A szerzőről

Szilágyi Katalin Kinga

Szilágyi Katalin Kinga

Már kisiskolás koromban belebolondultam az olvasásba, és bár a könyvtáros nénik igyekeztek az ifjúsági irodalmi részleg felé irányítani, én makacsul ragaszkodtam a pszichothrillerekhez és az abszurd drámákhoz. Ezzel egy időben a színház is foglalkoztatni kezdett, így gimnáziumi éveimet színművészeti osztályban töltöttem, majd dramaturgiai tanulmányaimat követően lehetőségem volt színházkritikák publikálására. Időközben kíváncsiságom egy újabb terület felé irányított, a film és a média világába. Az itt szerzett tudásommal televíziós hírszerkesztőként, riporterként kezdtem el tevékenykedni. Azokban az években jöttem rá, hogy nincs annál jobb dolog, mint teljesen eltérő területeken, más-más mentalitással rendelkező embereket megismerni, nap mint nap új világokra csatlakozni rá. A Business Class Magazin nyitottságának köszönhetően szerkesztőként olyan érdekes személyekkel léphetek kapcsolatba, akiktől minden alkalommal tanulhatok valami újat. Remélem ezekből a beszélgetésekből sikerül minél többet visszaadni az olvasóknak.

A misztikummal és várakozással övezett Oscar-gála nem más, mint a legapróbb részletekig megkoreografált eseménysorozat, amelynek első fontos felvonása a jelöltek kihirdetése. A díjátadó napja pedig kivételesen fontos dátum a filmes álomvilágban. 89 éve része globális és kulturális környezetünknek, és jelentősek politikai és gazdasági vetületei is. Cikkünkben igyekszünk betekintést nyújtani ebbe a szédületes világba, megszólaltatva Villány Dániel filmkritikust és filmesztétát, illetve Deák Kristóf rendezőt, akinek Mindenki című rövidfilmje szerepel az idei jelöltek listáján.

A történelemben a kávéházak jelentős szerepet töltöttek be a társadalmi és kulturális életben. Vitathatatlan, hogy a kávé nem csak egy frissítő ital, hanem egy szimbólum, amely köré létesítmények, hagyományok rendeződtek. Budapesten az első kávézók a törökök 150 éves uralma alatt jelentek meg, a 19. századra pedig már a városiak szociális életének fontos részét képezték. A különböző korszakoknak és társadalmi rétegeknek mindig megvoltak a maguk kedvencei, és bár rengeteg kávéház megszűnt a második világháború alatt – maradtak túlélők.

A világ fővárosai közül Budapest rendelkezik a legtöbb termál- és gyógyvízkúttal – ráadásul többségük egyben műemlék és turisztikai látványosság is. A különböző stílusú és árkategóriájú fürdő az egyetemisták, a családosok és a nyugdíjasok igényeit is képes kielégíteni.

9 év, 2,9 milliárdos költségvetés, 72 forgatási nap, több száz statiszta, 97 ló, másfél év utómunka – és elkészült Herendi Gábor grandiózus látványvilágú, sok kalanddal, fordulattal és humorral fűszerezett kosztümös nagyjátékfilmje. Az 1870-es években játszódó Kincsem Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) és Otto von Oettingen (Gáspár Tibor) rivalizálását meséli el. A magyar nemes a szabadságharc után mindenét elvesztette. Céltalan, kicsapongó életet élt, amíg egy nap megjelent élete nagy lehetősége, Kincsem, a csodaló, akivel minden versenyt megnyert az európai lóversenypályákon, és végre legyőzhette ősi ellenségét. A bonyodalom ott kezdődött, amikor beleszeretett Klára von Oettingenbe (Petrik Andrea), apja gyilkosának lányába. Herendi Gábor rendezővel beszélgettünk az ötlet születéséről, a szereplőválogatásról, a forgatási napok kihívásairól, az utómunkáról és a forgalmazásról.

Az internetes kommunikáció folyamatos fejlődése lehetővé tette, hogy a személyes kapcsolatok helyett ma már a virtuális világban intézhessük munkaügyeinket. Egyre népszerűbbé válik a szabadúszó létforma, főként az Y generáció körében, akik megbízásos vagy projekt alapon dolgoznak. Ennek az életformának – bár rengeteg előnye van – egyik legnagyobb hátránya a magány, a teljes elszigetelődés. Erre (is) nyújtanak megoldást a közösségi irodák. Cikkünk megpróbál átfogó képet adni az ismertebb hazai coworking terek hangulatáról, előnyeiről, szolgáltatásairól, árairól, és – ami a legmeghatározóbb egy „második otthon” felkeresésénél – az általuk képviselt értékekről.

A kétévente megrendezésre kerülő Bocuse d’Or minden idők legrangosabb főzőversenye. A világ legjobb séfjei között zajló, kifinomultsággal, kreativitással és precizitással társított csatározásnak 30 éves múltja van. A magyar jelenlét a lyoni döntőn mindössze négy évvel ezelőttre vezethető vissza, mégis olyan áttörő eredményekkel került az ország Európa gasztrotérképére, hogy az idei jubileumi fordulón, a verseny történetében először, nem francia, hanem magyar lesz az első számú műsorvezető. A versenyről Széll Tamással, az elődöntő győztes magyar séffel, Jókuti Andrással, az idei műsorvezetővel, Mautner Zsófiával, a verseny korábbi műsorvezetőjével és a Chili és Vanília blog szerzőjével, valamint Müllner Dóra szerkesztő, gasztroszakértővel, az esemény tudósítójával beszélgettünk.

Pál Feri atyát, mentálhigiénés szakembert többek között a közösségek hálózatából származó előnyökről, a részvételükkel kiépülő üzleti modellről, a hatékony vezetők létfontosságáról kérdeztük.

Napjainkban a legapróbb egyéni vállalkozásoktól a giga méretű multikig, sztárok, sportolók, közszereplők, mindenki jelen van a legnépszerűbb online közösségi oldalakon – legyen szó a Facebookról, Twitterről, Instagramról vagy Tumblr-ről – egy kidolgozott marketingstratégiával. De mi a helyzet az írókkal? Annak ellenére, hogy a magyar szerzőknél még nem egy általános tendencia a közösségi oldalakon történő aktív jelenlét, egyre több alkotó – felismerve és kihasználva a lehetőséget – tudatosan építi ki olvasótáborát, rekordidő alatt szerezve népszerűséget és publikációs lehetőséget.