Mindenkinek egyéni felelőssége van abban, hogy megvédje a földet, ugyanakkor látható, hogy a fiatal generációk jobban mozgolódnak ezen a fronton. De elég lehet a pontszerű demonstrációk és a látszólagos környezet- és egészségtudatosabb életmód ahhoz, hogy változás történjen a jövőben? A WWF, a CSAOSZ, az ÉFOSZ és a Levegő Munkacsoport szakembereit hívtuk segítségül, hogy megfejtsük, meddig erősödhetnek a zöld politikai mozgalmak a világban, és vajon értik-e az emberek a környezeti problémák azon összefüggéseit, amelyek végül minden emberre hatással lesznek.

„A személyes véleményem az, hogy Magyarország lakossága szóban rendkívül környezettudatos életkortól, nemtől, iskolázottságtól függetlenül. Akkor azonban, amikor valamit tenni kell a környezetért, a helyzet megfordul” – nyilatkozta lapunknak Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmegosztási Szövetség (CSAOSZ) elnöke. Szerinte minden egyes nap lehet olvasni a klímaváltozás, a műanyagszennyezés és az erdőirtások káros hatásairól, ugyanakkor nem mondható el, hogy ezek a tények óriási megmozdulásokat eredményeznének. Egyes országok kormányai jelentős törvényeket hoztak annak érdekében, hogy a problémák mérsékelhetők legyenek, továbbá vannak olyan multinacionális vállalatok is, amelyek igyekeznek fenntarthatóan működni, de a jelenlegi erőfeszítéseket nem tekinthetjük kielégítőnek. A szakember példával is ismertette az álláspontját: mint mondta, bár a házhoz menő szelektív gyűjtés jórészt megvalósult Magyarországon, hiszen a szolgáltatás a lakosok kényelmét szolgálja, így nem kell a gyűjtőszigetekre elvinniük a csomagolási hulladékot. Ám a gyűjtés mennyisége nem növekedett, a minősége ezzel szemben drasztikusan leromlott. A korábbi szigetes gyűjtés néhány százalékos idegenanyag-tartalma napjainkban a házhoz menő rendszerben 50 százalékot is elér, ami azt jelenti, hogy az emberek mindent beletesznek a szelektív zsákokba, pedig a rezsicsökkentés révén a kommunális hulladékelszállítás díja évek óta nem emelkedik. Hozzátette, sokan úgy nyilatkoznak, hogy készek akár többet fizetni egy termékért, ha az csomagolási-környezeti szempontból előnyös, holott a kereskedő cégek szerint a magyar vásárlók árérzékenyek, tehát az olcsóbb termékek vásárlását helyezik előtérbe. „A közvéleményt halászhálóba, műanyag zacskóba akadt állatok fotóival sokkolják, azt azonban senki nem kérdezi meg, hogyan került a környezetbe, az élővizekbe a csomagolási hulladék” – fogalmazott Nagy Miklós.

Ez az a kor, amikor a lustaság motivál

Greta Thunberg, a 16 éves, Asperger-szindrómában szenvedő lány már tartott előadást TED-konferencián, és felszólalt az ENSZ klímakonferenciáján is azért, hogy felhívja a figyelmet a globális felmelegedés veszélyeire, Németországban, Svájcban és Belgiumban pedig diákok ezrei tüntettek ugyanezért a célért. „A fiatalok már sokkal korábban szembesülnek azokkal az intő jelekkel, amelyek bizonyítják, hogy nem jó fele halad a világ, például az éghajlatváltozás hatásai esetében, amelyek mára kézzel foghatóak. A Z generáció egy online alapú, virtuális világba nőtt bele, ami könnyebbé teszi az információcserét és tájékozódást, és talán ezáltal fogékonyabbá teszi őket a globális problémákra”–nyilatkozta lapunknak Antal Alexa, a WWF kommunikációs vezetője. Hozzátette, a fiatalok szemében elvárás, hogy legyen beleszólásuk a dolgok alakulásába, a fejlett országokról pedig általánosságban elmondható, hogy az ott élő fiatalok már nem éltek át elnyomást és háborúkat, ezért sokkal erősebben és könnyebben szólalnak fel. „Személyes és szakmai tapasztalatom szerint is eltérő a Z generáció gondolkodás- és problémamegközelítési módja a korábbi generációkéhoz képest. Szerintem az ő viselkedésükben is pont annyi az ellentmondás, mint az elődjeik esetében, csak épp máshová helyezik a hangsúlyokat. Az életükben nagy szerepet játszó virtuális közösségek könnyen szerveződnek, azonban nem könnyű a valós tettek irányába elindítani ezeket az e-közösségeket. Márpedig a környezet megóvása csak konkrét cselekvéseken keresztül valósulhat meg. Bármilyen furcsán hangzik, szerintem motiváló erő lehet számukra a lustaság, ugyanis azt tapasztalom, hogy ez a generáció megszokta, hogy minden egy gombnyomásra megvan, és emiatt nagyon kényelmes is. Így például az élelmiszerek közül előnyben részesítik a kényelmi vagy összekészített termékeket, főleg, ha azok kifejezetten rezonálnak a virtuális közösségeik környezetvédelmi nézeteire” –nyilatkozta lapunknak Szőllősi Réka, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) ügyvezető igazgatója. A szakember úgy gondolja, hogy a mai fiatalokat ugyanúgy befolyásolja, amit hallanak és látnak, mint az idősebbeket, a különbség csupán annyi, hogy a világháló megsokszorozza az információk mennyiségét. Azt tapasztalja, hogy a legtöbben nem valódi nyitottsággal reagálnak, hanem azt keresik a neten, amivel eleve egyetértenek. Szerinte az élelmiszeripar kezdi felismerni, hogy a globális kommunikáció elterjedésével egyszerűen nem lehet az üzeneteket ugyanazokon a csatornákon eljuttatni, mint régen, ezért változtatni kell a módszereken. Nem céltáblának kell tekinteni a fogyasztókat, hanem párbeszédet kell velük folytatni, bármennyire szokatlannak és félelmetesnek tűnik is ez egy olyan iparág számára, amely eddig úgy gondolta, hogy a jogszabályok szerint teszi a dolgát, és nem, vagy csak haloványan reagál az ellene felmerülő száz és száz vádra, mert „úgysem érdekel senkit, hogy ki mit mond”. Ma már tudjuk, hogy a hallgatás csak fokozza a bizalmatlanságot az iparággal szemben. „A hivatalos felmérések azt mutatják, hogy összességében nincs lényeges különbség a környezeti problémákhoz való viszonyulásban a korosztályok között. Amikor viszont konkrét cselekvésről van szó – például önkéntes munkáról –, akkor leginkább a felsőoktatási intézményekben tanulókra és a nyugdíjasokra számíthatunk, bár náluk is igen ritka, hogy rendszeresen, hosszabb távon is együttműködnek velünk. A köztük lévő korosztály tagjai, úgy látszik, a munka és a család mellett már általában nem tudnak, illetve nem akarnak a környezetvédelmi tevékenységekre időt szánni” – nyilatkozta lapunknak Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke.

Tapasztalata szerint elsősorban az jelent motivációt, ha valaki egy környezetvédelmi problémában közvetlenül érintett. Az egyetemet végzettek általában jóval érzékenyebbek a környezeti problémákra, mint az alacsonyabban képzett vagy iskolázatlan társaik, azonban ők is elsősorban akkor tesznek valamit, ha már a bőrükön érzik a környezetkárosodás hatását. Talán egyes nyugat-európai országokban elkezdődött valamilyen változás a fiatalok körében, legalábbis erre utalnak a demonstrációk.

Környezetvédelem? Ugyan!

Antal Alexától megtudtuk, hogy az Eurobarometer 2016-os kutatása szerint a klímaváltozás verte ki a leginkább a biztosítékot az embereknél, mind globálisan, mind pedig hazai szinten. „Viszonylag régen kongatjuk a vészharangot a globális felmelegedéssel kapcsolatban, és talán ennek köszönhetően hamarabb indult el egy olyan úton, ami miatt a világpolitikai agendán is feljebb kúszott. A biológiai sokféleség csökkenésének komplex problémaköre azonban viszonylag későn került a látótérbe, akárcsak a pálmaolaj-előállítás vagy a műanyagszennyezés, pedig a problémák nagyrészt egy tőről fakadnak: túlhasználjuk a föld erőforrásait” – mondta.
Hozzátette, hogy ettől függetlenül a műanyagszennyezés a közelmúltban nagy médiafigyelmet kapott, mert 50 év szeméttermelése szakadt a nyakunkba, ami miatt lépni kell. Úgy látja, talán könnyebb ennek a problémának a megoldása, mint az éghajlatváltozásé, hiszen el kell hagyni a műanyag eszközöket, innovációkba kell fektetni, és meg kell oldani a hulladék megfelelő kezelését. „Az Egyesült Királyságban, miután fizetőssé tették a műanyag szatyrokat, a hetedére csökkent a fogyasztásuk, Dániában pedig az egy főre eső éves műanyagszatyor-használat összesen négy darab” – szögezte le.

Szőllősi Réka szerint az élelmiszerekkel kapcsolatban folyton változnak az elutasítás indokai, amiben a nemzeti sajátosságok is érvényesülnek. Nálunk a tudatosság mindenféle tekintetben gyerekcipőben jár, a fogyasztók többségének anyagi helyzete miatt az árérzékenység egyelőre mindent felülír. Erősödik azonban egy tudatosabb réteg is, amely már a fenntarthatóságot is egyre előrébb helyezi a prioritási listán, ám a szemléletmód tömeges elterjedéséért még több információra és időre lesz szükség. A hazai táplálkozási véleményvezérek általában a valamitől való mentesség vagy valamely tápanyag elutasítása köré szerveződnek. A magyar közbeszédben az egyén felelőssége szinte az élet egyetlen területén sem jelenik meg, az igazodási pontunkat inkább csak valami vagy valaki ellenében fogalmazzuk meg.
A statisztikák alapján nemigen hallunk a vöröshús-termékek elutasításáról sem környezetvédelmi, sem egészségvédelmi okokból. Európai léptékben nézve is jelentős palackosásványvíz-fogyasztók vagyunk, és bár egyre kevesebb tejet iszunk, ennek oka kevésbé a tejtermelés környezeti lábnyomában, mint inkább a mentesség vagy az ízesített italok divatjában keresendő. A tojások zöme még a „hagyományos”, ketreces tartásból érkezik, általában is kevés a fokozott állatvédelmi intézkedéseket alkalmazó gazdaságokból származó termék a polcokon. A fogyasztók egyelőre nem keresik és honorálják a fenntartható előállításra vonatkozó gyártói törekvéseket. Magyarán ma még nem igazán jelent piaci előnyt egy magyar élelmiszergyártó számára a fenntartható működés deklarálása a termékeken. „Természetesen arra számítunk, hogy ez a tendencia azért változni fog, és pontosan az interneten tájékozódó és világlátott fiatalok fogják megjeleníteni a piacon ezt az igényt” – szögezte le.

Lukács András hasonló véleményen van: állítása szerint nagyon kevés az olyan ember, aki foglalkozik a mélyebb összefüggésekkel a környezetvédelem terén, és még ennél is ritkább, akit ez bármilyen cselekvésre motiválna. Több alkalommal előfordult, hogy helyi lakosok kérték, hogy a Levegő Munkacsoport szervezzen tüntetést valamilyen helyi probléma (például a sűrű teherforgalom) miatt, és azt ígérték, hogy az összes érintett lakó, vagyis több százan vagy több ezren is részt vesznek majd a tüntetésen. Miután megszervezték, mozgósították a sajtót, az eseményen szomorúan kellett tapasztalniuk, hogy több volt az újságíró, mint a tüntető.
„Döbbenetes számunkra, hogy az emberek túlnyomó többsége teljesen közömbösen szemléli, hogy például súlyosan szennyezett levegőben kényszerül élni, és ilyen környezetben nevelni a gyermekeit” – mondta. Tapasztalatai szerint rendkívül ritka az olyan ember, aki pusztán környezetvédelmi szempontból utasítana el valamilyen terméket. Még ha tud is arról, hogy például a pálmaolaj előállítása milyen tragikus következményekkel jár, a többség nem fog olyan szappant keresgélni a boltban, amelyikben nincs ilyen összetevő. Az a néhány ember, aki pedig keresgél, nem fogja megvenni, ha látja, hogy sokkal többe kerül, mint a pálmaolaj-tartalmú.