Home»First Class»Ne a szívünk, az eszünk döntsön!

Ne a szívünk, az eszünk döntsön!

0
Shares
Pinterest Google+

Frank Györggyel, a Das WeltAuto márkavezetőjével a hazai használtautó-piac trendjei és a beözönlő öreg kocsik jelentette problémák mellett az új technológiákban rejlő lehetőségekről is beszélgettünk.

Milyen trendek tapasztalhatók a magyar használtautó-piacon? Miből ered a gépkocsipark folyamatos öregedése?
A magyar használtautó-piac a legjobban az átírások számán mérhető le. És ebből az látszik, hogy soha nem volt akkora érdeklődés a használt autók iránt, mint az elmúlt három évben. A 2000-es évek közepén 640 000 átírás történt, a hitelválság idején ez leesett 400 000-re, majd 2016-ban 602 000, 2017-ben 680 000, 2018-ban pedig 760 000 volt, és idén is tovább növekszik. Úgy tűnik, hogy mindenki szeretne jobb, nagyobb vagy drágább autót. De az autópark átlagos életkora az érdekes. 2005–6 környékén ez 10,5 év volt, most viszont 14,2, és tovább romlik. Hiába csereberéljük az autókat, egyre öregebbekben ülünk, és kevés a friss jármű, amely javítaná az átlagot. A piacon nagyon fontos tényezővé vált a külföldről származó használt autók forgalomba helyezése. Az autó normális életgörbéje az lenne, hogy például egy cég megveszi újonnan, használja négy évig, aztán eladja egy magánszemélynek. Ő is használja négy-öt évig, eladja, és a kocsi a harmadik-negyedik tulajdonos után, tíz-tizenkét éves korában vagy kimegy a rendszerből, vagy olyan tulajdonoshoz kerül, aki már nem megy vele sokat, és elhasználja, amíg szét nem rozsdásodik. Amióta létezik a használtautó-import, ez megváltozott, és iszonyú utánpótlást kap az öreg autók tömege. A külföldi autók átlagos életkora a magyar állomány életkora körül van, tizenhárom-tizennégy éves. Az autók kétharmada tízévesnél, egynegyede tizenöt évesnél is idősebb.

Vagyis azok az autók kerülnek hozzánk, amelyek kint már értéktelenek, és bontóba kerülnének?
Igen, és ennek két oka van. Az egyik, hogy az öreg autókra magas adókat vetnek ki a legtöbb nyugati országban, mert nagy a károsanyag-kibocsátásuk. Másrészt már annyi mindent kellene javítani rajtuk, hogy az a kinti szervizköltségek mellett nem gazdaságos. Ezek idekerülnek hozzánk, de sajnos itt sem rendesen javítják meg őket, hanem hozzá nem értő módon összefoltozzák, és így értékesítik. Nagyon sokan csalódnak, mert egy-két éven belül elromlik, amiről azt hitték, hogy jó és olcsó megoldás lesz az autózásra. Ami még szomorú ebben, hogy a környezetvédelmi szempontok nem érvényesülnek. Végeztünk egy számítást, hogy a behozott használt autók kibocsátása hány új autó PM10 szállópor-kibocsátásával érne fel, és elgondolkoztató számok jöttek ki. Tavaly behoztak például 3300 darab Euro 2-es dízelt. Ezt a határérték alapján 16-tal kell szorozni, mert a mostani szabvány az akkori kibocsátási határérték tizenhatoda. Euro 3-asból behoztak 15 355-öt, ezt tízzel kell felszorozni. Euro 4-esből, amit öttel kell szorozni, 23 000 jött be. Vagyis ez a 40 ezer autó olyan PM10-porkibocsátással működik, mint 350 ezer mostani technológiát képviselő dízel. Nem szerencsés, hogy semmilyen fék nincs most a rendszerben, ami miatt nem érné meg füstölgő, öreg autókat behozni. Friss hír, hogy a Fővárosi Közgyűlés elfogadta, hogy szmogriadó esetén az Euro 5-ös és annál rosszabb besorolású dízelek sem közlekedhetnek az utakon. Ellentmondásos, hogy az utakról kizárjuk őket, viszont behozni és forgalomba helyezni ugyanolyan olcsón lehet őket, mint egy frissebb autót. Kereskedőként mi annyit tudunk tenni, hogy mindig elmondjuk a számokat és a véleményünket. A kívánatos az lenne, ha az emberek legfeljebb tíz-tizenkét éves autókkal közlekednének. Emellett szól egyrészt a környezetvédelem, másrészt a biztonság. Nagyjából tíz éve alakítják ki olyan különböző szilárdságú anyagokból az utascellákat, amelyek bírják az ütközést. Megjelentek azok az anyagok, például kovácsolt, nagy szilárdságú acélok a karosszériaépítésben, amelyek segítenek túlélni a baleseteket. Nemrég egy rendőrautóba oldalról belerohant 80 km/h-val egy terepjáró. Régen ez egy túlélhetetlen baleset lett volna, most viszont a rendőrnek csak a kulcscsontja tört el, és kapott egy kisebb agyrázkódást. Ez annak köszönhető, hogy egy, a technika mostani szintjén lévő, korszerű, biztonságos autóban ült. Ez a szempont szerintem sokkal fontosabb annál, mint hogy valamennyi hitelt fel kell-e vennem egy új autóhoz.

Mondhatjuk, hogy a Das WeltAuto viszont a használtpiac ellenkező pólusát képviseli?
A Das WeltAuto minőségi használt autókkal foglalkozik. Nálunk a legfrissebb autók pár hónaposak, és a tömeget is a legfeljebb hét-nyolc évesek adják. Előfordul nálunk is idősebb autó, de nagyon elenyésző számban. Arra törekszünk, hogy csak olyan autót kínáljunk, amelynek ismerjük az előéletét, amiért vállaljuk a felelősséget, amiért garanciát tudunk adni. Ebbe sokszor hét-nyolc éves autók sem férnek bele, mert sajnos olyanok a felhasználói szokások, hogy ezeket már nem hordják olyan helyre szervizbe, hogy az még nyomon követhető legyen, és az autó megbízható maradjon.

A vásárlóközönségük mennyire tipizálható?
Azt mondanám, olyanok, akik nem csak a szemük alapján döntenek. Nagyon sok embert elvarázsol, hogy ha van ötmillió forintja, ezért a szabadpiacon már egy majdnem luxusautót is kaphat. Igaz, hogy öregebb, nem tudunk róla semmit, de mégis egy olyan autó, amibe mindig szeretett volna beleülni. Nálunk pedig meglátja a kicsit szerényebb felszereltségű, esetleg egy kategóriával kisebb autót, viszont egy-két évesen, amihez kap garanciát is. Az ész azt mondja, hogy ezt válassza az ember, és ne a szív és a szem legyen a döntő. Ne csak azt nézzük, ami a szemünk előtt van, hanem ismerjük meg az autó előéletét is. Úgy lehet megfontolt döntést hozni, ha tudjuk, hogy ez és ez volt cserélve, itt és itt volt törve az autó, és az egész képet egyben látjuk, nem csak azt, hogy pillanatnyilag hogyan néz ki. Bárki, aki használt autót vesz, csak olyat vegyen, aminek ismeri az előéletét. És ne egy vagy két évre szóljon a döntés, hanem azt is gondolja végig, hogy ha öt év múlva eladná, mennyiért teheti ezt majd meg. És ha ezeket végiggondolja, mindig kérdésessé válik, hogy érdemes-e külföldi használt autót venni. Nekem meggyőződésem, hogy nem, mert ezek később már nem piacképesek. Nagyon sokan panaszkodnak arra, hogy egy tizenöt éves, ismeretlen hátterű autót már nem tudnak eladni, ha lecserélnék már egy újabbra. A legtöbb ügyfelünk átgondolja a döntést, és biztosra akar menni. Sokan racionálisan az új autó helyett vesznek használt autót. Akinek nem az a szempont, hogy először ülhessen bele egy autóba, és erről lemond annak érdekében, hogy jobb áron ülhessen be, inkább egy-másfél évesen veszik meg, 30 százalékkal olcsóbban. Ilyenkor a felszereltség kötött, de az ár sokkal kedvezőbb.

Ez a józanság a felszereltség- és motorválasztáson is meglátszik?
Azért a mi kínálatunkban is megvan a nagy teljesítményű, benzines kabrió mindenféle extrával az egyszerűbb, dolgozós autók mellett. A márkák terén fontos, hogy a DasWeltAuto erősen kötődik a Volkswagen-csoporthoz, és más márkák leginkább úgy kerülnek be a rendszerbe, ha egy kereskedés az adott márkával is foglalkozik, és beszámításból jó minőségű autók is érkeznek. De a kínálatunk 65–70 százaléka azért volkswagenes kötődésű.

Honnan származnak az autók a beszámítás mellett?
A legtöbb autónk flottából származik. Vannak olyan cégek, amelyek egyedi megállapodás alapján egy-két évig használják az autókat, akár közvetlenül a kereskedéssel kötve a flottaszerződést. Minden autónál megvan az a pont, amikor a legérdemesebb eladni. Amikor még a legkisebb a veszteség, és a leginkább újszerűnek hat az autó, de már érdemi az avulás is.

A meghajtási módok terén, például a dízelbotrány miatt, voltak változások a vevői preferenciákban?
A magyar vásárlók szerencsére nem ették meg annyira ezt a hisztériát, mint például a nyugatnémetek, ahol erősen csökkent a dízelek iránti kereslet. Az emberek tájékozottságának óriási szerepe van ebben. Aki az eszével gondolkozik, és volt már dízelautója, az tudja, hogy verhetetlen, ha az ember sokat közlekedik. Nincs olyan racionális megoldás ma, ami a dízelnél kedvezőbb utazást tenne lehetővé, ha valaki legalább 30 ezer kilométert autózik egy évben. A kizárólag városi autózásnak jó alternatívája a hibrid technológia, vagy akár a benzines is. Évi 10–15 ezer kilométernél még nem éri meg dízelt venni, de az a saját zsebe ellensége, aki e felett nem dízelt vesz. Amiből pedig ez az egész ügy kipattant 2015-ben, azt az eltelt négy évben már megoldották a mérnökök. A nagy gyártóknak már vannak olyan modelljeik, amelyeknek nem csak laborkörülmények között, de kipufogócsövön, hétköznapi használat során mérve is csak egy-két milligramm a nitrogén-oxid-kibocsátásuk. Ahhoz kell még egy-két év, hogy az összes dízel ilyen legyen, de ez organikusan meg fog oldódni. A dízelnek igenis van jövője, az elektromos autó pedig csak nagyon sokára válhat komoly alternatívává.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin JÁRMŰIPAR című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

„Nem tudtam csöndben maradni” – Interjú Szujó Zoltánnal

Következő cikk

Nagyon meg fog változni a világ