Bukta Imre különös, egyéni szemléletű és sugárzású műveket alkotó festő, a „mezőgazdaság művésze”, aki az átalakulás után a még vegetáló paraszti létezésmód és kultúra jelenségvilágát viszi vászonra. Munkáiban szó sincs folklórról, sem népművészetről vagy a végérvényesen múltba veszett paraszti hagyomány újraértelmezéséről, még csak az agrárkultúra frissítésére tett bizonytalan kísérletekről sem. Hanem a való világról: elmúlásról, kacattá vált, kidobott holmikról, végkiárusításról, lomtalanításról.

Korábbi képein Buktát a falusi környezetben élő, a természettel szoros kapcsolatban lévő, a növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalatoskodó, fizikai munkát kifejtő, hagyományos eszközökkel és új gépekkel dolgozó ember érdekelte. Festményeit a mívesség és az elnagyolt megmunkálás együttes alkalmazása jellemezte, az aprólékosan kidolgozott részletek mellett elmosódott motívumok tűntek fel. És lassú történések hangulata, elnyújtott állapotok atmoszférája lengte át.

A Kés konyhaszekrénnyel eladó címmel nyílt kiállításának képei ugyan megtartották ezt a kompozíciós alapvonást, de amióta visszaköltözött Mezőszemerére, a festményei témája a hazai társadalom peremvidéke; az, ahol dacosan megállt az idő. Nem konkrét szociális tereprajzot mutat, nem ítél és nem moralizál, azon felülemelkedik, sokkal inkább egy magába záródó világ hangulatát mutatja.  

Zöld, a múlt századból itt maradt, már feleslegessé vált konyhaszekrény, előlapján ott felejtett késsel, és egy kiöregedett (üzemzavaros?) villany/gáztűzhely árválkodik a távoli háztól jóval arrébb, a fekete földes senki földjén. Eladó, de ahogy az erdő szélén, a mögöttes zöld pázsiton túl is kínálják magukat a konyha hajdani darabjai, az biztos, hogy a tulajdonosuknak nem kellenek, meg akar szabadulni tőlük, vegye-vigye, aki akarja a Kés konyhaszekrénnyel eladó kiállításcím-adó festményen. Hajaz egy Jófogásra feltett képre… A természet él, a tárgyak halnak… Közvetlenül a zöld ablakos ház elé kihajított kacatok a Tolcsvai udvar I.-en virtigli lomtalanítási hangulatot árasztanak, olyan használhatatlan a drótspulni, a fejre állított ágykanapé, hogy profi lomosok messze elkerülik.

 

Mély, szimbolikus jelentésű a Romantika eladó egyes szoba és Romantika kettes szoba: a hatvanas évek szobabútordizájnja városi kivitelben lakótelepi, falusiban egyensátortetős nappalijának berendezése; az egyesen faliszekrény, dohányzóasztal, piros huzatú szék, kihúzható kanapé és gázradiátor, a kettesen dettó, a háttérben, vélhetőleg a kor topos márkájú (Videoton, Orion) tévékészüléke egy kis, fehér abrosszal leterített szekrénykén.

Alighanem lakott mindkét szoba, de mintha hosszú időre elhagyták volna a lakói, annyira magányos, annyira magára maradt… – hol volt, hol nem volt romantika. Eladó. Mint ahogy a ház sarka és egy vaskos cölöp közé, vadderűsen burjánzó gizgaz fölé kifeszített, sárga és narancsszínű pokróc két, felfordított talicska társaságában a Száradó pokróc című festményen.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin NŐI ERŐK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!