Felgördül a függöny, előtárul egy elegáns lazasággal berendezett szobabelső, bájos fiatalok, ünnep, derű és poénkodás… Felhőtlenül ragyog a képletes égbolt, aztán villám cikáz, és… zsupsz!

Tizennyolc éve működik többnyire a Mikszáth Kálmán tér 2.-ben lévő ház második emeleti lakásában, a Bázison az ország egyik legkülönösebb, független teátruma, a Maladype Színház. Balázs Zoltán az alapítója, a társulatvezetője, a rendezője és a színésze; ízig-vérig a motorja. Róla és a csapatról beszélgettünk. Meg mindenről…

Februárban egészen sokszor voltam színházban, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen megrendezett, művészeti egyetemek nemzetközi találkozóján (Festival Art Cinema Theatre = FACT) látott előadások mellett a karácsonyi ajándékjegyek legtöbbje is erre a hónapra szólt. Az egyetemen lévő külföldi előadások sajnos nem tettek rám mély benyomást, a budapesti „menő” kőszínházak (Katona, Örkény, Radnóti) egy-egy produkciója viszont annál inkább. Mégsem ezekről az előadásokról szeretnék beszélni, annak ellenére, hogy bőven lehetne elemezni őket, és a maguk nemében szinte tökéletes produkciók. Viszont legyenek bármennyire is jó kőszínházaink, oda kell figyelnünk a független társulatokra és az alternatív színházra. Pontosan olyan előadások miatt, mint a Tünet Együttes Sóvirága.

Nem lehet szem elől téveszteni őket, amikor megjelennek a Jurányi kávézójában – tényleg, mint két rocksztár a régi időkből, akár két Beatles-tagnak is elmennének. Zenekaruk, az Ivan & The Parazol néhány év alatt tett szert hazai és nemzetközi sikerre. A hatvanas-hetvenes évek rockzenéjét a kortárs zenei irányzatokkal ötvöző banda március 22-én jelenteti meg negyedik, Exotic Post Traumatic című nagylemezét, amelyet hosszabb szünet után a nagy múltú, Los Angeles-i EastWest Studiosban vettek fel. A zenekar két tagjával stílusuk alakulásáról, sikerük titkáról, új lemezük felvételéről és a hazai könnyűzeneipari helyzetről is beszélgettünk.

A következőkben egy olyan alkotásról lesz szó, amelynek jelenidejűsége kézzelfogható, itt és most játszódik, persze az elengedhetetlen és sajátosan magyaros múltba révedéssel együtt. Az egyén személyiségválsága mentén kibontakozik egy kórkép a jelenkori magyar társadalomról is, de nem rágva a néző szájába olyan közhelyeket, hogy „a magyar nép csak a sanyarú sorsra hivatott”, hanem kellő mértékkel és érzékenységgel – egyszerűbb párbeszédekben vagy beúszó emlékképekben. Ebben az alkotásban a múlttal való szembenézés, az előretekintés, a magyarok hol forrófejű, hol lagymatag lelkülete, az örök egyet nem értés és a társasági magány egyaránt benne van. A januári hónap élménye Reisz Gábor második nagyjátékfilmje, a Rossz versek.

„Volt egyfajta kisugárzásom, amit aztán 15 évig utáltam magamban, amiért még mindig ezt látják bennem” – mondta el Dobó Kata, aki úgy véli, sokak szerint nem járta végig azt az utat, amelyet elvártak volna tőle, ami aztán egy kereszt lett az életében. Most azonban úgy érzi, megerősödött, és megtalálta a saját útját. Első filmje február 14-én debütál, a Kölcsönlakás kapcsán beszélgettünk vele a film elkészültéről és új „szerepéről”, jövőbeni terveiről és arról, milyen előnyei vannak az elhúzódó énkeresésnek. 

A két tehetséges jazz-zenész még a Zeneakadémián „talált egymásra”, ahol évfolyamtársak voltak – Veronika jazz-ének, Bálint jazzgitár szakon tanult. A Harcsa Veronika Quartetben, amely az egyetemi évek alatt alakult, állandó vendégzenészként már találkozhattunk Bálinttal is. Később együtt alapították – Andrew J. producerrel és Kaltenecker Zsolt billentyűssel kiegészülve – az elektronikus zenét játszó Bin-Jipet, ám időközben már duóként is felléptek. Kialakult, hogy ez lesz a fő vonal, miközben mind a ketten különböző hazai és nemzetközi, nívós projektekben vettek részt (Veronika szerepelt Bohuslav Martinu dadaista operájában Jiří Menzel rendezésében, Bálint True Listener című szerzői lemezén együtt dolgozott Shai Maestro jazz-zongoristával). A jazzduónak februárban jelenik meg a harmadik lemeze Shapeshifter címen, az albumon már két belga muzsikussal kiegészülve játszanak kvartetté bővülve. A magyar jazzélet két legnagyobb ifjú tehetségével az indulásról, külföldi zenei tapasztalatokról, a jazz magyar helyzetéről és a fogyaszthatóság kérdéséről is beszélgettünk.

Ujj Mészáros Károly nevét talán leginkább a Liza, a rókatündér című film kapcsán ismerhetjük, amellyel azonnal berobbant a köztudatba. A Balsai Móni főszereplésével készült abszurd, fekete komédia, amely romantikus film, bűnügyi történet és japán mese egyben, számos hazai és nemzetközi díjat bezsebelt. Idén novemberben mutatták be a rendező újabb nagyjátékfilmjét, amely azonban éles műfaji váltás: az X – A rendszerből törölve a jelen Budapestjén játszódó realisztikus thriller, amelynek hősnője a pánikbetegséggel küzdő, kamasz lányát egyedül nevelő nyomozónő, akinek egy szövevényes bűntényt kell felderítenie. A rendezővel a film és a valóság párhuzamáról, korrupcióról, üzenetről és a művész felelősségvállalásáról is beszélgettünk. 

Amikor belépünk a lemezkiadó irodájába, Gryllus Dani éppen Szabó Benedek és a Galaxisokat hallgat mosolyogva. Elbeszélgetünk róluk, amíg Vili megérkezik. A Kaláka zenekar még idén elindítja az ünnepi évadát, ugyanis jövő novemberben lesznek ötvenévesek. A testvérpár töretlen lelkesedéssel és munkával folytatja azt, amit fél évszázada elkezdett. Kaláka van, volt és lesz, ez nem vitás. A generációk gyerekkorát és költészet iránti szeretetét meghatározó Gryllus testvérekkel, Vilmossal és Dániellel sok témát érintettünk a gyerekektől kezdve az oktatáson és zenepedagógián át a karácsonyi hangulatig.

A kétszeres Fonogram-díjas zenész, zeneszerző legújabban arról vált ismertté, hogy a világ minden tájáról, területéről zenéket gyűjt. A terepmunka egyik fő helyszíne Ukrajna, ahova Both Miklós és csapata idén már negyedszerre látogatott el, hogy dalokat és zenéket vegyen fel, interjúkat készítsen, történeteket hallgasson meg, és megőrizzen egyfajta kulturális örökséget. A „gitárprímásként” is emlegetett művésznek az Ördögkatlan Fesztiválon saját udvara van, ahol az ukrán asszonyok énekelnek, és mindig valami különleges programmal készülnek (főzés, esküvő, rituálék). Emellett Both Miklósnak két aktív zenekara is van, a Napra és a Folkside. Idén pedig harmadik alkalommal ült ott A Dal című műsor zsűrijében. A sokoldalú művésszel többek között az ukrajnai körutakról, a népzene iránti érdeklődésről és a mainstream zene jelenlegi helyzetéről is beszélgettünk.