A hetvenes évek legnagyobb durranása volt az acél, luxus sportóra. Addig a luxusnak vonzata volt az arany, fehérarany és a drágakövek, viszont az új trend átírta a fogalmakat. 

1972-ben jelent meg az Audemars Piguet Royal Oak, ami teljesen felborította a luxuósra piacot, mindezt akkor, amikor a kvarcválság előszelei már-már befúttak a Jura-völgyébe. 1976-ban a luxuspiac másik fontos szereplője, a Patek Philippe is bejelentette a Nautilust. Legfőbb jellemzőjük az integrált szíj – tehát a szíj végszeme a tokfülek közé integrált, így egy elegánsabb, „karkötősebb” látványt nyújt -, a tisztes vízállóság, és a márkáktól megszokott, magas minőségű szerkezet.

Amikor ezek a modellek megjelentek, szerintem maguk a gyártók sem tudták, hogy milyen óraipari reformot indukáltak, így lassan 50 év távlatából viszont látjuk, hogy az acél luxus-sportórák lettek a talán legvágyottabb darabok.

Napjainkban ennek az őrületnek ékes példája a luxusosztály belépője a Rolex – amiről már többször volt szó itt a Business Class Magazin hasábjain -, valamint az „osztály” alapjait alkotó két ikon, az említett AP Royal Oak és a Patek Nautilus. Már-már harc folyik értük a különböző piactereken, a viszonteladóknál hosszú-hosszú várólista jelzi azt, hogy micsoda kereslet alakult ki a minőségi, drága, minden helyzetben, környezetben viselhető acél luxus-sportmodellekre.

Melyik gyártó ne szeretne ebből a hatalmas tortából egy szeletet? Végre nem kell komplikációkkal bajlódni, arany tokot készíteni, ízléses, tiszta forrásból származó bőrszíjat választani.

Elég megtervezni egy olyan órát, aminek jól áll, ha a „tokból nő ki” a fémszíj. Az elmúlt rövid időszakban ebbe a sorba beállt a Chopard az Alpine Eagle nevű modellel, a Bell & Ross a BR05-tel, kicsit kilóg a sorból, de a tematikába passzol a Tudor North Flag, az IWC Ingenieur – ami egyébként az úttörők között volt, 1975-ben jelent meg, de ráfért időközben a frissítés -, az H. Moser & Cie, valamint a Maurice Lacroix az alacsonyabb kategóriákból az Aikon modellel. Összességében megfigyelhetjük, hogy inkább a felsőkategóriás és luxusmárkák számoltak ezzel a megjelenéssel és egy üde színfolt volt, amikor a Maurice Lacroix bemutatta néhány éve az AP Royal Oak félelmetes „koppintását” az Aikont. Idén az alsóbb kategóriás – egész pontosan a középkategóriába lehetne sorolni -, gyártók közül a Frederique Constant (továbbiakban FC) állt be a sorba a Highlife elnevezésű kollekcióval. 

A gyártóról fontos tudni, hogy az Alpinával és a Bulovával egyetemben a japán Citizen tulajdonába került pár évvel ezelőtt, és ez mindegyik cég későbbi kreativitásán jól látszik. A Bulova magas frekvenciájú kvarcszerkezetekkel dolgozik (262kHz), az Alpina sportos, félig okosórát készített, a Frederique Constantnak pedig kiemelkedő a Hybrid szerkezete, ami egy mechanikus automata és egy részben okosóra valóban érdekes keveréke. A FC kollekcióiban nyomokban Patek Philippe modelleket vélhetünk felfedezni, noha nem túl pofátlanok a másolások, gondoljunk inkább úgy erre, mint egyfajta ihletre. Az új típuscsalád, a Highlife múzsája inkább maga a korszak és a stílus, tehát az acél luxus-sportóra, amit most luxus nélkül, acél sportóraként hoztak el nekünk. 

A Highlife széria magán viseli a hetvenes években kialakult jegyek nagyrészét: igényes kidolgozás, integrált szíj, összességében elegáns kialakítás, ami egy lazább öltözékhez is passzol. Az egyetlen pont, ahol elvérzik és ez számomra teljesen érthetetlen, az a vízállóság. 50 méterig vízálló és még menetes koronazárat sem kapott, ami azért bosszantó, mert a stílus klasszikusai 100-120 méteres vízállósággal bírnak és menetes koronazárral, hogy biztosan ne ázhasson be az óra – igaz, a Royal Oak 50 méterig biztosan vízmentes, de ott is menetes koronazár biztosít. A tény, hogy csak 50 méterig bírja a vizet azért kiábrándító, mert ennél alacsonyabb árkategóriában – sőt – sem holdraszállás az 1-2-300 

A tok átmérője 41 milliméter, finoman gömbölyített, kerüli a markáns vonalakat, az oldala tükörpolírozott, a felső része szálhúzott, az üveg körüli ráma pedig szintén magasfényű, így alkot egységet a szíjjal, aminek a széles, H alakú szemei szálcsiszoltak, a középső részek pedig polírozottak. Felhasználóbarát megoldás, hogy a szíjat a tokhoz rögzítő stiftek kézzel is oldhatóak, így, ha a fém mellé beruházunk egy gyári bőrszíjra is, akkor könnyen, szerszám nélkül tudjuk cserélni. 

A Highlife családot három modell alkotja, az alapmodell a COSC – kronométer minősítésű szerkezettel szerelt Highlife Automatic COSC, ami az idő mellett a dátumot mutatja, a szerkezet kaliberszáma pedig FC-303. Apró trükk, hogy a werk maga egy Sellita SW200, amit a Frederique Constant „márkázott” át kardinális változtatás nélkül. A járástartaléka 38 óra, tehát meglepetést nem okoz és újítást sem hozott.

A Highlife Heart Beat FC-310-es szerkezetet kapott, ami szinte megegyezik az FC-303-mal, annyi különbséggel, hogy a billegőt és környezetét „szalonképessé” varázsolták. Ez az az alkatrész, ami a számlap kivágásán keresztül látszik, gyakorlatilag az óra szíve. 

A Highlife Perpetual Calendar már sokkal érdekesebb. Eddig is a Frederique Constant kínálta a legolcsóbb mechanikus öröknaptáras karórát, de egy aránylag egyszerű, jellegtelen öltönyóra a Slimline képében. Most viszont, hogy a Highlife is megkapta ezt az FC-775-ös szerkezetet, már egy egészen kívánatos, relatíve elérhető árú öröknaptáras karórát kaphatunk. 

A relatív elérhető ár azt jelenti, hogy 10.000 euró alatt már hozzájuthatunk, ami ismerve az öröknaptárat, egy nagyon barátságos összeg.

Az öröknaptárról tudni kell, hogy ha a vásárláskor beállítjuk és nem hagyjuk lejárni, akkor legközelebb 2100-ban kéne dátumot állítani. 

Addig mechanikus áttételekkel „tudja”, hogy milyen év van, az szökő-e vagy nem, melyik hónapban vagyunk, az hány napos, hányadika van és az milyen nap. Tehát február 28-ról március 1-re vált, kivéve szökőévben, amikor tudja, hogy február 29 is van. Ez a funkció, ebben az árkategóriában eddig sem volt gyakori, de ezek után a Frederique Constantot joggal nevezhetjük úttörőnek. Az FC-775-ös szerkezet egyébként 38 óra járástartalékkal bír, alapja az FC-700-as szerkezet, ami fölé és a számlap alá helyezték el az öröknaptár modulját, amit a tok oldalán lévő apró, süllyesztett gombokkal tudunk állítani. 

A számlap mindegyik modellen ugyanarra az alapra épül: a Föld sziluettjét „vésték” a számlap közepére, a textúra jót tesz a látványnak és némi mélységet ad. Színek szempontjából a fekete, fehér és kék dominálnak, a svájci óraipar alapszínei, még a szürke és extraként a zöld hiányzik, ezeket pótolhatják egy modellfrissítésbe burkolva, jövőre. Nem csak az öröknaptáras változat, hanem a többi modell árazása is kifejezetten kedvező, a dátumos COSC változat bőrszíjjal 1.695, fémszíjjal 1.795 eurótól elérhető, az Open Heart 1.895-től indul, az öröknaptáras kivitel pedig bőrszíjjal 8.495, fémszíjjal 8.595 eurótól vásárolható meg. Érdemes tudni, hogy az arany-hatású modellek csupán aranyszínű PVD bevonatot kaptak, így éppen csak drágábbak, mint acél társaik.

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2020/10. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.