A dicső, történelmi márkák között sok olyat találunk, ami két szakmai tehetség elengedhetetlen együttműködéséből jött létre. Edmond Jaeger és Antoine LeCoultre, Antoni Patek és Adrien Philippe – itt a történelem méltatlanul elfeledte Franciszek Czapek nevét, vagy Jules Louis Audemars és Edward Auguste Piguet.

Első hallásra a Bell&Ross is ebbe a felsorolásba tartozhatna, de nem teljesen. Míg a fent felsorolt márkák mind a 18-19. században jöttek létre, a Bell&Ross csupán 28 éves. 1992-ben alapította Bruno Belamich (Bell) és Carlos A. Rosillo (Ross). A márka alapvető tézise bizonyos forrásokban „Function shapes form”, a cég honlapján „Function drives design” pontosan tükrözi a márka kialakult arculatát. Az ízes marketing mondatok helyett lényegre törőbb valóban, maga a dizájn. 

Nem lehet túlgondolni, nem lehet nem érteni, teljesen egyértelmű: repülőgépek műszerfali óráinak megjelenésére építették fel a márkát. Sajnos-nem sajnos napjaink igénye, hogy legyen minden méretben, formában, színkombinációban és többféle szíjjal elérhető az összes típus, ezt megérezni a Bell&Ross-on is, de összességében nem engedték el a jellegzetes négyzet alakú dizájnt. 

Első ránézésre tényleg olyan, mintha egy műszert felszíjaztak volna a csuklóra. A Bell&Ross modellek első számú célja a jó leolvashatóság volt. A tükröződésmentes zafírüveg mögött a nagy, fehér mutatók a matt fekete számlapon biztos kombinációi a könnyű leolvashatóságnak. És ha tényleg a funkció határozza meg a formát, akkor ez alapkövetelmény is. A Bell&Ross előszeretettel reklámozza, hogy pilóták, vadászpilóták „munkaviselete”, kedvelt órája, pontosan az egyszerűsége és céleszköz léte végett. 

Voltak mellélövések, érdekes megoldások a közel három évtizednyi történelmük során, de most révbeértek. Legalábbis az én ízlésem szerint. Volt már egy modelljük, ami nagyon tetszett, de az nem a hétköznapi, könnyen leolvasható Bell&Ross volt, hanem a „mutassuk meg, mit tudunk” felfogás mentén megálmodott karbontokos, átlátszó zafírszámlapos őrület. 

Most pedig itt a BR 03-92 HUD. Mint head-up display. Elsőre nem esett le teljes bizonyossággal, de a gyártói fényképek között egyértelművé vált. A vadász-pilóták előtt a plexire/üvegre kivetített műszeregységek hangulatát kapjuk vissza. 

A fekete számlap és a zöld számok, indexek, mutatók nagyon különleges látványt nyújtanak, miközben a megoldás pofonegyszerű. Nem a számlap kapott zöldes-fekete festékkeveréket, hanem az üveget cserélték a megszokott átlátszó helyett élénk zöldre. 

A szerkezet a gyártó által sűrűn használt BR-CAL.302, ami egy a gyártó által „átbrandelt” Sellita SW300. Ami viszont eltér a megszokottól, hogy az órát nem mutató, hanem egy tárcsa mutatja, pontosabban a tárcsán egy háromszög. Ennek a formavilága pedig igazodik az üvegre festett 4 jel, ami gyakorlatilag egy vizuális keretbe foglalja a számlapot. A mutatók, indexek, és az üvegre festett jelek egyaránt SuperLuminova festékkeverékkel készültek, így látványosan világítanak a sötétben. 

A tok kerámiából készült, 42×42 milliméter, ami a gyártó kisebb órái közé tartozik, és 100 méterig vízálló. Gumiszíjjal – elegánsabb nevén kaucsukszíjjal – kínálja a gyártó, egészen vállalható, 3700 eurós áron. 

Ha pilóta életérzést szeretnék a szokványos acélnál némileg extrább kerámiátokba, és magával ragad minket a fekete-zöld színvilág, akkor érdemes lehet elgondolkodni rajta, nem az a típus, ami sűrűn jöhet szembe.

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2020/05. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.