Home»First Class»„Remélem, hogy nem a 25. órában járunk” – Interjú Ifj. Chikán Attilával

„Remélem, hogy nem a 25. órában járunk” – Interjú Ifj. Chikán Attilával

0
Shares
Pinterest Google+

Az ALTEO Csoport vezérigazgatójával könnyed hangvételű beszélgetés keretén belül értekeztünk komoly kérdésekről. A magát befektetési szakembernek való Ifj. Chikán Attilának van véleménye a politikáról – sőt még politizálna is –, de nem akar állást foglalni, továbbá azt javasolja, hogy tanuljunk a multiktól. 

Az interjú kezdése előtt Ifj. Chikán Attila jelezte, hogy lesz egy olyan hívása, amelyet fel kell majd vennie. Egy gázkereskedelmi ajánlatra várt, amelyek többségében csak pár óráig élnek. „A gáz és a villany is nagyon érdekes, hiszen tőzsdei termékek, ráadásul az utóbbiakat – persze nem minden esetben, van, hogy határidővel – azonnal meg kell vásárolni. Ha a piacon venni akarok öt órától hét óráig 5 megawatt villamosenergiát, akkor az öt óráig vehető meg, öt óra egy perckor már nincsen. Nem mindent én vásárolok személyesen, de ez egy nagyobb tétel, amely külföldről érkezik, ráadásul első üzlet.”

A gimnáziumban hangadó volt, de rosszul tanult, nem is vették fel a jogra. Bánkódik emiatt?
Miután többé-kevésbé elégedett vagyok az életemmel, butaság lenne bármi miatt is bánkódnom, hiszen ha valami máshogy alakult volna a múltban, akkor most nem ez lenne a jelenben. Ráadásul azt gondolom, hogy az olyan karaktereket, mint amilyen én is vagyok, a klasszikus poroszos iskolarendszer nem támogatta. Én nem azt mondanám, hogy rossz tanuló voltam, hanem kiválogattam azt, amit tanulni szerettem volna, és ez nem esett mindig feltétlenül egybe a tanrenddel.
Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy voltak tanárok, akik támogattak. A mai napig azt gondolom például, hogy nem kronologikusan kellene irodalmat tanítani, hanem témánként. Szerencsére az én irodalomtanárom ezt akceptálta, ezért jól kijöttünk egymással, nem is voltam rossz a tárgyból. A big picture – ahogy mondani szokták – nem volt tökéletes, de a részletek önmagukban megfeleltek. Jó volt az, ahogy volt. (nevet)

A gyermekei még mindig rászólnak, ha két perccel tovább folyatja a vizet?
Már megtanultam tőlük, hogy nem szabad. (nevet) Jó látni, hogy nőnek és nyiladozik az értelmük. A kislányom ökoiskolába jár, így folytatódik a nevelésük, amely nem a viselkedésminták megtanulását jelenti, hanem a környezettudatos gondolkodás fejlesztését. Már most látszik, hogy hatással szeretne lenni a környezetére, az abban élőkre, amelyért akár egy konfliktusba is beleáll. És az öccsét sem kell félteni ezen a téren. Büszke vagyok rájuk. 

30 évesen már befektetési igazgató volt. 2018-ban Magyarországon milyen vállalkozásba érdemes belevágni, befektetni?
A 2017-et jobban meg tudtam volna mondani. (nevet) Én nem itt kezdeném ezt a dolgot, hanem ott, hogy mit van kedvem csinálni. Szerintem nincsen olyan, hogy work–life balance, csak life balance van. Meg kell találnunk azt, amivel szívesen foglalkozunk. Akkor találtunk rá a jó vállalkozásra, ha nem érezzük, hogy számolgatni kellene a munkaórákat. Ha egy pék hazafelé úton a bagettsütés rejtelmein gondolkozik, és értelmetlen számára az a kérdés, hogy most éppen vajon ő dolgozik vagy nem dolgozik, arra mondom én azt: megtalálta, amit keresett. Ezerféle jó tanács létezik, de az első, hogy az ember akkor vállalkozzon, ha nem csak pénzt akar keresni, mert akkor valószínűleg nem lesz sikeres. Akkor vállalkozzon, ha valami igazán érdekli, és azzal akar foglalkozni. A befektetés más tészta, ott a hozam a lényeg, de lehet itt is jó ügyet szolgálni – elég csak a fiatalok körében egyre népszerűbb, a szolgált jó ügyet a hozammal egy szinten értékelő, dollars and sense befektetési szemléletre gondolni.

Ön abba vágott bele, amit szeret, vagy menet közben szerette meg azt, amibe belevágott?
Én klasszikus értelemben nem vállalkozó vagyok, hanem vállalatalapító. Befektetési – mostanra pedig, ha már ennyi időt eltöltöttem ebben az ágazatban – learning-by-doing energetikai szakembernek tartom magam, aki ért ahhoz, hogy hogyan kell cégeket összekovácsolni. Én vállalatépítő vagyok, a vállalkozók azok, akik pénzt adtak a vállalkozásaimhoz. De visszatérve a kérdésre, én szeretek dolgokat létrehozni, ezért a befektetés mellé – ami alapvetően pénzcsinálás – nekem szükségem van a kézzel fogható értékteremtésre is ahhoz, hogy egy-egy feladatot kielégítőnek találjak. Az ALTEO ebben a tekintetben tökéletes terep a számomra.

Ha már kézzel fogható értékekről beszélgetünk: novemberben megvásároltak két projektcéget, így bővült napenergiával az ALTEO portfóliója.
Igen, ráadásul az egyik már működik is, a másikat még most építjük. Tökéletes példák ezek arra, hogy a befektetés miként ér össze az értékteremtéssel.

A közelmúltban úgy nyilatkozott a napenergia piacáról, hogy aranylázban ég. Ez még tart?
Annyiban, hogy aki elő tudta készíteni a projektjét és megkapta az engedélyeket, az már dolgozik a megvalósításon, vagy éppen az előkészített projekt értékesítésén. Mindkét kategóriában rengeteg projekt van kint a piacon. Ezek egy része megvalósul, másik felük elhal, de hogy pontosan mennyi aranyat találtunk, azt év végére lehet majd megmondani. 

Ki lehet jó aranyásó ezen a piacon?
Ez a dolog csak értékláncokban működhet. Kell egy napenergiás fejlesztésre alkalmas földterület és egy fejlesztő, beruházó vállalkozás, majd az alapfejlesztőnek be kell vonnia egy szakmai partnert a projekt megvalósítására. Ha ez a hármas partnerség jól működik, akkor belőlük lehet egy sikeres aranyásó csapat. Bár azt hozzá kell tennem, hogy nem ahhoz kell a legkomolyabb energetikai szaktudás, hogy valaki napcellákat építsen. Ez egy egyszerű biznisz a gázerőműhöz és a biomasszához képest. „Ne nyúlj hozzá, ne piszkáld!” – körülbelül ennyi kell az üzemeltetéshez. Én pedig ezúton is elnézést kérek az üzemeltető kollégáktól. (nevet)

Mennyire kiaknázatlan ez a piac?
Amennyi projekt ma létezik és valamilyen fázisban fut, az messze nem annyi, mint amennyi megvalósuló erőmű lesz az országban. Magyarországon körülbelül 6-8 ezer megawatt a villamosenergia-kapacitás. A napenergiára 2 ezer megawatt engedélykérelem érkezett be, ugyanakkor a megújulóból jelenleg körülbelül 600 megawatt van kint a piacon, ez durván a teljes kapacitás 10 százaléka. Ha a most engedélyezett naperőművek megépülnének, akkor Magyarország megnégyszerezné a kapacitását megújuló energiákban. Én viszont azt gondolom, hogy a projektek felének lehet reális esélye a megvalósulásra, amely még így is brutális szám. Amikor ezek megépülnek, radikálisan előre fogunk lépni a megújulók részaránya terén.

Ha már radikális előrelépés: Németországban 2017. április 30-án, a nagy melegnek köszönhetően, az ország 80 százalékának energiaszükségletét a megújulók fedezték, 2016 májusában pedig a portugál energiarendszer négy napig teljesen zöld energiával működött. Ettől mi még messze vagyunk?
Messze. Ha a kint lévő projektek megépülnének, akkor az ország energiaigényének negyedét tudnánk megújulókból fedezni – elméletileg. Ugyanakkor nem is azt kell elérni, hogy egy-egy napon teljesen ilyen technológiák adják az energiát, hanem egy éves átlaghoz érdemes viszonyítani. Sajnos, ebben sem érjük még el az európai uniós átlagot, de ebben vannak tartalékok.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin ÉBREDŐ ERŐ című lapszámában! 
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

Parkl – A digitalizált parkolóházak kulcsa

Következő cikk

Innovatív technológia hőtárolásra – HeatVentors