Májusban komoly bajba került a magyar borpiac: jelentősen, rekordmélységbe csökkent a termelői bor ára. Szakértők szerint e mögött a túltermelés állhat, ugyanakkor Gere Attila magyar borász, az Év Borásza cím birtokosa és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje állítja, világszínvonalú pincészete mindezt nem érezte meg, attól pedig szerinte nem kell tartani, hogy a magyarok áttérnek más nemzetek boraira. Az ország egyik legelismertebb pincészetének vezetőjével az új bor- és fröccstrendekről beszélgettünk.

„Egyértelmű: rozéfröccsöt!” – nyilatkozta lapunknak Gere Attila, a Gere Attila Pincészete vezetője, amikor arról kérdeztük, hogy mit iszik „ebben a nagy melegben”. A népszerű pincészet feje meg is indokolta a válaszát: „ilyenkor, ha az ember szomjas, és bort kíván, akkor fröccsbe »megfelezi az italt«. A rozé tömény, van hatása, ha magában issza az ember” – fogalmazott.

A rozéborok egyre népszerűbbek: egy 2017-es Nielsen-kutatás alapján a globális rozépiac akkori értéke 389 millió dollár (körülbelül 100 milliárd forint) volt, és azt prognosztizálták, hogy a szám folyamatosan nőni fog – hozzátéve, a szegmens mértéke még így is jóval kisebbnek számított a többi boréhoz, illetve a söréhez képest (az elemzés szerint 2017-ben a vörösborpiac nagysága 5,8, a fehérborpiacé 7,1, a globális sörpiac pedig 37 milliárd dollár nagyságú volt). Ez a gyarapodás akkor 57 százalékos növekedést jelentett a korábbi évihez mérve, ami az akkori teljes piaci bővüléshez (2 százalék) viszonyítva nagy eredménynek mondható.
„Igazolni tudom ezt a tendenciát, valóban minden évben több rozébor fogy. Azt nem mondanám, hogy Magyarországon kedvencnek számít, de a fogyasztók könnyen meg tudják tanulni, meg tudják ismerni. Nem kell benne mást keresni, csak a gyümölcsösséget. Persze kell hozzá a tiszta íz, meg a tiszta illat, de ez alapkövetelmény minden bor esetében!” – fogalmazott Gere.

Érdekes teóriák születtek a rozé „robbanását” illetően: egyes elméletek szerint azért lett ez a borfajta népszerű, mert

2010-ben végigsöpört a világon egy „pinkhullám”, amikor visszatértek a divatba a rózsaszín ruhák, cipők és kiegészítők, ami megdobta a rozé népszerűségét.

Gere Attila elmondta, nyári meleg ide vagy oda, a többi borfajtából is szépen fogyasztanak az emberek, csak éppen nem a nappali hőségben: „nyilván a 30 fokos időben nem fognak kérni egy pohár komoly villányit. Klimatizált helyen, vacsorához viszont tökéletes tud lenni az is” – tette hozzá.

A szőlő szereti a meleget
Idén nyáron a megszokottnál melegebb volt (erről bővebben írtunk a Lakatos Mónikával, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársával készült interjúnkban, amelyet ugyancsak ebben a számunkban talál meg), viszont ez az idei boreladást nem befolyásolja – legalábbis negatívan – egy evidens oknál fogva: „a tavalyi bor régóta hordóban van, ami ilyen szempontból független az időjárástól. Az már más kérdés, hogy az idei termés mennyire lesz értékesíthető a jövőben” – mondta Gere.
A szüreti idő két-két és fél hónap, nagyjából a szeptembert és az októbert fedi le, állítása szerint akkor fog eldőlni, hogy milyen borok lesznek elérhetőek. Hozzátette, ez a meleg a szőlőnek kimondottan jót tett, hiszen egy melegkedvelő növényről van szó. Elmondta, azt azért nem bánná, ha többet nem esne az eső, mivel a szőlőnek mélyen vannak a gyökerei, ezért nem annyira érzékeny a száraz időre.

Beütött a borválság

Nem indult jól a nyár a borpiacnak: a termelői bor ára rekordmélységbe süllyedt. A fehérborok átlagos feldolgozói értékesítési ára májusban 17,9 ezer forint volt hektoliterenként, ami 20 százalékos csökkenést jelent a tavaly májusi 21,6 ezer forinthoz képest – erről a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Agrárgazdasági Kutató Intézete számolt be. A vörös- és a rozéborok közül a földrajzi jelzés nélküli árut 20,7 ezer, az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátottakat pedig 25,3 ezer forintért adták el hektoliterenként, miközben egy évvel korábban ugyanebben a kategóriákban 24, valamint 26 ezer forinttal lehetett számolni.
A helyzet az exportpiacon sem volt sokkal jobb: egy hektó belföldön termelt és külföldön értékesített, oltalom alatt álló fehérbor átlagára 20,2 ezer forint volt az idén, tavaly pedig 22,6 ezer. A vörös- és rozéborok tekintetében 23,2 ezer forint volt a hektoliterenkénti ár, ami 1500 forinttal kevesebb a tavaly májusinál. Szakértők szerint ez azért megdöbbentő, mert itthon a bortermelés költsége lényegesen magasabb, mint más nyugat-európai országokban. A borválság mögött szakértők szerint a jelentős túltermelés állhat: tavaly 19 millió liter bor készült, éppen ezért az Agrárminisztérium egy zöldszüreti (ez azt jelenti, hogy a fürtök egy részét eltávolítják az érés előtt) és borlepárlási támogatási projektet indított.

Gere Attiláék nem érezték meg ennek a hatását: „a folyóborok deciliterenkénti ára 250–300 forintnál kezdődik, ez kiskereskedésben 700–800 forintot is jelenthet” – mondta, a túlkínálat tényét azonban elismerte. Megtudtuk, hogy tavaly több volt a termés, és „elég sok bor maradt a pincékben”, ami leginkább a Kunsági Borvidékre, valamint Tokajra volt jellemző, és ami mögött technológiai hiányosságok is állnak. Éppen ezért ő úgy látja, idén nem lesz akkora a termelés, tehát ugyanakkora terhelés mellett kevesebb szőlőfürt fog teremni.
Gere Attila a szaktárca támogatásával csak részben ért egyet: a lepárlási projekt a borok minőségét igyekszik elősegíteni, a zöldszüret viszont azt eredményezi, hogy kevesebb termés lesz. „Ezt nem tartom jónak. Mi lesz az ország ellátásával? Akkor majd hozunk be borokat külföldről? Kezdődik majd a harc megint elölről, nem tudjuk majd eladni a borainkat!” – fejezte ki aggályát a pincészet vezetője, aki gyorsan hozzátette, hogy egyébként nem befolyásolja a piacot a külföldi borok mennyisége. „Itt van »az egész világ«, de szerencsére a magyarok magyar bort isznak” – mondta. Szerinte a hazai árucikkek mellett persze belefér, ha „más fajtákat” is megkóstolnak itthon – egyébként ő szereti az olasz borokat –, de jellemzően a bortermelő nemzetek ragaszkodnak a saját termékeikhez.