Home»First Class»Személyesség nélkül nem megy

Személyesség nélkül nem megy

1
Shares
Pinterest Google+

Laposa Bencével, a Laposa Birtok gazdasági vezetőjével a hazai szőlő- és borágazat nehézségeiről, a lehetséges kitörési pontokról, a Balaton és a birtok fejlődéséről, valamint a borok mögött álló emberek szerepéről is beszélgettünk.

A szüleinek már 1978-ban volt szőlője. Akkor is foglalkoztak már gazdálkodással?
Édesanyámék házánál valóban voltak szőlők, de eladásra akkor még nem termeltek bort. Az első komolyabb területek a kárpótlással kerültek a családunkhoz, ekkor alakult ki az a három-négy hektáros birtokmag, amely a mai napig az egyik legjobb termőhelyünk. Ma már összesen mintegy harminc hektár saját szőlőt művelünk, de a bővülés nagyon lassan zajlott, és inkább az utolsó tíz évben gyorsult fel. Előbb meg kellett hozzá teremteni a nyereséges működéshez szükséges piaci alapokat. Gazdálkodni, termelni akkor van értelme, ha el is tudjuk adni a bort. A kereskedelem és a vendéglátás a 2000-es évek elején jutott el nálunk professzionális szintre.

Ahhoz, hogy valaki egy borvidéken jelentős területeket tudjon felvásárolni, a helyi elittel is jó viszonyt kell ápolnia, vagy pusztán piaci alapon is lehet bővíteni?
A magyarországi szőlőágazat alapvetően nincs túl jó helyzetben. Aki dolgozni és termelni akar, meg tudja találni erre a lehetőséget. De nem a terület megvásárlása az igazi beruházás, hanem a profi ültetvények kialakítása, a művelési feltételek megteremtése, a gépesítés, a kollégák megtalálása, majd az értékesítés megszervezése. A borászat nemcsak más mezőgazdasági ágakhoz, de más iparágakhoz képest is nagyon komplex terület.

Melyek a főbb problémák az ágazatban?
A jövedelmezőség más mezőgazdasági termékkörökhöz képest is meglepően alacsony. Néhány száz korszerű borászat van, de ők is hosszú évek munkájával és rengeteg hitellel tudták ezt létrehozni. Ha a márkaértéket kivesszük az egyenletből, akkor szinte bármi másba érdemesebb befektetni. Közgazdasági szempontból sok a vörös lámpa: lassan építhető fel, rengeteg résznek kell jól együttműködnie, minden résznek óriási az infrastrukturális igénye, telített a piac, nagy a konkurencia. Kizárólag üzleti alapon nézve ez nem egy sikertörténet. Ha valaki érzelmi alapon ruház be egy kisebb borászatba, könnyen becsaphatja magát, és juthat más következtetésre. A szőlészeti ágazat konkrétan katasztrofális állapotban van, és a borászat sincs sokkal jobb bőrben. Nagymértékben áramlik külső tőke a borászatba, ami sok szempontból jó, mert modern technológiát és erős marketinget hoz, viszont jelentős a piactorzító hatása is, mert nem az ágazatban megtermelt pénzt forgatják vissza. A termelés nagyon kiszolgáltatott a kereskedelemnek, a cégeknek alacsony az érdekérvényesítő képességük. Ezek mögött pedig részben olyan nagypolitikai kérdések húzódnak meg, amelyek túlmutatnak a mi hatókörünkön.

Mi lehet a megoldás?
Ma Magyarországon a legtöbb esetben az a borászati üzleti modell válik be, ahol a cég több lábon áll, és megpróbálja minél tovább eljuttatni a termékét az értékláncban. Fontos, hogy a régiónak meglegyen a turisztikai vonzereje, és ilyen szempontból nem vagyunk rossz helyzetben. A Balaton egyre népszerűbb, és a borturizmus vált az első számú szezonhosszabbítóvá.

Édesapja, valamint a második generáció tagjai is szerteágazó külföldi tapasztalatokat gyűjtöttek. Ezek mennyire segítették a családi vállalkozás felépítését?
Annak ellenére, hogy Magyarország valaha a világ élvonalában volt ezen a területen, a mai napig nagyon fontos, hogy azokból az országokból, ahol profi borászkodás folyik, minél több tapasztalatot át tudjunk venni. Fontos, hogy termékoldalról is megértsük a világ működését, és olyan borokat tudjunk előállítani, amelyek az exportpiacokon is eséllyel indulnak. De a szőlészeti-borászati technológiáról is elmondható, hogy szinte mindent külföldről kell megvásárolnunk. Naprakésznek kell lenni a kínálatot illetően, hogy jól és költséghatékonyan tudjunk termelni.

Jól tudom, hogy a Laposa borok esetében az exportpiacok súlya egyelőre nem túl jelentős?
Jelenleg 5 százalék körül van az export, de dolgozunk ennek növelésén. A cél néhány éven belül a 10–15 százalékos arány elérése. Objektív akadályt jelent, hogy a magyar bor mint termék a világpiacon nem ismert és nem keresett. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, rengeteg munka és beruházás szükséges.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin SZÜRET című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

Az autógyártás története

Következő cikk

Borivó nemzet a magyar