Különféle ételérzékenységgel élőknek, vegetáriánusoknak, vegáknak és húsevőknek egyaránt lehetőséget nyújt egy kiadós reggelihez a természetes alapanyagokból készült harapnivalókat kínáló Oh My Green ételbár. A hiánypótló helyiségről és az ételekről Mezriczky Mónika üzletvezetővel beszélgettünk.

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – tartja a közmondás. Aki pedig képes a virágokat még tovább gondolni és mondjuk kandírozni egy szál árvácskát, vagy kókuszvirágcukorba öltöztetni egy csokor koriandert, és mindezt pusztán szerelemből, az csakis egy olyan, varázslatokkal teli nő lehet, mint Némethy Nerella, a L’École de Grande Pâtisserie francia cukrász iskola megálmodója.

Enni vagy nem enni? Ez itt a kérdés! Ám, ha minderről Bernáth József séfet kérdezzük, vagy eltöltünk akár csak egy órát vele és az általa megálmodott kulináris élvezetetekkel a konyhában, a válasz máris pofonegyszerű. Az a szenvedély, ami körülveszi őt főzés közben, és az a miliő, amit ezzel megteremt maga körül a sültek, mártások és megannyi ínycsiklandozó desszert ölelésében, új fejezetet nyit a magyar gasztrokultúrában.

Az olyan közösségi oldalak aranykorában, mint a Twitter, a Facebook vagy az Instagram, amikor még a nap sem kelhet fel vagy bukhat le a horizonton anélkül, hogy azt valaki meg ne dobná egy hashtaggel, borítékolható volt, hogy az online közösségépítés világa előbb-utóbb mindent elér majd. S hogy mindebből valami nagyobb dolog születhessen, a KAJAHU úgy döntött, hogy ideje a virtuális közösséget ismét egy valós térben, a gasztronómia jegyében összehozni. Hashtag gyorsított étterem, hashtag FoodTogether, hashtag a KAJAHU igaz története.

Az olyan közösségi oldalak aranykorában, mint a Twitter, a Facebook vagy az Instagram, amikor még a nap sem kelhet fel vagy bukhat le a horizonton anélkül, hogy azt valaki meg ne dobná egy hashtaggel, borítékolható volt, hogy az online közösségépítés világa előbb-utóbb mindent elér majd. S hogy mindebből valami nagyobb dolog születhessen, a KAJAHU úgy döntött, hogy ideje a virtuális közösséget ismét egy valós térben, a gasztronómia jegyében összehozni.

Tudomány és művészet fúziója a molekuláris gasztronómia jegyében életre hívott és az országban egyedülálló, innovatív bárkonyha, a NANO. Cikkünkben Keresztes Ferenc bártender és Huszák Zoltán séf kalauzolnak az inkább varázslathoz, mint főzéshez hasonlító, a megszokott halmazállapotú ételek és italok textúráját megváltoztató alkotói folyamatokba. Egy érzékszerveinknek és fantáziánknak különleges élményt nyújtó hely, ahol a főétel iható, és a koktél rágható

Fotó: Kiss András A cikket olvassa el a Business Class Magazin OKOS JÖVŐ című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!  

Kakaófüggőből felcseperedett ínyenc, kiváló sztárséf, a magyar gasztronómia fellendítője, a Bocuse d’Or európai bajnoka, a rakott krumplik királya, a horgászat függője, kaméleonok nevelője, legók gyűjtője és mára már egy közvetlen hangulatú, csúcséttermi minőségű bisztró tulajdonosa – ismerjék meg a sokszínű Széll Tamást.

„Minden étel íze rosensteines legyen” – mondja el a 20 éves fennállást ünneplő kisfilmben Rosenstein Tibor, a Rosenstein vendéglő tulajdonosa. Sok mindent idézhetnék még tőle, az idős úr elvei az ételekkel kapcsolatban magának az étteremnek az arculatát is erősítik. Minden, ami mozgatórugója ennek a vállalkozásnak, két szóban megfogalmazható: hagyomány és család.

A történelemben a kávéházak jelentős szerepet töltöttek be a társadalmi és kulturális életben. Vitathatatlan, hogy a kávé nem csak egy frissítő ital, hanem egy szimbólum, amely köré létesítmények, hagyományok rendeződtek. Budapesten az első kávézók a törökök 150 éves uralma alatt jelentek meg, a 19. századra pedig már a városiak szociális életének fontos részét képezték. A különböző korszakoknak és társadalmi rétegeknek mindig megvoltak a maguk kedvencei, és bár rengeteg kávéház megszűnt a második világháború alatt – maradtak túlélők.