltam a szemtől-szembeni konzultációt, amikor beütött a járványhelyzet. Azt tudtam, hogy a közszférába nem megyek vissza, ezért átgondoltam a teljes koncepciómat. A Covid miatt sok vállalkozó kínált ingyenes tájékoztatókat, kurzusokat, amik egyébként rengeteg pénzbe kerülnének. Rátaláltam egy weboldal tanfolyamra, aminek segítségével össze tudtam rakni az első weboldalamat és eldöntöttem, hogy az újrakezdő nőkre fogok összpontosítani, legyen az a magánéletükben vagy éppen a karrierjükben bekövetkező váltás. Ám még ez is meglehetősen szerteágazónak tűnt, miközben egyre több helyről érkezett az a visszajelzés, hogy a mozaikcsaládról tudok a legtöbbet beszélni, hiszen ebben élek, így ehhez értek a leginkább. De idő volt, mire megértettem, és fel mertem vállalni, hogy valóban ezt kell a fókuszba emelnem. 

A téma nehézsége miatt? 

Sokan mondták, hogy nagyon nehéz ez a téma, részben, mert a mai napig meglehetősen tabusított, nem véletlenül, hiszen sok a kudarcélmény. Emiatt kezdetben kétségem volt arról is, hogyan fogom megtalálni a klientúrámat. Konzultáltam több szakértővel és próbáltam megtalálni azokat a pontokat, amik mentén edukálni lehetne a témát, amire még egy vállalkozás is felépíthető. Elkezdtem a felmerülő problémákról írni, érkeztek meghívások kerekasztal beszélgetésekre és mindig akkor, amikor már éppen elbizonytalanodtam volna, érkezett egy újabb lökés, hogy érdemes folytatnom. 

Hosszú, sok újratervezést igénylő döntésnek hangzik. 

Igen, pont egy éve, hogy a témának megfelelően átalakítottam a weboldalamat és a fókusz végleg átkerült a mozaikcsaládra, főként az így előálló párkapcsolati problémákra. Három éve kezdtem bele és ma már kijelenthetem, hogy ez egy tudatosan és jól felépített vállalkozás, bár nem volt egyszerű az indulás. Az ember mindig a megfelelő alkalmat várja, de nincs tökéletes időzítés. Csak el kell kezdeni. 

Mit tud elmondani az ügyfélköréről?   

Amit nagyon-nagyon szeretek, hogy jelen pillanatban fele-fele arányban vannak nők és férfiak is. Jellemzően a nők a kezdeményezőbbek, de a férfiak is alig egy-két alkalom után bizalmat szavaznak és maradnak. A korosztály nagyjából 35-52 év között van és általában közép- és felső vezetők, magasan kvalifikált vállalkozók az ügyfeleim. Egy vezető pozícióban lévő férfit sokszor nehezebb megnyitni, hiszen ahhoz szokott, hogy elől jár és példát mutat, így idő kell ahhoz, hogy megnyíljon és a őszintén beszéljen a problémáiról. Mégis, sokszor tapasztalom, hogy a második alkalom után meglepődik a saját párja is, hogy mennyire nyitottan tud beszélni az érzelmeiről. Ez persze nekem is sokat ad. 

Általában első lépésként keresik meg vagy jellemzőbb, hogy a kliensei már bejártak egy önismereti utat máshol? 

Majdnem mindenki úgy jön hozzám, hogy már jártak pszichológusnál, párterapeutánál előtte. Sokan meglepődnek, hogy van aki speciálisan ezzel a területtel foglalkozik és hogy egészen más minőségben zajlik ez a tanácsadás. Mivel nem vagyok terapeuta így önmagamból, a saját tapasztalatomból és a megszerzett tudásból dolgozom velük. Sok példát hozok, hiszen én is végigjártam ezt az érzelmi kihívásokkal teli utat, amin most ők haladnak. Hiába volt ott a nagy szerelem, mégsem akart működni a mozaikcsalád, így mi is elmentünk anno pszichológushoz, aki családterapeuta is volt egyben, de a második alkalom után azt mondta nekünk, hogy nem tud velünk mit kezdeni, mert nem élt ilyen családban és nem is tanult róla.  Több kliensem beszámol róla, hogy azért került ide, mert az általuk választott előző szakértő nem hitt a mozaikcsaládos családformában. Én azonban hiszek benne, mert bár mi magunk is keményen megdolgoztunk a kapcsolatunkért 5-6 éven át, idén 12 éve, hogy együtt vagyunk. Ez idő alatt mind az 5 gyermekünk felnőtt és harmonikus a kapcsolat.

Van biztos recept? 

Ebben a helyzetben nincs egy létező szabály, tuti recept, merthogy minden család más. Nem kell a legtökéletesebb családdá válni, ha ez nem lehetséges és ha az elérhető cél az új kapcsolat egyben tartása és a közös élet harmonizálása, akkor ezért kell dolgozni. Sokan kérnek, hogy foglalkozzunk a gyerekkel is, de volt, ahol behoztuk a nagymamát is, aki be tudott segíteni a helyzetbe. Volt, hogy anya-lánya viszonyt rendeztünk menet közben. Van aki egyedül érkezik, van aki párban. Gyakran javaslok a pár tagjainak egyéni találkozókat, mert érzem, benne van egy olyan elakadás, ami gátolja a folyamatot. Ennek hatására egyébként elkezdtem egy családkonzulensi, családterapeuta képzést is, hogy még több eszközöm legyen, hiszen a coaching gyakorlat orientáltan működik. A hozzám érkező pároknak abban segítek, hogy eszközöket és megértést kapjanak a tanácsadáson az aktuális problémáikra, hogy haladjon és fejlődjön a helyzetük. És a visszajelzések is ezt mutatják, hogy gyakorlatias, pörgős, de mégis kellően mély a folyamat, ahol reményt kapnak a sikerre.

Lehet bírni ennyiféle eltérő szituációval?

Amikor esetleg úgy látom, hogy tényleg olyan mélységű problémák vannak, amiknek nagyobb figyelem vagy más megközelítés kell, akkor bevonok egy pszichológust, családterapeuta kollégát, akivel együtt dolgozom. 

Milyen hosszú egy ülés? 

Az egyéni alkalmak 1,5, a párkonzultációk 2 órásak. Erre a férfiaknak többnyire fennakad a szemük, mégis ők vannak a legjobban meglepődve, amikor lejár ez a két óra. Egyébként főleg a férfiak csatolják azt vissza, hogy nem igazán tudnak kivel beszélni a problémákról: sem otthon, sem a barátokkal, kollégákkal és emiatt megkönnyebbülten távoznak az ülésről. 

Nagyon jó marketingeszközöket használ és közvetlenül kommunikál a felületein. Működik? 

Nagyon fontos az őszinte, hiteles és személyes kommunikáció. Több helyről, akár a saját mozaikcsaládos Facebook csoportomból is megkaptam, hogy honnan van bátorságom ilyen őszintén beszélni és leírni a problémákat. Ennek az az oka, hogy nem szeretném, ha tabusítva lenne bármelyik kérdés. Sok szalagcímet látok arról, hogy a kapcsolatot a közös gyerek gyógyítja meg vagy hogy nyolc hónap alatt gyönyörű mozaikcsaládja lett XY-nak. Szeretném, ha ezek a jól csengő mondatok nem vezetnék tévútra azokat, akik kemény helyzetekkel küzdenek és csalódásokkal találkoznak. Fontos a realitás talaján maradni, de ennek kulcsa a biztonságos, őszinte kommunikáció az egész téma vonatkozásában. Ez ugyanis egy folyamat, ami idő és ami tele van kihívásokkal. És az is igaz, hogy nem mindig sikerül. A valóság, hogy egy mozaikcsalád 2-7 év alatt épül fel. Lehet, hogy az első találkozás nagyon jó lesz, de amikor a gyerek rájön, hogy a másik fél ott is marad végérvényesen, akkor az egész kapcsolat visszaugrik az első fázisba, rosszabb esetben pedig még mélyebbre kerül. A gyerekeknek ráadásul fel kell dolgozni egy válást is, el kell fogadniuk egy vagy több új élethelyzetet, gyakran egyszerre. És sokszor a felnőtt sem tudja elfogadni párja gyermekét, az előző életét. A tökéletes mozaikcsaládról szóló kommunikáció egy félrevezető ideát teremt, aminek a magja, hogy egy mozaikcsalád ugyanolyan családdá avanzsálható, mint egy hagyományos család. De nem, ez teljesen más, ezért sem hagyományos. A kulcs ennek elfogadásában rejlik. 

Mennyire tisztázott ma a mozaikcsalád-jelenség? 

Eleinte azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan azt sem tudják, hogy mi az a mozaikcsalád. Amikor elmagyaráztam többen mondták, hogy “Ja igen, én is abban élek, ezt így hívják?” Az angolszász irodalomban egyébként számos megfogalmazás létezik a nem hagyományos családmodellre: mostoha család, összetett család, vegyes család, de nálunk ez egyelőre szinte teljesen ismeretlen. A mozaikcsaládról, mint új és egyre dinamikusabban fejlődő családmodellről azonban beszélni kell, hiszen a nagyon magas válási számokkal egyenes arányban növekszik a mozaikcsaládok száma is.

Mi a legnagyobb probléma, amivel találkozik? 

A rengeteg szégyen és a kudarcélmény. Hogy túl vagyok egy váláson, az első nem sikerült, és a második se megy. Hiába jött a nagy szerelem, hiába hittem, hogy ez milyen jó lesz, hogy elviszi a hátán a közös gyerek, a válás és a volt házastárs problémáját, de mégsem bírja el. Kinek meséljek róla, hogy oldjam meg? Aki nem élt benne, nem érti. És beindul a szorongás. 

Ha meg kellene neveznie azt a néhány kiemelt témát, ami szinte minden konstrukcióban felmerül, miket említene? 

Amikor egyedülállóként érkezik valaki egy olyan párkapcsolatba, ahol a férfinak van gyereke, ott szinte minden esetben megjelenik a nem én vagyok az első érzés. Ez a kívülállóság élménye, hogy nem tartozok ehhez a családhoz. Ez a kívülállóság egyébként összességében is jellemző a mozaikcsaládokra, hiszen ott van egy vérszerinti kötődés, így mindig lesz egy idegen szereplő. Az egyedülálló fél a gyerekes féllel az egyik legjellemzőbb és legnehezebb helyzet. 

A másik a lojalitás konfliktus, ami a gyerekek részéről jelenik meg, vagyis hogy mit kezdenek a szülő új párjával. Elfogadják, elutasítják, mit mondanak róla a szülőnek és az mihez kezd mindezzel. 

És szintén nagyon erős vonal az úgynevezett férfiak két-három tűz között, amikor ott van a gyerek, az új pár és a volt feleség egyszerre. Ezt külön megnehezíti, ha nem olyan volt a szakítás és a válás, mint ahogy a “nagykönyvben” meg van írva. Ettől a legtöbb férfi nagyon túlterhelődik érzelmileg. 

Végül pedig az elvárások okoznak rengeteg nehézséget, amivel az új helyzet elé nézünk. Főleg a nőkre jellemző, de a férfiaknál is előfordul, hogy van egy elképzelt kép előre a fejükben, hogy ennek hogy kell alakulnia és milyen lesz az a család vagy a felállás ideálisan. Ezek a leggyakoribb probléma – és konfliktus források. 

Mi a helyzet a gyerekekkel, akiknek tényleg rengeteg dolgot kell egyszerre megélniük és feldolgozniuk, amiről ráadásul nem is tehetnek? Megvan a kellő figyelem irántuk ezekben a helyzetekben? 

Sajnos azt látom, hogy ahol valami nem működik, ott előbb-utóbb a gyerek lesz a bűnbak. Persze ez is az elvárások oldaláról érkezik: a gyerekeknek időt kell adni, és nem lehet rájuk kényszeríteni a saját, gyermeknevelésről alkotott képünket. Vagy hogy bezzeg az enyém így viselkedik, a tiéd miért más – hiszen erre is bőven látok példát. A gyerekeknek biztonság kell. A biztonságérzet pedig akkor alakul ki, hogyha egyrészt lesz egy rendszer az életében, másrészt meg, ha következetesek vagyunk. Nagyon sokszor megjelenik – ami egy szintén kiemelt téma – az apai bűntudat és kompenzálás, főleg a hétvégi apukák esetében. Hiszen csak pár napot látja a gyereket, ezért akkor csak vele foglalkozik, ha kell, ha nem. Nincs hasznos programjuk, de ott ül mellette, mert úgy érzi, hogy neki ez a kötelessége, vagy éppen drága ajándékokkal kompenzál, míg a másik fél ilyenkor gyakran háttérbe szorult és máris megjelenik a már emlegetett  kívülállóság. Ezért azt szoktam mondani a pároknak, hogy függetlenül attól, hogy valamelyik félnek nincs gyereke, ha a párunk visszacsatol valamit rendszeresen, akkor azért hallgassunk rá. A nemet mondás és a határok meghúzása nagyon fontos és minél nagyobb a gyerek, annál nehezebb ezt bevezetni – szintén saját példámból tudom. Ez a kapcsolatot is szolgálja, mert bár a gyerekes fél attól tart, hogy így elveszíti a gyereket, hiszen gyakran hallom, hogy azért nincsenek határok és nincs nevelés, mert milyen keveset lehetnek együtt. De a gyereknek nem az a fontos, hogy most el legyen kényeztetve, hanem az, hogy ott is egy stabilitást lásson, és ez a stabilitás az a párkapcsolat. 

Vagyis a párkapcsolat adja a mozaikcsalád alapját? 

Nagyon sokan nem merik ezt felvállalni, pedig a mozaikcsaládban párkapcsolati prioritása van. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindennek a párunkról kell szólnia és őt kell az első helyre tennünk. Hanem arról, hogy a mozaik család ezen a párkapcsolaton alapszik, hiszen két ember szerelme hozta létre. A gyerek ebbe abszolút nem kívánt részt venni. Neki ez egy idegen mező. Viszont, ha bebizonyítjuk neki, hogy ez a párkapcsolat működik, jó és stabil, abban ő is előbb-utóbb biztonságban fogja érezni magát. Amikor veszekedést és vitát érzékel éppen azért, mert apu vagy anyu háttérbe helyezi a másik felet, hogy neki kedvezzen az megterheli és bizonytalanná teszi. Ha a párunk másodlagos a közös kapcsolatban, hogy várjuk el, hogy a gyerekünk tisztelje és elfogadja? És ott a válásból fakadó bizonytalanság érzése is, aminek szintén voltak jelei veszekedésekkel vagy éppen némasággal. A gyerekek köztudottan sokkal érzékenyebbek a nonverbális jelekkel, vagyis felesleges azzal áltatni magunkat, hogy még kicsi és ezért nem érti, hogy mi zajlik körülötte a felnőttek világában. A gyerek azonnal érzi a feszültséget és ha ugyanez megjelenik a mozaikos párkapcsolatban, akkor bekapcsolnak a félelmek, hiszen ismétlődik a folyamat. Ez pedig minden csak nem stabilitás. 

Mi a következő év terve a vállalkozásában? 

Nagyon szeretnék előbb-utóbb  egy rendezvényt szervezni a témának, amihez már találtam partnereket. Bekapcsolódott a közös munkába egy pénzügyi mentor, aki szintén mozaikcsaládos és február 11-én közös workshopot tartunk majd érzelmi és pénzügyi tudatosság a pároknak témakörben. Ha jól sikerül, erre építenénk egy mentorprogramot is. 

Idén elindul a kimondottan mostoha anyukáknak szóló több hónapos mentor program is, ahol anyuka-jelöltekkel szeretnék együtt dolgozni, akik saját gyerek nélkül csatlakoznak be a gyerekes társuk mellé. 

Nagyon fontos a téma edukálása, ami még nagyon gyerekcipőben jár és számomra rendkívül fontos ezen belül is a prevencióra helyezni egy nagyobb hangsúlyt, mert látom azokat a párokat, akik a kapcsolat elején jönnek és együtt szépen fel tudjuk építeni a folyamatot.  Megtervezzük az első találkozást a gyerekekkel, felkészítem őket, hogy ne ijedjenek meg az elutasítástól és adjanak időt a helyzetnek. Kezdjenek csak egy közös vacsorával vagy egy kültéri programmal és építsék ki a bizalmat lépésenként. Mert nem mindegy, hogy egy tinédzserrel, egy hatévessel vagy egy háromévessel kell megtalálni a hangot és minden családban más a háttér, a láthatás, a viszonyrendszer. Ezért mindenkinél személyre kell szabni azt, hogy hogy lehet ezt a folyamatot még jobban csinálni és menet közben korrigálni, ami nem működik. Sokan úgy jönnek hozzám, hogy már eltelt 2-3 év, ami pont az a kritikus időszak, ameddigre elvész a nagy szerelem, feloszlik a lila köd és jönnek azok a felerősödött problémák rengeteg sérelemmel megtoldva, amik mindig is ott voltak, csak addig elvitte a hátán az újdonság varázsa. Itt már sokkal nehezebb a munka, hiszen ott az a rengeteg a sérelem és onnan kell visszahozni mindent. Tehát edukáció és prevenció, hogy tudjuk, hova forduljunk a problémával és hogy igenis érdemes felkeresni egy specialistát, ha ilyen helyzetben vagyunk, mert az esetek túlnyomó többségében lesznek nehézségek, amik nem oldják meg magukat. És a célom, amiért képzem magam tovább jelenleg is, hogy családszinten dolgozhassak, hogy mindenki megkapja a segítséget, ha szükségét érzi és, hogy minél több sikeresen működő mozaikcsalád szülessen.

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2023/02. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.

Előző cikk

Felnőni a Balatonon - Interjú Kerékgyártó Yvonne-nal, az Együtt kezdtük című film rendezőjével

Következő cikk

Vidéki romantika a belváros szívében