Home»Marketing»Összerakni a nagy képet

Összerakni a nagy képet

1
Shares
Pinterest Google+

Pánczél Andrea televíziósként kezdte a karrierjét: szerkesztő-műsorvezetőből lett a TV2 hírigazgatója. Ez után energetikai cégek, a Mol, majd a GDF Suez (ma Engie) kommunikációs vezetője volt, jelenleg pedig a White Paper Consulting nevű, saját energetikai tanácsadó és konferenciaszervező ügynökségét építi, és ő szervezi a régió legnagyobb szakmai konferenciáit, a Budapest Energy Summitot és a Budapest LNG Summitot.

Melyik váltást tekinted a legélesebbnek az eddigi pályafutásodban?
A legdrasztikusabb váltás az volt, amikor feladva a TV2 hírigazgatói pozícióját, rövid időn belül az energetika területére tévedtem.

Addig híreket olvastál be vagy szerkesztettél, onnantól híreket gyártottál. És korábban is nyilatkoztad már, hogy meg kellett tanulnod nemcsak az energetikát, de azt is, hogy sok mindent nem mondhatsz el.
Egészen más, amikor az ember egy médium keretein belül kommunikál a tömegekkel, mint amikor egy vállalat értékeit és mondandóját próbálja közvetíteni a média felé. Az energetika tipikusan olyan iparág, ahol sokszor az a feladat, hogy valamit ne kommunikáljunk. Nagyon sok szempontot figyelembe kell venni, minden egyes szóra és mondatra nagyon oda kell figyelni, hiszen egy tőzsdei vállalat életében egy-egy rosszul vagy rossz időben elmondott üzenet akár a cég részvényeinek árfolyamát is csökkentheti. Ez egyáltalán nem evidens, amikor az ember először bekerül a társasági kommunikáció világába.

Mióta érzed magad bennfentesnek az energetikában?
Vannak pillanatok, amikor még mindig egyáltalán nem érzem magam bennfentesnek, és persze olyanok is, amikor azt gondolom, hogy most már nagyjából értem, miről van szó. Az átlagnál természetesen sokkal jobban belelátok, és átlátom az összefüggéseket. Számomra ez a legizgalmasabb: összerakni a nagy képet. Egy tanácsadó cég vezetőjeként csak így tudok sikeresen működni. Tudnom kell, melyek a nemzetközi trendek, mik az iparág aktuális mozgatórugói. Ezek mind hatással vannak arra, hogy például mi lesz a következő konferenciám tematikája.

Ez mennyiben kapcsol vissza a hírigazgatói munkádhoz, ahol szintén kellett lennie egy átfogó képednek a világról?
A kettő között valóban van összefüggés. Amikor az ember híreket ír vagy hagy jóvá, akkor is kell a rálátás az adott téma egészére, és ott is nagyon fontos, hogy miket tekint lényegi pontoknak, mit helyez fókuszba. Jól megírni egy negyven-ötven másodperces hírt legalább annyira precíz munkát igényel, mint jól megírni egy sajtóközleményt. Nemcsak az iparágra és nemcsak az itthoni történésekre kell rálátnom, hanem folyamatosan követnem kell, hogy geopolitikai szempontból mi zajlik a világban. Minden mindennel összefügg, és ezért ez egy nagyon izgalmas terület a számomra.

A formális képzettséged hogyan támogatta a karrierváltásaidat?
Amikor az energetikába belecsöppentem, nagyon jó tanítómestereket találtam az iparágból. Rengeteg mindent próbáltam megtanulni tőlük, de egy idő után úgy éreztem, hogy jó lenne mindezt rendszerezni és egyetemi szinten is meghallgatni. Ezért beiratkoztam a Corvinusra, és elvégeztem az energiagazdálkodási szakközgazdász képzést. Eredetileg amúgy jogi végzettségem van, ami minden eddigi munkám esetében nagyon hasznos alapnak bizonyult. Azt hiszem, a legtöbbet mégis a különböző konferenciákon lehet tanulni, ahol olyan embereket hallgathatok meg, akik ritkán szólalnak meg, gondolataik pedig előre viszik az energetikát. Ha képben akarok lenni, akkor folyamatosan nyitott szemmel és füllel kell járnom. Nagyon sok konferencián veszek részt Európában, és a kontinensen kívül is, és az egyik legfontosabb célom az, hogy tanuljak. Most épp Houstonba készülök a világ legjelentősebb gázipari konferenciájára. A networking, a kapcsolatépítés és az üzlet is fontos persze, de a legfontosabb ott lenni, és meghallgatni a legújabb dolgokat. Ezeken a konferenciákon ráadásul nem csak energetikáról van szó. Nemrég Amszterdamban egy amerikai űrhajós tartott előadást, ami segített abban, hogy kicsit kívül tudjunk helyezkedni, és rálássunk arra, hogy az iparágunk mekkora hatást gyakorol a világra. Néha elveszünk abban, amiben dolgozunk, és jó hallani olyan hangokat, amelyek rávilágítanak az iparág jelentőségére, és arra, hogy mennyire együtt kell gondolkoznunk a földünk jövője érdekében.

A kompetenciák terén is nyilván sokat kellett fejlődnöd, kezdve attól, hogy vezető lettél a tévés korszakban, majd vállalati környezetben, később pedig egy magánvállalkozás tulajdonosaként kellett helytállnod. Ezen a területen hogyan tudtál tapasztalatot szerezni?
Azt gondolom, hogy a vezetői készségek az emberrel nagyrészt vele születnek, és korán kiderülnek. Persze én is számos tréningen részt vettem, és biztos, hogy ezek hasznosak, vannak, akikre kifejezetten jó hatással vannak, de én nem éreztem, hogy számomra valódi fejlődést kínálnának. Szerintem alapvetően érezhető valakinek az attitűdjéből, hogy alkalmas-e egy csapat vezetésére, víziók felállítására és azok betartatására, emberek inspirálására, vagy pedig nem. Olyan nagyon nem hiszek a coachingban és a tréningben, bár a vezetői készségek csiszolhatóak valamilyen mértékben.

A vállalkozói készségek is inkább veleszületettek?
Alapvetően azt gondolom, hogy igen, vannak emberek, akik be merik vállalni az önálló, saját vállalkozást, mások pedig jól érzik magukat alkalmazottként. Abban is biztos vagyok, hogy egy bizonyos méreten felül már kellenek olyan ismeretek – nem készségek –, például a jó számvitelhez vagy cégvezetéshez, amelyeket meg kell tanulni, vagy ki kell tudni adni hozzáértőknek. Én most egy kis tanácsadó céget vezetek, és nem is szerepel a terveim között, hogy sokkal nagyobbat csináljak belőle. Látom a saját korlátaimat. Most azt gondolom, hogy maximum tízfős céget szeretnék vezetni. Ez nem az a típusú munka, amit ennél többen sokkal jobban lehet csinálni. Szeretek benne lenni, tudni arról, mi zajlik, és ha túl naggyá válna a cég, akkor nem lenne akkora rálátásom a dolgokra, mint amit szeretek. De mindeközben az is igaz, hogy olyan kollégákra vágyom, akik bizonyos területeken jobbak nálam, mert azt hiszem, ez viszi igazán előre a szervezetet.

A vállalkozásod mennyire függ a saját személyedtől?
Nagyon. A tanácsadás, de még a konferenciaszervezés is bizalmi dolog. Az, hogy nagy, nemzetközi neveket meg tudjak győzni, hogy jöjjenek el a konferenciámra, személyes kapcsolattartás eredménye. Képes vagyok kiutazni bárhova a világon, hogy meghívjak valakit. Két évvel ezelőtt például elmentem Katarba, meghívtam a Gas Exporting Countries Forum főtitkárát, aki el is jött az első budapesti LNG Summitra. Tudtam, hogy ehhez ki kell mennem, csak egy írásos meghívás nem működött volna. Folyamatosan kapcsolatot kell tartani, és ezt nem lehet kiadni a kollégáknak. A nagy nemzetközi vállalatok felsővezetőivel nekem kell tárgyalnom, ezt sajnos csak így lehet sikeresen intézni, legalábbis egyelőre. Azt majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin PÁLYAVÁLTÓK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

Karrierzoomolás

Következő cikk

„A kép azé, aki nézi” – Interjú Török Andrással