Home»First Class»„Óriási szerencsém volt, hogy annak idején rátaláltam Fábryra” – Interjú Kovács Kristóf producerrel

„Óriási szerencsém volt, hogy annak idején rátaláltam Fábryra” – Interjú Kovács Kristóf producerrel

1
Shares
Pinterest Google+

Kovács Kristóf, a Showder Klub és az Esti Showder Fábry Sándorral című produkciók producere huszonévesen Jay Lenóval, a kor legnézettebb humoristájával, talk show hostjával azon versenyezett, hogy ki ér haza hamarabb a felvétel után, mert mindketten Beverly Hillsben laktak. A szakember még a 2000-es évek közepén egy műsortervezetet tálalt Bödőcs Tibornak, aki határozottan visszautasította, de ő is mondott nemet, méghozzá Friderikusz Sándornak, mert nem vele, hanem Fábryval akart együtt dolgozni. Kőhalmi Zoltán pár éve kategorizálta a humoristákat, ami a szakmában éles vitákat váltott ki, Kovács szerint ez a tevékenység azonban normális, egyébként pedig örülne, ha több politika jelenne meg a stand-up műsorokban.

Látta már Bödőcs Tibor legújabb önálló estjét?
Nem, de tervezem, hogy megnézem.

Mi a véleménye az elmúlt években mutatott teljesítményéről? A legtöbben a number one hazai humoristának tartják.
Tiborral együtt kezdtük, az első nyilvános fellépése nálunk volt annak idején a Fábrynál (Esti Showder Fábry Sándorral – a szerk.), ezért nekem komolyabb rálátásom van a munkásságára. Mondhatjuk azt is, hogy ugyanabból a kalapból bújt ki, mint amelyből az összes többi stand-up humorista, de ő más utat választott. 2006–2007 környékén megkerestem őt egy önálló late night televízióműsor ajánlatával, amire egy karakteres nemet mondott nekem. Már akkor is kijelentette, hogy semmilyen módon nem akar bekapcsolódni a televíziózásba. A Hofi Géza-féle vonalat akarta képviselni, tehát hogy minden évben egy önálló esttel jön ki. Éppen ezért miután Fábrynál és a Showder Klubban csiszolgatta a tudását, kilépett a társulatból.


Hogyan kell elképzelni azt, amikor Bödőcs Tibor karakteresen visszautasít egy ilyen ajánlatot?
Nem gondolkodott egy pillanatig sem azon, hogy mit mondjon. Az első olyan stand-upos volt a fiatal generáció képviselői közül, akiről azonnal meg lehetett mondani, hogy egy korszakos tehetségről van szó. Így húszévnyi tapasztalat után már három-négy szóból, mozdulatból el tudom dönteni, hogy valaki korszakos tehetség-e, vagy sem. Ettől függetlenül kevesebb tehetséggel, ám rengeteg szorgalommal és munkával el lehet jutni, ha a top 5-be nem is, de a top 10-be biztosan.


Most hány korszakos tehetség van a piacon?
Az őstehetségeket egy kezemen meg tudom számolni, viszont a Showder Klub társulata lassan eléri a 40 főt, és páran tőlünk függetlenül dolgoznak, vagy még nem kerültek a tévébe, így talán 70-80 humorista mozog most a piacon. Vannak közülük, akik erre születtek, tehát minden másban csak rosszabbul teljesítenének – például Fábry Sándor, Bödőcs Tibor, Kőhalmi Zoli, KAP vagy Kiss Ádám azt hiszem, ez a kategória. És vannak sokan, akik sok mindenben tehetségesek, de a stand-upot választották, és rengeteg munkával sikeresek lettek benne, ma már csak ebből élnek. Sokan pedig csak hobbiból űzik, mellette pedig van civil foglalkozásuk. Az új tízen- és huszonéves generáció pedig már bontogatja a szárnyait, köztük is sok a tehetség. Egyébként egy sokkal tudatosabb és szofisztikáltabb generáció épül jelenleg. A stand-up még mindig nagyon fiatal, de töretlenül fejlődik. A humor ma Magyarországon – ha a szórakoztatóipart nézzük – a stand-upra épül. A képernyőidő 80–90 százaléka tulajdonképpen ebből a műfajból, és leginkább a Showder Klubból, a Comedy-tartalmakból és az új Fábry show-ból áll. Persze ez már nem az a Fábry show, amit még én csináltam, hanem egy olyan műsor, amely jobban épít a kultúrára. Egyébként még mindig azt gondolom, hogy Fábrynál jobb előadóművész nem nagyon van ezen a piacon.

Milyen jelenleg a viszonyuk? Korábban azt nyilatkozta, hogy Fábry Sándor korrekt volt önnel, viszont lehetett olyan híreket is olvasni, hogy nem kedvelik egymást.
Olyan cikk biztosan nem jelent meg, amelyben én negatív dolgokat mondtam volna Sándorról. Annak idején, amikor együtt dolgoztunk, amolyan apa-fiú kapcsolat volt köztünk.  Én feltétel nélkül tiszteltem a zsenialitását, ő pedig „nevelt” a maga módján. Ha voltak is ellentétek – nyilván a munka kapcsán –, ez a kapcsolat soha az életben nem fog változni, bármit is tesz. Nem közvetlen már a viszonyunk, nem telefonálunk, találkozunk napi szinten, nem járunk össze, de bármikor, ha összefutunk, például egy rendezvényen, akkor az idén 20 éves múltunkra való tekintettel és az egymás iránt támasztott tiszteletből fakadóan el tudunk beszélgetni. Soha nem befolyásolta az a kapcsolatunkat, hogy a producere – tehát tulajdonképpen a főnöke – voltam, sőt inkább azt mondanám, hogy én hallgattam őrá, mint fordítva. Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy egy évszázados tehetségről van szó, ezért hatalmas felelősség volt a munkáját egyengetni.

Most is és korábban is nagyon pozitívan nyilatkozott Fábry Sándorról, annak ellenére, hogy az RTL Klub és az MTVA perben állt egymással, amiért a humorista az egyik csatornától átment a másikhoz.
Ez egy gazdasági jellegű konfliktus volt. Volt köztünk egy szerződés, amelyből az MTVA szerette volna kiemelni, ennek az árát pedig meg kellett fizetnie. Ez nem egy köztem és Sándor közötti ellentétről szólt. Egyébként távolról sem jutottunk el perig, egy kemény, 8–10 hetes jogi egyeztetés zajlott le. Sándor egyébként azt mondta, addig nem lép képernyőre, amíg nem tudja biztosan, hogy aláírtam a megállapodást.


Azt mondta, hogy egy szofisztikált generáció van kiépülőben. Ennek ellenére azt tapasztalom, hogy a humoristák a korábbinál komolyabban foglalkoznak a közélettel.
A kettő abszolút összefügg. A közéleti tematika szerintem mindig is a közönség alapvető elvárása volt a stand-up comedy esetében. Én nem azt kérem a társulat tagjaitól, hogy politizáljanak, hanem hogy folyamatosan foglalkozzanak az aktualitásokkal, azokkal a témákkal, amelyek az embereket érintik. A Fábry show-t annak idején kéthetente csináltuk, amelyben volt egy negyedórás monológ, amely nem tudott mással, csak aktuális eseményekkel foglalkozni a sűrű megjelenés miatt. A Showder Klubban viszont a fiatalok eleinte érthetően magukról kezdtek el beszélni – Bödőcs Tibor első 4-5 anyaga enciklopédiaszerűen feldolgozta a búcsúszentlászlói fiatalságát és a település személyiségeit.  Ez egyfajta önvédelem is volt, nem szerettek volna megosztó témákhoz nyúlni. Ebből azonban felnőttként ki kell lépni, és határozottan be kell hozni a közéleti vonalat. Aki nem ezt teszi, hanem marad a személyes történeteknél, szerintem perifériára sodródik. Egyébként számon tartom, hogy a társulat tagjai mennyit foglalkoznak közélettel, és még mindig úgy érzem, hogy csak 30–40 százalékban. Fábry a régi harcos időkben persze már-már túllépett a határon, és szinte politizált: szerintem az SZDSZ bukásában óriási szerepe volt, de Medgyessy Péter és Bajnai Gordon politikai koporsójába is számos szöget bevert. Ez a vonal részemről sosem volt és nem is lesz elvárás.


Örülne, ha több közélet lenne a stand-uposok előadásaiban?
Legalább 50 százalékig kellene felmenni. A humoristáknak felelősségük van abban, hogy az embereket érintő és érdeklő visszásságokat megmutassák. Hangsúlyozom, ezt megtehetik úgy is, hogy nem derül ki a politikai véleményük. Mindkét oldalon lehet olyan politikai történéseket találni, amelyeket gyönyörűen fel lehet használni. Gyurcsány Ferenc chatbotja a humor végtelenített tárháza, ahogyan az ellenzék botladozása is – erről lesz is szó a következő évadunkban. De említhetném a közmédia székházának modern kori ostromlását is, aminek már komoly történelme van, ahogyan a Mészáros Lőrinc-jelenség is sokakat foglalkoztat. Arra viszont külön büszke vagyok, hogy a Showder Klub társulata nem azért kiegyensúlyozott, mert vannak jobboldali és baloldali humoristák, hanem mert profin, szofisztikátlan dolgoznak, és öncélúan sosem politizálnak.

Ahhoz mit szól, hogy az MSZP felkérte Bödőcs Tibort, hogy legyen a párt országgyűlési képviselőjelöltje?
Hát, mi lett az eredménye ennek?

Nem vállalta.
Nyilván.

Ha már a kiegyensúlyozottságról volt szó: Fábry Sándort a legtöbben kormánypárti, de legalábbis jobboldali személynek tartják, ennek ellenére a közelmúltban több kormányhű televízióról mondta ki, hogy „fasiszta jellegűek”.
Aki azt hiszi, hogy Fábry egy elvakult, jobboldali művész, az téved. Ő egy elképesztően szabad gondolkodású ember, aki a filmes világból jött, ahol mindenki a baloldali beállítottságáról híres, de elégedetlen volt az ezredforduló után berendezkedő liberális rezsimmel. Valóban odaállt egy ügy mellé – amit picit talán túl is tolt –, de ha elmegy valaki a privát rendezvényeire, akkor egy sokkal kiegyensúlyozottabb, mélyebben gondolkodó embert ismerhet meg.

Kicsit repüljünk át az Egyesült Államokba, hiszen ön Jay Lenónak volt a gyakornoka. Mit gondolt arról, amikor a helyére beültette az NBC vezetősége Conan O’Brient, majd később visszahozták, amiért az ír–amerikai humorista elhagyta a csatornát?
Egy magyar származású szakember, Helga Pollock volt Leno producere, ő karolt fel engem, továbbá ő vezette az irodáját. Egy év gyakornokoskodás után a személyi asszisztense lettem, így három évig tudtam fizetéssel dolgozni az NBC-nek. Elég közelről láttam azt, amit említett. A csatorna felismerte, hogy öregszik Jay Leno közönsége, annak ellenére, hogy az általa uralt műsorsávban – fél 12-től fél 1-ig – az elmúlt ötven évben mindig első volt az NBC.

Pedig a másik nagyágyú, David Letterman is ekkor volt műsoron.
Igen, de ő sokkal szofisztikáltabb, réteghumorral dolgozott, Leno viszont egész Amerikát meg tudta nevettetni. Az első pozíciót nem akarta elveszíteni az NBC, ezért teljesen logikus lépés volt, hogy lehozták Conan O’Brient az ő műsoridejébe. Persze Lenónak is akartak adni valamit, ezért létrehoztak neki egy új sávot, amivel egy tradíciót robbantottak szét, amivel összezavarták a közönséget. Látszott, hogy ez nem működik, ezért gyorsan visszafordították az egészet. Ez eleve halálra volt ítélve, amit már akkor tudtak, amikor kimozdították, de egyszerűen nem találtak rá a megfelelő opcióra. Emiatt gondolom azt, hogy óriási szerencsém volt, hogy annak idején rátaláltam Fábryra, mert nem lehet a humoristákat csak úgy csereberélni. Ezzel együtt a Conan O’Brien-féle Tonight Show-t nagyon bírtam.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin BOHÓCOK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

„Reflexiónak lenni a társadalomban – ez a humorista feladata”

Következő cikk

„Sokfélék vagyunk, sokfajta humort szeretünk”