Elkészült az Aranyélet című, az HBO Europe saját gyártású magyar sikersorozatának befejező, harmadik évada, amely lezárja Miklósiék keserédes kalandjait, és nyugvópontra kíséri az ügyeskedő család négy szereplőjének történetét. Azt, hogy ez Magyarország legsikeresebb televíziós sorozata, a rajongói várakozások és a sorozat körüli buzz is igazolja. Összesen négy évig dolgozott rajta egy közel 250 fős állandó stáb. Két kamera, két rendező, nemzetközi követelmények, nagyjátékfilmes budget és feszített tempó jellemezte az Aranyélet forgatásait, az utolsó évad pedig nemcsak a képernyőn, hanem a háttérben is tartogatott meglepetéseket az alkotóknak. Hogy mi mindent, arról egy, a Budapesti Gazdasági Egyetem Markó utcai épületében zajlott forgatáson tett látogatásunkon mesélt Angyalosy Eszter, az HBO Europe forgatókönyv-fejlesztésért felelős szakembere, és Fodor Judit, a Laokoon Filmgroup és a sorozat gyártási producere, valamint Marosi Gábor vezető operatőr, aki a sorozat esztétikájáért felelt.

Már tényleg nem kell sokat várni, az HBO Europe ugyanis bejelentette, hogy októberben megérkezik az Aranyélet harmadik, befejező évada. Sokat továbbra sem tudunk a folytatásról, és a legfontosabb kérdésekben, úgymint hogy visszatérhet-e Hollós Endre, vagy hogy milyen véget ér Miklósiék története, továbbra is csak találgathatunk. Bár igaz, az HBO stábja azért tett néhány utalást, amikor a záróévad hatvanadik forgatási napján ellátogattunk egy úgynevezett setvisitre, hogy belenézzünk egy, a Markó utcában zajló forgatásba, és egy kicsit faggassuk az egyébként folyton rohanó alkotókat.

Minden részletében nagyjátékfilm

 Elsőként Fodor Juditot, a Laokoon Filmgroup producerét sikerült elcsípnünk, hogy kikérdezzük a sorozat gyártási munkáiról. Mint kiderült, a záróévad nyolc részét közel 80 nap alatt forgatta le a stáb, ezt azonban ne úgy képzeljük el, hogy jelenethűen zajlott kronológiában a történet a kamerák előtt. Egy többrészes sorozat előkészítésének egyik sarkalatos pontja a forgatási terv kidolgozása, ahol a helyszínek, a színészek elfoglaltsága, az előre látható buktatók (például az időjárás és más befolyásoló események) és természetesen a cselekmény dönti el, hogy mely epizódok mely jeleneteit forgatják le egymás után. A forgatás jelentős része nyáron zajlott, így a külső helyszínek ilyenkor előnyt élveztek, ezúttal azonban ez nem teljesen így ment. Mirával, vagyis Döbrösi Laura színésznővel ugyanis a forgatás alatt komoly változás történt: a színésznő a sorozat egy adott pontján kopaszra borotválta a fejét. Senkit ne tévesszen meg: a challenge a sorozat kedvéért történt, igaz, Döbrösi Laura maga is szerette volna egyszer kamera előtt „letolni” a haját, de ezt a bakancslistás pontot az alkotók nem elsősorban az ő kedvéért, hanem annak dramaturgiai jelentősége miatt írták bele a forgatókönyvbe – ezt már Angyalosy Eszter forgatókönyv-fejlesztő mesélte el. Egy folytatásos sorozatnál, pláne ha a felvételek ugrálnak az időben, kiemelten fontos, hogy a színészekkel ne történjen semmilyen rendkívüli, látványos változás, hiszen abban az esetben az egymástól külön időben felvett, de a történet szerint egymáshoz kapcsolódó jelenetekben a szereplő máshogy fog kinézni, szakkifejezéssel élve: nem fog kapcsolódni. Éppen ezért Laura hosszú hajú jeleneteit – külső és beltéri forgatásokat egyaránt – tömbösítve fel kellett venni még a borotválós jelenet előtt.

 

Fodor Judit arra is kitért, hogy bár a két rendező, Dyga Zsombor és Mátyássy Áron külön-külön rendezik az epizódokat, tulajdonképpen minden rész picit „kevert”, mert mindig akadnak jelenetek, amelyeket praktikus okokból a másik rendező vesz át. A kiemelt jeleneteknél persze nagyon fontos, hogy egy kézben legyen a rendezés, így a második évad egyik fontos epizódjában, a nagy utcai leszámolás esetében is döntő volt, hogy Dyga Zsombor egyedül vigye végig ezt a szálat. Ezt a stáb által csak „csatajelenetként” emlegetett jelenetsort mintegy hat hónapos tervezés előzte meg. Nagyon alaposan kidolgozták a teljes megvalósítást, storyboard készült az összecsapás minden egyes kockájáról, és át kellett gondolni azt is, hogy hol alkalmaznak eredeti felvételeket és speciális trükköket  a számítógépes trükkök mellett, valamint hogy hol segítik majd kaszkadőrök a munkát, és hol mutatják az eredeti szereplőket. A négynapos forgatásra teljesen le kellett zárni a területet, a szomszédos utcákat is beleértve. Ehhez nagyon fontos volt megtalálni a jó helyszínt, ami hatalmas kihívást jelentett.

A helyszínek keresése egyébként is bonyolult feladat, így az Aranyélet készítését négy helyszínkereső segítette, a sorozat kreatívjai ráadásul törekedtek arra, hogy ne Budapest agyonhasznált tereit forgassák be, hanem – illeszkedve a sorozat kissé sötét világához – inkább kevéssé ismert helyszíneken dolgozzanak, amelyek ismeretlenségükkel további újszerűséget kölcsönöznek a sorozat egyébként is aprólékosan kimunkált vizuális megjelenítésének. Ez persze nem mindig ment könnyedén. Erre példa a Hollós-villa, amelyet eredetileg egy másik helyszínen akartak leforgatni, de a tulajdonos kikötötte, hogy évi egy forgatásnál többet nem engednek a szomszédokkal kötött megállapodás miatt. Míg az első évadban csak párszor látjuk Endre bá exkluzív környezetét, addig a második évadban a sorozat egy jelentős része játszódik a villában, így még szerencsének is mondható, hogy rögtön a forgatás megkezdése után a stábot elmosta az eső, ám a megállapodás értelmében nem forgathattak tovább a tervezett helyszínen, ezért új villát kellett keresniük. Így találták meg aztán a nézők által is megismert szentendrei rezidenciát. Hogy az eső mennyire nem barátja a külszíni forgatásoknak, arra szintén jó példa a második évad befejező jelenete. Mira szülinapja eredetileg egy napsütéses nyári kerti parti lett volna, ám a folyamatos esőzések miatt három alakommal is vissza kellett mondani a forgatást. Végül nem volt idő tovább várni, de az időjárás csak nem enyhült. „Ott álltunk 160 statisztával, díszletcateringgel úgy, hogy a ház bútorozatlan volt, és be is zárták, hiszen addigra már nem terveztünk ott forgatni. Akkor felhívtam Gábort (Krigler Gábor, az HBO Europe kreatív producere, a sorozat showrunnere – a szerk.), hogy forgassunk, hiszen ugyanannyiba fog kerülni, ha nem nyomunk gombot, mintha felveszünk valamit. Beleegyezett, úgyhogy odamentem Áronhoz (Mátyássy Áron rendező – a szerk.) és mondtam neki, hogy »akkor most lenne úgy fél órád, hogy átgondold, hogy ezt az egészet hogyan ülteted át a házba úgy, hogy az nincs berendezve!«” A napsütötte jelenet a borús, esős képi világgal aztán annyira kifejező lett, hogy végül is az került be a sorozatba.

Ahogy Fodor Judit fogalmaz, az időjárás egy állandó mumus, amire nem lehet felkészülni, mégis igyekeztek előrelátóan tervezni, és ha tartósan rossz volt az idő, inkább eszerint csoportosítottak át jeleneteket. De nem csak az időjárás jelentett kihívást. A harmadik évadban például felmerült, hogy egy szereplő kiköltözhetne külföldre. Ahogy elindult a tervezés, hamar kiderült, hogy ez hatalmas költségekkel és rettenetes logisztikával járna, így inkább abban kezdtek gondolkodni, hogy a család vidékre költözzön. Elsőként a Balaton került szóba, ám ezt végül elvetették. „Nem működött megvalósítási szempontból, ráadásul nehéz lett volna újfajta vizualitást adni a kissé elhasznált lollipopos, vízibiciklis Balatonnak, már ami a látványt illeti. Ráadásul folyt a vizes világbajnokság, elfogytak a környékbeli szállások, és a színészek elfoglaltságai miatt vállalhatatlannak tűnt a napi többórás utazgatás is.” Szóba került egy pest megyei falu, ám itt nem sikerült megegyezni, így volt egy hét, amikor teljesen át kellett gondolni az egész történetet. Végül a Dunakanyar mellett döntöttünk, amely egy kissé „darkosabb”, ez lett a fő forgatási helyszín, és filmszempontból is sokkal kihasználhatóbb volt. Ráadásul közel van Budapesthez, és természetileg is nagyon látványos hely. Az egy hét alatt meghozott döntés után viszont azonnal cselekedni kellett, átírni a forgatókönyveket, és elkezdeni az előkészítést. Nagyon gyakori, hogy ilyen gyors reagálást kíván a közös munka, ahol kiemelten fontos, hogy harmonikus együttműködés legyen a kreatívok és a gyártást lebonyolító vezető szakemberek között. Fodor Judit szerint mindig mindkét fél törekedett a kompromisszumokra, és bármilyen kérdés merült is fel, fontos volt, hogy az együttműködés mindig meglegyen, hiszen az HBO célja az, hogy ami csak lehet, megjelenjen a képernyőn.

A forgatások egyébként nagyjátékfilmes stábbal zajlottak, ami 100 fős forgatócsapatot jelent, míg a teljes stáb létszáma elérte a 250 főt. A látványos képi feldolgozáshoz nagyon komoly kameramozgató csapattal dolgoztak, és a feszített tempó miatt az sem volt ritka, hogy egy második stáb is forgatott párhuzamosan egy jelenetet – így volt ez a látogatásunk idején is. Míg egy átlagos nagyjátékfilm jellemzően 35 nap alatt készül el, addig az Aranyélet nyolc, részenként egyórás epizódja mindössze 80 nap alatt. A forgatás tempóját jócskán visszavetették a már említett akciójelenetek, amelyekben a sorozat eddig is bővelkedett; Fodor Judit szerint bár a befejező évad egy kissé másabb irányt vesz, mindig akadtak olyan jelenetek, amelyekhez a 20-30 éve a szakmában lévő nagy öregeknek is össze kellett dugniuk a fejüket.

A Laokoon Film egy sokfordulós tender keretében nyerte el négy évvel ezelőtt a sorozat gyártási lehetőségét, ez pedig még bőven a Saul fia Oscar-díjas sikere előtt volt, amelyet szintén a produkciós cég készített.  Arra a kérdésre, hogy hiányozni fog-e az Aranyélet, Fodor Judit elismerte, hogy 20 nappal a forgatás vége előtt már érezte, hogy furcsa lesz befejezni ezt a közös munkát. „Nagyon összeszokott a stáb, és igazán jó hangulatban telt a közös munka. Biztos, hogy lesz sírás a stábbulin.”

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin POPSZAKMA című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!