Bár napjainkban a politikai és gazdasági érdekek kényük-kedvük szerint formálják a médiapiacot (ennek megbizonyosodásáért elég csak elolvasnunk dühös nagyvállalkozók nyilatkozatait), a szegmens egyes szereplőinek legnagyobb ellenfelét a világháló jelenti.

A klasszikus lineáris szórakoztatás, az „ültessük le a nézőket a kanapéra egy megadott időpontban” – az utolsókat rúgja a tengerentúlon (bizonyos csatornák műsorai gyakorlatilag egyből a legnagyobb videómegosztón, a YouTube–on, esetleg a „mindent, és mindenkit bekebelező” Facebookon landolnak, ahol televíziós nézettségük sokszorosát produkálják, és akkor még nem is beszéltünk a legnagyobb trónkövetelőről, az internetes videótékáról, a Netflixről), hazánkban azonban még lehet pár jó éve a „műfajnak”. Kis túlzással, a tévé utolsó mentsvárát a saját gyártású, fikciós sorozatok jelentik, amelyekre egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a piac meghatározó képviselői. Elég csak a Taboo (Tabu), a True Detective (A törvény nevében) vagy a The Young Pope (Az ifjú pápa) sikereire gondolni, amely produkciókhoz a szolgáltatók már nem a klasszikus sorozatszínészeket szerezték meg, hanem olyan hollywoodi nagyágyúkat, mint Tom Hardy, Matthew McConaughey, illetve Jude Law. Hozzá kell tenni, hogy már ezekre a műsorokra is reagált a Netflix, gondoljunk csak House of Cards (Kártyavár) című politikai drámájára, Kevin Spacey főszereplésével. Ennek a kezdeményezésnek a hazai leképeződései – csak, hogy egy párat említsünk – az HBO-n futó Aranyélet Anger Zsolttal és Thuróczy Szabolccsal, a Duna televíziós Csak színház és más semmi Csányi Sándorral és Szervét Tiborral, de a pálmát itthon az RTL Klub viszi a Válótársakkal, amelyben Stohl András és Scherer Péter tűnik fel, illetve A mi kis falunkkal, amelyben a főbb szerepeket Szabó Győző és Csuja Imre alakítja.
A szakma képviselői – Hámori Barbara, a ContentLab & Factory vezetője; Kolosi Péter, az RTL Magyarország programigazgatója, vezérigazgató-helyettese; Krigler Gábor, az HBO Europe kreatív producere; Temesvári Marietta, a Sony Pictures Television Networks közép-európai régió programigazgatója; Kormos Anett, a A mi kis falunk forgatókönyvírója és Radóczy Katalin, az AMC Networks International – Central Europe programigazgatója – egy kerekasztal beszélgetésen (amin a hazai piac egyik legmeghatározóbb szereplője, a TV2 látványosan nem volt jelent) egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy bár még van hova fejlődni, a hazai sorozatgyártás egyre jobb lesz. „Ami sikeres, annak továbbra is lesz magyar remake-je, de nem lesz mindig így. Van már olyan fejlesztés, amely nem ebbe az irányba halad” – mondta sejtelmesen Kolosi Péter az „újrahasznosított” formátumokról. (A megjelentek sok esetben rébuszokban beszéltek. Ennek az lehet az oka, hogy – Kolosi szavaival élve – „nem szeretne másoknak segíteni”, hiszen van egy olyan csatorna aki, bármit, amit az RTL Klub csinál, „azonnal megpróbálja lemásolni, bár még sosem sikerült neki.”

 

 

 

 

 

YOUTUBEREK ELŐNYBEN

„A nagyobb tévécsatornákat egészen biztosan negatívan érintette volna az eredetileg 9%-osra tervezett adóemelés. Jelenleg az figyelhető meg, hogy már a legtöbb szolgáltató az óránként maximálisan kiadható 12 percet is kihasználja hirdetések sugárzására, ami jól jelzi, hogy a lineáris tévés piacon már nem igazán vannak tartalékok. A közösségi média szegmensében valószínűleg igazán jelentős hatása nem lett volna az adóemelésnek, mert a százmilliós reklámbevételt még kevés cég éri el” – nyilatkozta lapunknak Horváth Ádám, a NuHeadz Talent Management, a közösségi média legígéretesebb tehetségeit képviselő social influencer ügynökség nevében, a megkerülhetetlen reklámadó kérdésében. Ők azt látják, hogy a tévés piac itthon lemaradt a digitális versenyben. A hagyományos catch-up szolgáltatásokon kívül nem igazán vannak jelen a digitális térben, legalábbis igazán innovatív megoldásokat nem látnak tőlük.

Ma már a népszerűbb YouTube-videósok nagyságrendekkel nagyobb nézettséget produkálnak, mint az egyes tévécsatornák internetes felületei.

Sőt, a legsikeresebb videósok számai már a kábeltévék lineáris nézettségével versenyeznek. Egy-két kivételtől eltekintve, kifejezetten online felületekre pedig szinte egyáltalán nem gyártanak műsorokat a tévécsatornák, pedig igény várhatóan lenne rá – sorolta.

Mindazonáltal véleménye szerint, amíg teljesen angol nyelvű a Netflix kezelőfelülete, illetve a legtöbb műsor csak angol nyelven érhető el, addig egészen biztosan nem számít hazánkban konkurenciának. Emellett a vállalat itthon még egyáltalán nem kommunikálta a szolgáltatását. Ugyanakkor, ha a Netflix, vagy az Amazon jelenleg még nem is tekinthető konkurenciának, a YouTube mindenképpen az – már ma is. „Az elmúlt 5 évben a 18–34 éves korosztály körülbelül fele tűnt el a tévéképernyők elől itthon is. Ők ettől még nem fogyasztanak kevesebb audiovizuális tartalmat, csak jelentős részük a YouTube-on vagy az illegális streamingoldalakon, illetve a torrenten folytatja azt.” – szögezte le a szakember. Elmondása alapján a vásárolt műsorokat – főként sorozatokat – sugárzó csatornák valószínűleg már jelentős növekedést nem fognak tudni produkálni. Egy-egy amerikai sorozattal már nem lehet milliós tömegeket leültetni a képernyő elé. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne rájuk igény, de az illegális oldalak térnyerése miatt a célközönség egy jelentős része már nem kapcsolja be sorozatok miatt a tévét. Ugyanígy a kifejezetten fiataloknak gyártott, saját gyártású műsorok sem fognak nagy tömegeket leültetni a képernyő elé, mert a 30 év alatti korosztály már sokkal ritkábban kapcsolja be a tévét, mint akár 5 évvel ezelőtt.

A hazai gyártású sorozatok eredményeit úgy kommentálta: „A magas nézettség relatívnak számít. A mi kis falunk legnézettebb adása is éppenhogy átlépte az 1 millió nézőt. Ezeket a számokat ma már a legnépszerűbb YouTube-videósok rendszeresen képesek hozni (Dancsó Péter, PamKutya, Radics Peti). A nagy szombat és vasárnap esti variety-típusú zenés műsorokon, illetve egy-egy sikeres, saját gyártású sorozaton kívül egyelőre nem látható, hogy mi fog tudni még akár csak egymillió embert is leültetni a tévé elé. Egyrészt eléggé telítődni látszik a magyar piac, másrészt a kiszámíthatatlan kormányzati médiapolitika miatt várhatóan nagyon óvatosan fognak itthon terjeszkedni a nagy médiabirodalmak.”

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin OKOS JÖVŐ című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

(RTL fotó: Origo.hu)