Az Aranyélet harmadik évadában nagyon sok további karakter kap fontos szerepet. Ezek az alakok az eddigieknél jobban befolyásolják a Miklósi család történetét és életét. Gáll Feri (Végh Zsolt) ott van Attila mellett, és kiderül, hogy még több titkot rejteget, mint gondoltuk. Bianka, a lánya immár Márk vagány, ravasz és magabiztos barátnőjeként jelenik meg (a harmadik évadban a szerepet Staub Viktória vette át). Zebegényi Géza (Rajkai Zoltán), az ügyész Mirával nyomoz a család titkai, ügyei után, és ki tudja, hogy mi lesz ennek a kapcsolatnak a vége. Jakab Erika főhadnagy (Danis Lídia) is folyamatos kapcsolatban van Mirával – a szigorú, olykor szadistának tűnő rendőrnő alakja érzékeny színezetet kap, amikor fény derül egy titkára. Fontos szerep jut a Janka mögött álló, „klasszikus korrupt” Boros Zsuzsa államtitkárnak (Fullajtár Andrea), akinek gyászoló anyaként szintén megmutatkozik az emberi oldala. Feltűnik több teljesen új szereplő is, az egyik ilyen az igazságért harcoló, szentvázsonyi főszerkesztő, Barbara (Bakonyi Csilla), aki érdekes kapcsolatba kerül Attilával. Az Aranyélet színészei meséltek nekünk.

 VÉGH ZSOLT SZÖVEVÉNYESNEK TALÁLJA ÉS NAGYON SZERETI GÁLL FERI KARAKTERÉT, ÉPPÚGY, MINT A SOROZATOT, AMELY SZERINTE SZELÍDEBB KÉPET FEST A VALÓSÁGRÓL, MINT AMILYEN AZ IGAZÁBÓL.

A második évadban egy bizonyos ideig Gáll Feri karaktere még egy klasszikus értelemben vett „főgonosznak” is tűnhetett. Viszont ahogy haladtunk előre a történetben, a vállalkozó alakja egyre árnyaltabbnak látszott. Mi az ő szerepe a lezárásban?
Az Aranyélet mindhárom évada egy íven fut, ami azt járja körbe, hogy lehet-e tisztességesen élni ma Magyarországon, és arra kínál többféle mintát, hogy mi lehetséges még a tisztességes út helyett. Ezek közül az egyik, igen markáns minta Gáll Ferié, de itt nem a társadalom viszonylatában kapjuk meg az indokot a tisztességtelen életmódra, hanem egy személyes trauma okán. Valóban, a harmadik évadra árnyalttá válik, már nem csak gonosz, inkább egy olyan ember, akit sérelem ért, és emiatt keresi a maga igazát. Moralista, aki a saját értékrendje szerint méri a világot, és bizonyos dolgokat átenged, bizonyos dolgokat pedig kiszór az életéből. Ez azért van, mert nagyon fiatalon árulás érte, amin képtelen volt továbblépni.

Jelenleg mennyire fontos neki Attila barátsága? A saját érdekeit helyezi előtérbe, vagy tényleg segíteni akar a barátjának?
Az Aranyélet abból a szempontból is egy nagyon jól megírt történet, hogy a nézőknek muszáj többször is újrafogalmazniuk a véleményüket egy adott karakterről. Úgy ismerjük meg Ferit, mint egy pszichopatát, aki még Hollós Endrénél is félelmetesebb, és még nála is több pénze van. Mintha a lelkében is viselne egyfajta féllábúságot. Egy idő után megértjük, hogy miért akar bosszút állni, de a bosszúja mögött is inkább az igazságérzete munkálkodik, mintsem a szadista hajlama. A harmadik évadban kiderül, hogy még ennél is többről van szó: van egy világképe, amit meg akar valósítani. Az elmúlt huszonöt évben nagyon magányos volt, Jakab Erika az egyetlen ember, akiben minimálisan megbízik. A harmadik évad azért is fontos, mert Feri megérti, hogy elérkezett egy útnak a végére. Lelkileg szüksége lesz arra, hogy legyenek barátai, legyenek emberi viszonyai. Ez már a második évad végén, a nagy összetalálkozásnál is megmutatkozik.

 

 

 

 

 

Mennyire volt kihívás megformálni az ő karakterét? Mi fogta meg benne?
Nekem két dolog tetszett nagyon. Az egyik, hogy egy hidegrázós karakter, de ez inkább egy színészi érdekesség; a másik inkább emberi aspektus: engem nagyon érdekelnek a hasonló Macbeth-történetek. Alapvetően nagyon jó ember vagyok, ha ezt így ki lehet jelenteni. Mégis régimódinak érzem azt a szemléletet, hogy vannak a „jók” és a „rosszak”. De erre épült fel a kultúránk, tehát nem véletlen, hogy ennyire erős határvonalak vannak, és szerencsére ma már nagyobb a nyitottság, nem muszáj ilyen erős skatulyákban gondolkodni. Ha levesszük a figuráról a mi morális értékrendünk szerinti „rossznak bélyegzést”, és megpróbáljuk megérteni, hogy mit miért tett, akkor nagyon fontos dolgokat tudunk meg a saját működésünkről. […]

STAUB VIKTÓRIA, A SZÍNMŰVÉSZETI EGYETEM HARMADÉVES HALLGATÓJA ÚJ SZÍNÉSZ A SOROZATBAN, AZONBAN NEM ÚJ KARAKTER. A HARMADIK ÉVADBAN GÁLL FERI VAGÁNY, LÁZADÓ – ÉS MÁR JÓVAL FELNŐTTESEBB – LÁNYÁT JÁTSSZA.

 A harmadik évadban már te játszod Bianka szerepét, az előzőben viszont még Németh Lala. Hogyan választottak ki a szerepre, hogyan történt ez a váltás?
Amikor a második évadot forgatták, nem is tudtam még az Aranyéletről. Aztán a harmadik évad előkészületeinél egy castingcég azt mondta, hogy megnéznének. Jeleztem ezt az egyetemen, ahol az a szokás, hogy nem nagyon engednek el, főleg nem évközben, de szerencsére a forgatás nyáron volt, így az osztályfőnökeim elengedtek, és a többkörös casting után végül megkaptam a szerepet. A váltásról csak annyit tudok, hogy Biankának egy kicsit durvább élete lett a harmadik évadra, illetve sok olyan dolgot csinál, amihez kellett a tizennyolcas korhatár, és Lala még fiatalabb volt, én pedig szerencsére már pont belefértem.

Milyen volt első tapasztalatként rögtön egy ilyen intenzív forgatáson részt venni?
Még most is próbálom megérteni, hogy mibe csöppentem bele. Hatalmas élmény! Ezelőtt nagyon sokat játszottam színházban, valamint volt egy olyan kurzusunk is, ahol a filmről tanultunk. De nem tudtam, hogy színészként pontosan milyen eszközöket tudok majd használni. Itt a kisebb gesztusok, a tekintet és a mimika dominál. A stábbal nagyon jó volt együtt dolgozni, sokat segítettek. Annak ellenére is jó élmény volt bekerülni a sorozatba, hogy a csapat már három éve együtt van, én pedig újként érkeztem. Kicsit tartottam attól, hogy mennyire fogad be egy összeszokott csapat, de az első pillanattól fogva családtagnak éreztem magam.

Egyetemistaként mennyire befolyásolja a karrieredet egy ilyen szerep?

Most kezdem a harmadévet, még van három év, úgyhogy ilyen értelemben ez valószínűleg befolyásolni fogja a későbbi időszakot. A forgatás korán jött, az első évet végeztem, amikor kiderült, hogy benne leszek az Aranyéletben. Nagyon sok tapasztalatot adott, és már a gyakorlatban is sok mindent érzek magamon – szerencsére az osztályfőnököm, Pelsőczy Réka nagyon sokat segített, és a forgatás nyarán is ő volt az, aki felkészített a filmezésre. Nem tudom, hogy mindez mit hozhat a karrieremben, de szerintem az HBO-nál kezdeni nagyon erős dolog. Csodálattal néztem mindenkinek a munkáját, aki ott volt a forgatáson. [..]

RAJKAI ZOLTÁN IMÁDJA A FILMES MUNKÁKAT, ÍGY ZEBEGÉNYIT IS NAGYON SZERETTE JÁTSZANI. AZT GONDOLJA, HOGY A KARAKTER NEM EGYOLDALÚ, AZ EMBERI DÖNTÉSEK ÉS A SODRÓDÁS IS BEFOLYÁSOLJA AZ ÉLETÉT.

 Más filmek és sorozatok, illetve a szinkronmunkák mellett ez most a legfontosabb epizódszereplése. Mennyire mondható ez egyfajta kitörésnek a pályáján?
Eleinte több szerepre is megnéztek. Örülök, hogy végül Zebegényit kaptam! Habár csak a második évadban kapcsolódik be, elsőre úgy tűnik, hogy ő az egyetlen pozitív szereplő a sorozatban. Nem tudom, hogy ez mennyire kiugrás. Furcsa, de sok filmben játszottam már, soha nem kaptam negatív kritikát, mégsem kapkodtak utánam a filmrendezők. Ilyen tekintetben szkeptikus vagyok, nem tudom, hogy lesz-e következménye a szerepnek.

Szeretné, hogy máshová is hívják?
Igen, nagyon szeretek filmezni. Közelebb érzem magam a filmszínész szakmához, mint a színházihoz.

Ön szerint miért megy bele Zebegényi Géza a Mirával való kapcsolatba? Az ő részéről beszélhetünk szerelemről, vagy ez csak egy hirtelen kitörő vonzalom?
Az Aranyélet nagy ereje, hogy a benne lévő szereplők nem sablonszerűen csak feketék vagy fehérek. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, amelyek a különböző szituációkban és élethelyzetekben derülnek ki. Zebegényi is ilyen, nem lehet ezt a kapcsolatot egyetlenegy képlet szerint vizsgálni. Az ügyész egy rossz házasság után, kispolgári módon tengődik az élete közepén, nem tud előrébb lépni a karrierjében, eléggé sok baja van. Ebbe az életközepi válságba „csapódik be” Miklósi Mira, akitől teljesen megzavarodik, megváltozik a gondolkodása, és megtapasztalja a saját korlátait. Nyilvánvaló, hogy egy magányos férfinak imponáló, ha egy nála húsz évvel fiatalabb lány lerohanja. Ezzel hirtelen Zebegényi sem tud mit kezdeni. Amikor végül együtt maradnak, nemcsak sodródásról van szó, hanem tudatos döntések sorozatáról is.

Mennyire jellemző önre az a fajta igazságérzet, ami Zebegényi Gézát jellemzi?
Azt hiszem, fontos, bár én nem vagyok a radikális igazság bajnoka. Vannak, akik minden alkalmas és alkalmatlan időben előjönnek a maguk igazságával. Ennél én megfontoltabb és kompromisszumkészebb ember vagyok, bár az alapigazságokhoz foggal-körömmel ragaszkodom. Ebből a szempontból közel áll hozzám Zebegényi. Szerintem egyféle igazság létezik, de nagyon rafináltnak, műveltnek és széles látókörűnek kell lenni ahhoz, hogy ennek az igazságnak érvényt is tudjon szerezni az ember. […]

DANIS LÍDIA PÁLYÁJÁN AZ ARANYÉLETBEN VALÓ SZEREPLÉS EGYSZERRE KIHÍVÁS ÉS FONTOS ÁLLOMÁS. ANNAK ELLENÉRE, HOGY Ő EGYÁLTALÁN NEM HASONLÍT JAKAB ERIKÁRA.

A sorozatban Jakab Erika főhadnagyot játssza, akinek a karaktere jóval árnyaltabb lett, például kiderült róla, hogy a prostituáltnak eladott lányokat valójában visszacsempészi külföldről. Személy szerint mennyire örült a karakter ilyen irányú fejlődésének?
Nagyon izgalmas nekem ez a szerep, mert különösen távol áll tőlem. Danis Lídiaként soha nem jutott volna eszembe, hogy egy ilyen karaktert eljátsszak. Mindenesetre nagyon örültem, hogy ennyire mást kell játszanom, mint amilyen vagyok – nagyon messze van tőlem Jakab Erika keménysége, éppen ezért megtisztelő, hogy a rendezőnek vagy a producernek én jutottam eszébe. A kérdésre visszatérve, minden karakternél fontos dolog, hogy a néző valamiféle jellemfejlődést lásson, úgyhogy örültem annak, hogy kicsit más aspektusba került. A második évad végén már nem lehetett volna hova fokozni ezt az ördögi jellemet, muszáj volt egy kicsit alakítani.

Hogyan sikerült mégis azokat a pontokat megtalálnia a szerepben, amelyeket önmagából tudott adni?
A jelmez, a smink és a rendezők részéről is sok segítséget és támogatást kaptam. Nyilvánvalóan próbálok magamból fogalmazni, de itt nagyon fontos volt az, amiben én általában nem hiszek: hogy a külsőségek is megformálhatnak egy karaktert – tehát a jelmez, a testtartás, a megszólalásmódok is segítettek. Színészileg pedig kihívás volt. Háttérbe kellett szorítani azt, amit általában belőlem használunk – a jólelkűségemet, kedvességemet –, és egy nagyot kellett lapozni.

Nem okozott ez kellemetlenséget?
Nem, inkább a kihívás izgalmát hozta. Azért lettem színész, hogy kiforduljak önmagamból.

Ha kívülről nézi a pályáját, akkor fontos állomásnak tekinthető ez a szerep?
Igen. Egyrészt azért, mert nagyon más, másrészt azért, mert én nagyon hálás vagyok azért, hogy filmezhetek – mostanában pedig vannak is lehetőségeim. Egy sorozatnak hatalmas az ereje. Van, hogy az utcán utánam kiabálnak, hogy „Erikaaa!”, és érzem, hogy mindenki utál.

Ilyenkor nem haragszik meg?
Nem. Mindennap megköszönöm a Jóistennek. Szinte megtisztelő, nem bántó.

Nemrég olvastam azt a nyilatkozatát, hogy minden tekintetben felvállalja a származását és a kultúráját. Jakab Erika szerepének kapcsán van ennek jelentősége?

Azt szeretem nagyon ebben a sorozatban, hogy a színészek és az alkotók is – és persze én magam is – önazonosan vannak jelen benne, tehát én is felvállalom, hogy roma vagyok. A történetet szerintem ez az információ adekvátabbá teszi, de nincs szájba rágva, nem didaktikus. Farkas Franciska teljesen más roma karaktert játszik. Az a jelenet azért eléggé kikészített, amikor „roma csajként” meg kell vernem a „roma csajt”. […]

FULLAJTÁR ANDREÁNAK TETSZIK A „KLASSZIKUS KORRUPT” KIFEJEZÉS BOROS ZSUZSÁT ILLETŐEN, DE EL IS SZOMORODIK TŐLE. A HÍREK IS SEGÍTETTÉK ABBAN, HOGY MEGFORMÁLJA AZ ÁLLAMTITKÁR ASSZONY SZEREPÉT.

 Szerepelt már sorozatokban, de alapvetően színházi színészként tartja számon a közönség. Miért vállalta el ezt a szerepet, mi tette vonzóvá az ön számára?
Ez egy nagyon jó szerep, bolond az a színész, aki nem vállalja el. Az első évadban még nem lehetett látni, hogy a harmadik évadra mekkorát fog fejlődni a karakter. Szerintem az íróknak is menet közben csavarodott Zsuzsára a fejük. Hova máshova lehetne továbbvinni egy korrupcióról is szóló történetet, mint a politikai élet irányába? Ilyen tekintetben nyilvánvaló, hogy egy bizonyos ponton Zsuzsának és Jankának találkoznia kell, nemcsak magánemberként, hanem munkaügyben is.

A második évad végén Zsuzsa elveszíti a fiát, majd a harmadik évadra „kivirágzik” a karakter, és egyszerre kell egy mérges, feszült, gyászoló anya és egy klasszikus korrupt államtitkár szerepét hozni. Hogyan építette fel a karaktert?
„Klasszikus korrupt.” Ez milyen jó! Mivel a néző látta, és tisztában van azzal, hogy milyen módon végezték ki a fiát, ez egy jó alap ahhoz, hogy valamennyire érteni lehessen a világhoz fűződő arroganciáját. Lehet érteni, hogy mi motiválja, hogy miért akarja ilyen kőkeményen maga mellé állítani Jankát – színészileg tehát nem volt nehéz megérteni, összerakni a karaktert. Az más kérdés, hogy én magánemberként így viselkednék-e. Szerettem volna, hogy Zsuzsa ne csak egyszerűen gonosz legyen, hanem legyen valami titka.

Volt bármilyen személyes inspirációja, kapcsolódása a karakter megformálása során?
Inkább azt mondanám, hogy azokat a tapasztalatokat, amiket civilként nap mint nap megélek – tehát ahogy szembesülök az újságcikkekkel, ahogy látom, hogy bizonyos politikusok hogyan lavíroznak az igazság és a totális hazugság között –, sokszor még akaratlanul is elraktározom magamba. Mindig is szerettem megfigyelni, kibogarászni a közélet történéseiből, hogy hogyan viselkedik és beszél egy politikus, vagy hogyan alakul ki egy hazugsági protokoll.

Mennyire találja szimbolikusnak ezt a karaktert? A harmadik évad nem titkolt szándéka, hogy erősen reflektáljon a magyar közéletre.
A sorozat rengeteg valóságalappal rendelkezik. Sőt sokszor arra is volt példa, hogy bizonyos helyzetekben megelőzte a valóságot. Az előbb említett „klasszikus korrupt” kifejezés számomra egy nagyon fájdalmas része a magyar közéletnek. Mi a politikusokról azért gondoljuk ezt, mert ebben szocializálódtunk. Nagyon szeretném, ha ez megváltozhatna. […]

BAKONYI CSILLA, A VIDÉKEN JÁTSZÓ SZÍNÉSZNŐ ÖRÖMMEL VÁLLALTA EL A SZEREPET, ÉS SZERETTE A NAGY IGAZSÁGÉRZETŰ KARAKTERÉT.

Hogyan kérték fel a szerepre?
Elhívtak egy castingra. Már többször voltam az HBO-nál különböző produkciók válogatásán, így talán már ismerték az arcom, „benne voltam a pakliban”. Ennél a konkrét szerepnél először egyedül voltam, aztán összenéztek Thuróczy Szabival. Mindig elmondom, hogy az HBO-castingok a legjobbak; máshol futószalagszerűen zajlanak a szereplőválogatások, itt viszont van idő, valódi figyelem és türelem.

Meglepődött, hogy lehetőséget kapott a harmadik évadban?
Inkább nagyon örültem. Az Aranyélet egy olyan színt hozott a magyar sorozatgyártásba, amibe nagyon jó bekerülni.

Mit gondol a karakteréről, Barbaráról? Mennyire áll közel önhöz?
Két kiskamasz anyjaként és feleségként nem feltétlenül kézenfekvő számomra, milyen a korombeli szingli lét, de sokunkban buzog az igazságérzet, a karakter ezen oldalával könnyen tudtam azonosulni. Az volt érdekes ebben a személyiségben, ahogy szépen lassan, elengedve az igazságot, ő is belesimul a mutyiba. Ez mindenki számára ismerős lehet: kisebb-nagyobb kompromisszumokat kötünk, amiket így vagy úgy megmagyarázunk, a nemes cél pedig már el is van felejtve.

A kompromisszumban nagy szerepet játszik az Attila iránt érzett vonzalom?
Persze. De szerintem egy idő után akkor sem harcolt volna tovább, ha nem lett volna ez az érzelmi szál.

Tetszett önnek, ahogy épül a karakter? Én nagyon kíváncsi voltam, hogy kitart-e az igaza mellett, vagy megtörik.
Attila karaktere mellett nem volt más nő két évadon keresztül. Első körben nagyon megfogott az a gondolat, hogy az én karakteremen keresztül mutatkozik meg Attila eddig ismeretlen oldala. Ami pedig a kitartását illeti: nagyon kevés olyan embert ismerek, aki szikáran, hajlíthatatlanul, a végletekig kiáll a magasztos céljai mellett, nem lepődtem meg, hogy Barbara sem egy igazi Jeanne d’Arc…

Barbara szerelmes Attilába, vagy csak bepasizott?
Én ezt nem hívnám szerelemnek, inkább egy kölcsönös egymásba kapaszkodásnak. A karrierje tönkremegy, és furcsa paradoxon, hogy az hoz egyfajta stabilitást az életébe, aki – közvetve vagy közvetlenül – kihúzza a lába alól a talajt. […]

Nehéz helyzetben vannak a vidéki színészek?
Alapvetően igen. Ugyan van igény az új arcokra, rengeteg film forog, de talán arra már nincs energia, hogy például Debrecenben is megnézzenek előadásokat. Én Budapesten élek, naponta ingázom a színház miatt, de ha valaki még messzebb él Budapesttől, akkor már csak egy castingra is nehezen jut el. Személy szerint nagyon szeretem a vidéki színházi létet, mert az operettől a drámáig tényleg mindent kipróbálhattam, mindent kell tudni, hiszen minden téren egy tágabb közeget kell kiszolgálni. […]

A teljes interjúkat olvassa el a Business Class Magazin SVINDLEREK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!