A szerzőről

Gaszner Veronika

Gaszner Veronika

Hétévesen újságot szerkesztettem édesanyám munkahelyén, majd az elkészült négyoldalas kiadványt, sokszorosítás után, bedobáltam társasházunk lakóinak. Azóta sok év telt el, rengeteg ismeretet, tapasztalatot és tudást szereztem. Ám ahogy minden szakmához, úgy az íráshoz is csak alázattal lehet közelíteni, legyen az egy beszélgetésből szőtt riport, egy interjú vagy egy saját gondolat, ami megérett a publikálásra. Ennek tükrében szerkesztem és írom szerzőtársaimmal a Business Class Magazint, amely nem csak témaválasztásában keresi a sokszínűséget, de igyekszik mindig update és trendi is lenni, megőrizve decens mértéktartását és őszinte érdeklődését. Portréinkkal, beszámolóinkkal picit közelebb hozzuk az üzleti világ rejtettebb, személyesebb oldalát, írásainkkal megízlelhetővé válik a sikeres vállalkozói attitűd, de kellemes elmélyülést szolgálnak kulturális és életmód cikkeink is, hiszen ahogy az életet, úgy ezt is együtt érdemes élvezni!

A hazai forgatókönyvírás kiemelkedő alakja Tasnádi István József Attila- és Balázs Béla-díjas drámaíró, rendező, aki az Aranyélet mellett a Terápia magyar adaptációját is vezető íróként jegyzi. Ez alkalommal mégsem vele, hanem a harmadik évadra szó szerint hazaérkező két forgatókönyvíró-társával, Vancsik Péterrel és Vanicsek Olivérrel beszélgettünk, akik a névhasonlóság ellenére nem rokonok. Ugyanakkor roppant kalandos és izgalmas úton kerültek egy asztalhoz a sorozat befejező évadára. Hogy mindez hogyan történt, mivel járt, és egyáltalán, hogyan látja egy Németországban élő, komoly szakmai múltú és egy Amerikát megjárt pályakezdő, de igen ígéretes tehetség a hazai forgatókönyvírás helyzetét – erről beszélgettünk egy izgalmasat.

Once in a lifetime – ezt jelentette Mátyássy Áron és Dyga Zsombor rendezőknek, valamint Marosi Gábor vezető operatőrnek elkészíteni az Aranyélet évadait. A befejezés után a forgatás nehézségeiről, társadalomkritikáról, sorozatgyártásról, kedvenc pillanatokról beszélgettünk, és arról, hogy a sorozat milyen szerepet töltött be az életükben. Mint egy giga nagy karácsonyi ajándék – ilyen volt az Aranyélet belülről.

Elkészült az Aranyélet című, az HBO Europe saját gyártású magyar sikersorozatának befejező, harmadik évada, amely lezárja Miklósiék keserédes kalandjait, és nyugvópontra kíséri az ügyeskedő család négy szereplőjének történetét. Azt, hogy ez Magyarország legsikeresebb televíziós sorozata, a rajongói várakozások és a sorozat körüli buzz is igazolja. Összesen négy évig dolgozott rajta egy közel 250 fős állandó stáb. Két kamera, két rendező, nemzetközi követelmények, nagyjátékfilmes budget és feszített tempó jellemezte az Aranyélet forgatásait, az utolsó évad pedig nemcsak a képernyőn, hanem a háttérben is tartogatott meglepetéseket az alkotóknak. Hogy mi mindent, arról egy, a Budapesti Gazdasági Egyetem Markó utcai épületében zajlott forgatáson tett látogatásunkon mesélt Angyalosy Eszter, az HBO Europe forgatókönyv-fejlesztésért felelős szakembere, és Fodor Judit, a Laokoon Filmgroup és a sorozat gyártási producere, valamint Marosi Gábor vezető operatőr, aki a sorozat esztétikájáért felelt.

Gerendai Károly vállalkozó nevét az egész országban ismerik, és ami talán még fontosabb, személyét egyöntetűen el is ismerik. Nem véletlenül, az üzletember– kis túlzással – amihez nyúlt, az arannyá vált: elég csak a Sziget Fesztiválra, a Michelin-csillagos Costes éttermekre, vagy éppen a legújabb vállalkozására, a karibi hangulatot Budakalászra varázsoló, Lupa-tavi strandberuházására gondolni. Az egyébként meglehetősen szerény és közvetlen üzletember elárulta, hogy nincs nála a bölcsek köve, de hisz a kemény munkában, a jó csapatban, igyekszik mindig valami újat alkotni, hiszen szerinte egy vállalkozónak ez a jófajta stressz- és adrenalinkoktél a hajtómotorja, és hogy nem hisz a kompromisszumokban. Színes beszélgetés következik fesztiválról, függetlenségről, turizmusról, gasztronómiai beruházásokról és a honi strandolási szokásokról.

Az egészségmegőrzés területén alkotott egészen újat dr. Békási Sándor és dr. Oláh Dániel, akik kitalálták a Fitpuli alkalmazást, amely egyszerre kezeli az orvosi és az életmódbeli paramétereket. Az elsősorban munkáltatóknak és munkavállalóiknak szánt app ősszel lép a piacra, az ide vezető útról és a Fitpuli újszerűségéről az alapítókat kérdeztük.

Magazinunk fennállása óta több alkalommal írtunk már az élelmiszeripar kérdéseiről, szóba került például, hogy vajon meddig lesz elegendő élelme az egyre csak növekvő lakosságnak, mivel pótolható majd a fehérje, ha egyszer elfogy a hús az asztalunkról, és hogyan hat az ipari élelmiszer-előállítás a földünkre és az egyre nehezebben fenntartható környezeti egyensúlyra. Felkerestük a hazai négy legnagyobb áruházlánc képviselőit, hogy az élelmiszer-pazarlásról és a társadalmi felelősségvállalási programjukról kérdezzük őket, közülük a Lidl nem kívánt élni a lehetőséggel. Ugyanakkor kiderült, hogy az Aldi, a Tesco és a SPAR is sokat tesz az ökológiai lábnyomának csökkentésért. De vajon elég lesz-e ennyi erőfeszítés? 

Meseszerű történet a Balaton északkeleti csücskénél elterülő Litér községben élő egykori gépészmérnök, Balogh Ákos vállalkozása. A ma már nagycsaládos apuka gyeden volt egyik gyermekével, amikor a feleségével megálmodták a YouTyúk ötletét, amely egyszerre ember- és természetközpontú üzleti elképzelés, megsegítve a vidéki termelőket, és friss, igazi tojást juttatva jó pár budapesti lakos asztalára, és még néhány éttermi kosztba is. A 2014-ben indult online tyúkfoglaló és tojásrendelő üzleti elképzelés – amelyet furcsa lenne startupként emlegetni, holott tulajdonképpen mégis az – jó ütemben bővül, és bár, ahogy az alapító fogalmaz, nem járnak Audival, azért szépen eléldegélnek belőle.

Az egyik legnagyobb multinacionális energiavállalatnak már van kézzelfogható stratégiája az elektromos autózás elterjedésére. A Shell Magyarország hazai felsővezetőjével, Bujdosó Andrea igazgatósági elnökkel a vállalat CSR (corporate social responsibility, magyarul társadalmi felelősségvállalás) tevékenységéről, legfontosabb kulturális értékeiről, a fenntarthatóságról, a hazai piacról és a jövő energiaszolgáltatási lehetőségeiről beszélgettünk.

Dokumentumfilmet nézni sokszor megrendítő és maradandó élmény, a kijelentés pedig különösen igazzá válik Mila Turajlic személyes és őszinte alkotása, a The Other Side of Everything, vagy magyarul A másik oldal című alkotását nézve. Az anya-lánya beszélgetésekből kibontakozó film rendkívül intim közegében, saját mikrokozmoszán keresztül enged bepillantást Szerbia egykori és mai történelmi-politikai helyzetébe. A film szimbolikus helyszín, így nemcsak a film készítője és szereplője számára fontos mementó, de egy kor lenyomata is egyben, így az egyszerű élettérben megjelenő misztikum a film egésze alatt fenntartja az érdeklődést és a tudni, megismerni vágyást. Az HBO Europe gyártásában készült dokumentumfilmet egy zártkörű vetítés keretében volt szerencsénk megnézni, utána pedig beszélgethettünk a film alkotójával, a belgrádi születésű Mila Turajlic rendező-producerrel és a film executive producerével és az HBO Europe dokumentumfilmes vezetőjével, Hanka Kastelicovàval, akikkel a film mellett szóba került a filmkészítés nehézsége, szépsége és a dokumentumfilm megbecsültsége is.

A Four Seasons Hotelben találkoztunk Dr. Robert Hogan amerikai pszichológussal, a Hogan Assessments alapítójával, aki az elsők között intézményesítette a személyiségmérő eszközök használatát a munkahelyi teljesítmény növelésében, és akinek szervezete a Fortune 500 cégek több mint felét kiszolgálja. Budapestre április közepén, az Akváriumban rendezett „Future of Coaching in Organisations” nemzetközi konferenciára érkezett, de szakított ránk egy kis időt egy pohár chardonnay mellet. Az izgalmas beszélgetés során kiderült, hogy a szaktekintély szerint miért nem volt jó vezető Clinton, Bush vagy éppen Obama, mi a hasonlóság és a különbség politikus és cégvezető között, megváltoztathatja-e a digitalizáció az emberi természetet, és egyáltalán, mi kell az eredményes vállalatvezetéshez és az üzleti sikerekhez.