Home»Lifestyle»Biciklis futárból dizájner – Interjú Tűhegyi Tamással, a Bagaboo márka megalapítójával

Biciklis futárból dizájner – Interjú Tűhegyi Tamással, a Bagaboo márka megalapítójával

1
Shares
Pinterest Google+

Majd másfél évtizeddel ezelőtt Tűhegyi Tamás az elsők között ült fel a dizájnerpiac képzeletbeli biciklijére, és azóta is rendületlenül hajt előre. Időközben az általa megálmodott és megtervezett Bagaboo futárzsákok Budapest megkerülhetetlen arculati elemévé váltak. A jó hangulatú interjú során szívélyes őszinteséggel mesélt a biciklis futárok életéről, az új trendekről, illetve a következő varrónő-generációról is.

Sok helyen elmesélted már, mégsem hagyhatom ki a kérdést: hogyan indult a Bagaboo?
Tizenhárom évvel ezelőtt, amikor a szakdolgozatomat írtam, biciklis futárként dolgoztam. Imádtam ezt a munkát, élveztem a vele járó szabadságot, rajongtam a futárok képviselte szubkultúráért, egyszóval nagyon elkapott a futár-életérzés. A munka jellegéből adódóan sok emblematikus eszköz és tárgy kapcsolódik ehhez a foglalkozáshoz, ezek egyike a futárzsák, ami a mániámmá vált. Nagyon megtetszett az a lazaság, amit ezek a félvállas táskák képviselnek. A futárszolgálatnál, ahol munkába álltam, nem kaptunk futárzsákot, úgyhogy terveztem egyet magamnak. Megvettem a szükséges hozzávalókat és anyagokat, aztán hazamentem, és elmeséltem a táskával kapcsolatos elképzeléseimet a másodállásban varrónőként dolgozó édesanyámnak, aki azonnal leült a varrógép elé, és megvalósította a víziómat. Másnap bementem a vadiúj, saját készítésű zsákommal, ami annyira megtetszett az egyik kollégámnak, hogy azonnal megkért, hogy készítsek neki is egyet. Anyukám viszont nem tudott vele foglalkozni, én pedig úgy éreztem, hogy nem lehet olyan nagy ördöngösség elkészíteni, így fogtam magam, és összevarrtam a táskát úgy, hogy előtte sose ültem varrógépnél. Nem mondanám, hogy szép lett, de legalább elkészült időre.

 

Sok biciklis futár suhan el mellettünk nap mint nap, de keveset tudunk erről a közegről. Mesélnél még az általad említett szubkultúráról?
Az Egyesült Államok a szakma őshazája, onnan indult el a szubkultúra is, bár érdekes módon a tengerentúlon ez nem egy megbecsült szakma: a futárok nem mehetnek be az irodák előterébe, csak a teherlifttel közlekedhetnek, és nem használhatják az irodai mosdókat sem. Míg ott a futárokat erősen másodrangú emberekként kezelik, idehaza – főleg a kétezres évek elején, amikor én is űztem -, kifejezetten menő és cool munkának számított. Dolgoztunk, de mégis szabadnak éreztük magunkat. Minden este a Toldinál lógtunk, saját bulikat szerveztünk, hip-hop és punk futárzenekarokat alapítottunk, futárversenyeket szerveztünk, és focizni jártunk a Tabánba. Sokat mozogtunk együtt, nagy volt az összetartás közöttünk. Mára ez megváltozott, már olyan emberek is futárnak állnak, akiknek nem szívügye a bringázás. Nincs meg bennük a fanatizmus, nem szívből csinálják. És manapság a futárok már nem is keresnek olyan jól, mint a kezdetekben. Mostanra kifehéredett a piac, emiatt lejjebb estek a bérek is. Elkezdték szigorúan büntetni a rejtett foglalkoztatást, ezért felvették és bejelentették a futárokat, akiknek ennek következtében lecsökkent a fizetése. Átlagosan három-négy év után a legtöbben abbahagyják a futárkodást. Rendesen ki lehet égni szellemileg és testileg is, mert a telek nagyon meggyötrik az embert. Nem lehet úgy felöltözni, hogy ne fújjon át a szél. Paradox helyzet, hogy nyáron, amikor ideális lenne az idő ehhez a munkához, akkor a legtöbb irodista nyaral, úgyhogy a július-augusztus tökéletes uborkaszezon a biciklisfutárok számára.

A tizenhárom évvel ezelőttihez képest milyennek látod a biciklis közlekedési viszonyokat Budapesten, fejlődött a város?
A biciklis infrastruktúra kis lépésekkel, de folyamatosan fejlődik. Jártam már Koppenhágában, Stockholmban és Berlinben is. Érezni a különbségeket, ezek sokkal élhetőbb városok biciklis szempontból, vagyis van még hova fejlődnünk, de azt érzem, hogy a fejlesztések mellett például az autóvezetők hozzáállása is pozitív irányba változott, ami nagyon fontos tényező. Sokkal jobban odafigyelnek a bringásokra, mint régen.

Gombamód szaporodnak az újabbnál újabb dizájnertáska-márkák. Mennyire nagy most a Bagaboo-konkurencia?
Amikor elkezdtük, még szinte üres volt ez a piac. Volt egy srác, aki már előttünk is futártáskákat gyártott, de ő mindig megmaradt egyszemélyes vállalkozásnak, úgyhogy mellette szépen ki tudtunk nőni. De az induláshoz képest nagyon megváltozott körülöttünk minden. Sokáig csak egy lábon álltunk, ami a gyengeségünk is volt, de idővel aztán bővítettük a termékpalettát hátizsákokkal és kiegészítőkkel. Korábban a futárzsákok jelentették a fő profilt, de a mai eladásokból az látszik, hogy a hátizsákok kezdik átvenni az első helyet.

Kik vásárolnak nálatok?
Jelenleg B2C irányból egyre inkább a B2B felé mozdulunk. Jellemzőek a nagyobb céges megrendelések, előtérbe kerülnek a teherszállító cargo kerékpárok, ezekhez gyártunk hatalmas, nagyon masszív, teherbíró dobozokat és táskákat. Ebben a tekintetben unikálisak vagyunk, mert más nem igazán képviseli ezt a vonalat. Legutóbb egy londoni futárcég, a Citysprint húszfős cargo flottájának gyártottunk táskákat – egy-egy ilyen cargo táska projekt több hetet vesz igénybe. Az ételkiszállítás iparágában is látunk mozgást: az elmúlt félévben három nemzetközi cég is megjelent a magyar piacon, ami nekünk nagyon kedvező, mert az ételszállításhoz szükséges táskák gyártását is le tudjuk fedni. Ezek nagyon jó munkák, ráadásul sok esetben nemcsak a hazai részlegnek, hanem a francia vagy a német anyacégnek is dolgozunk.

Mennyire követed a hazai dizájnertáska-piacot?
Facebookon és Intagramon követek mindenkit, akit érdemes, és folyamatosan figyelem, hogy milyen táskákat készítenek a többiek. Most a minimál dizájnú rolltop táskák mennek a legjobban, rengeteg tervező készít ilyeneket, de mi ezt a vonalat nem feltétlen szeretnénk meglovagolni. Egy táskatervező grafikus lánnyal szeretnénk együttműködni, aminek az eredménye egy hasonló irányvonal lenne. Korábban volt egy közös kollekciónk a Blind Chic-el, amiben az ő sátorvászon-szerű anyagukat ötvöztük a mi klasszikus futárzsák-formánkkal. Sok embert ismerek a konkurens márkák képviselői közül, és a legtöbbjükkel jó viszonyt ápolok.

Mit kedvelnek jobban a vásárlóitok, a webshopos kínálatot vagy az egyedi tervezésű darabokat?
Volt olyan időszak, amikor a rengeteg egyedi megrendelés miatt teljesen üres volt a webshop, nem volt kapacitásunk, hogy oda is varrjunk táskákat. Most tudatosan törekszünk arra, hogy mindig tele legyen a webshop, az egyedi és készleten lévő eladásokat arányát egyébként azzal is tudjuk befolyásolni, hogy mekkora mennyiséget kínálunk online eladásra. Próbálunk olyan színkombinációkat választani, amit nagyobb eséllyel választanak majd a vásárlóink. De a perszonalitás, vagyis a szabadon variálható színek, minták és anyagok mindig is a márka nagy erősségét jelentették, ráadásul teljesen egyedi minták megvalósítását is vállaljuk, ami még mindig kuriózumnak számít ezen az egyébként telített piacon is.

Említetted, hogy legutóbb egy londoni cégnek gyártottatok táskákat. Hogyan oszlik meg a külföldi és hazai megrendelések aránya?
Nagyon sok külföldi megrendelésünk van, 60-70 százalékban külföldre dolgozunk, és a B2B megerősödésével egyre nő a külföldi munkák száma is. A Bagaboo fellegvára mégis az anyaváros: Budapesten tízből egy biciklis futár biztosan Bagaboo táskát hord. Berlin és Stockholm a másik két nagyobb Bagaboo-város, mert a külföldi viszonteladók nagyon szép számmal értékesítik a termékeinket.

Hogyan teljesítenek a magyarországi viszonteladók?
Ezek az eladások Magyarországon nem olyan erősek, mint külföldön. A nagyobb viszonteladóink havonta leadnak egy nagyobb megrendelést, a többiek átlagosan évente csak kettőt-hármat.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin SPORTSZÍV című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

Mindig kell egy vezető, de nem mindegy, hogy kicsoda – Interjú Dr. Robert Hogan pszichológussal

Következő cikk

„Régen csupasz kézzel küzdöttek” – Interjú a Bellator Budapest főszervezőjével