„Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy meghatározó szereplői vagyunk a filmkészítésnek.” – mondta el az HBO saját gyártású sorozatának, a Terápia befejező évadának bemutatása céljából szervezett sajtótájékoztatón Angyalosy Eszter forgatókönyvekért felelős producer.
A szakember hangsúlyozta, hogy mostanra a kereskedelmi csatornák is felfedezték a heti fikciós sorozatokban rejlő lehetőségeket. „Arra szintén nagyon büszkék vagyunk, hogy a szakma nagyon szereti az alkotásainkat, mindegyikkel sikerült elnyernünk a Televíziós Újságírók Díját. Külön öröm számunkra, hogy tavaly óta nemcsak itthon, hanem Romániában, Csehországban, Lengyelországban, az adriai térségben, a skandináv területeken, illetve Spanyolországban is bemutatják sorozatainkat”.
„Nem lehet mindig előre tudni, hogy egy produkció sikeres lesz.” – nyilatkozta lapunknak Wayne Henry kreatív producer. A szakember elárulta, elsősorban az erős közönségben bíznak a harmadik széria során, majd hozzátette, hogy olyan történeteket készítenek, amelyek lokálisan relevánsak. „Azokat a tartalmakat keressük, amelyek az itteni embereket késztetik gondolkodásra.” – erősített rá erre az állításra Angyalosy Eszter forgatókönyvíró-producer. Abban mindketten egyetértettek, hogy fontosak a nézőszámok, illetve a pozitív visszajelzések, hiszen „az üzlet az üzlet”, ugyanakkor kiemelték, az HBO produkcióinak a sikere elsősorban a brandépítésben rejlik. Szerettünk volna pár részletet elcsípni a csatorna közeljövőben bemutatásra kerülő sorozatairól, de a két szakember nem tárt fel titkokat lapunk számára, így csak a korábbi lapszámunkban Krigler Gábor kreatív producer által említett sorozatterv lehet ismert olvasóink előtt.

FOTÓGALÉRIA

Legyen több a szex?

A forgatókönyvről, forgatókönyvekről (hiszen több szál is fut egyszerre) Tasnádi István, illetve Baráthy György dramaturgokkal beszélgettünk, amelyből kiderült, hogy a harmadik évadban eddig nem látott mennyiségben lesznek saját történetek. „Két olyan teljesen új szálunk van, amelyek nem voltak benne az amerikai produkcióban, egy harmadik pedig nagyon erősen át van írva magyarra. Ez számunkra is hatalmas kihívást jelentett.” – meséli Tasnádi István. Mindig felmerül a kérdés, hogy egy ilyen nagyszabású produkcióba mennyire szól bele az anyagi oldal, jelen esetben az HBO. Erről Baráthy György úgy nyilatkozott, hogy az együttműködés előrevitte a fejlesztést: „A beleszólás nem iskolás módon történt, nem mondták meg, hogy mit írjunk bele és mit ne, vagy hogy legyen több szex, és hasonlók. Akikkel közvetlenül együtt dolgozunk (Krigler Gábor, Angyalosy Eszter producerek – a szerk.), annyira személyesen kezelik a helyzetet, hogy a beleszólás valójában nem minősül beleszólásnak.” Tasnádi István ehhez hozzáfűzte, hogy ebben az esetben a megrendelő nem egy számonkérő helyzetben, hanem tulajdonképpen munkatársként van jelen.

Ha Dargay elfogadja a pálinkát…

A több szál megalkotása egyrészt külön, másrészt közösen történt. Baráthy György elmesélte, hogy bár a történeteket külön írták, de tulajdonképpen „nincs egy mondata sem a sorozatnak, amelyet ne beszéltünk volna át”. Hozzáfűzte: „Az hatalmas luxus, hogy öt-hat rendkívül intelligens ember hozzászól a munkádhoz”. Tasnádi István erről úgy nyilatkozott a Business Class Magazin számára, hogy bár az írói szabadság megvan, de ha úgy érzik, valami csikorog, akkor azt megtámadják. Adódik a kérdés, volt-e olyan, hogy „valami csikorgott”?
„Folyamatosan, drámain.” – érkezik rá a válasz mindkettőjüktől.
A másik munkájának jóindulatú egyengetése, akarva-akaratlanul könnyen sértődésbe torkolhat, hiszen az alkotók nagyon erősen együtt élnek a szálakkal, sőt lehet, hogy ők is valami hasonlót élnek át a való életben, viszont elmondásuk szerint ennek nem volt nyoma a munka során, pedig kerültek komoly összetűzésbe: az egyik történet főhőse megkínálja a Dargay Andrást alakító Mácsai Pált pálinkával, amely jelenet kimenete fejtörést okozott az alkotóknak. „Több óráig tartó iszonyatos vita alakult ki arról, hogy miképpen vigyük tovább ezt a szálat. Abszolút két pártra szakadtunk, a velünk együtt dolgozó pszichológus munkatárs azt mondta, hogy ha elfogadja, akkor ő feláll és elmegy innen.” – mondta el Tasnádi István.

 

Nem Terminátor 2.

Az alkotók oldaláról végül, de nem utolsó sorban Nagypál Orsolyával, illetve Schwechtje Mihály rendezőkkel beszélgettünk. „Egy sorozatnak lelkileg kell dinamikusnak lennie. Az, hogy a nézőket felültetjük arra a hullámvasútra, amelyet a szereplőkkel történő események működtetnek – ez adja az alkotás dinamikáját.” – válaszolta lapunknak Schwechtje Mihály arra a kérdésünkre, hogy miképpen lehet egy ilyen statikus produkciót felpörgetni. „Ha jó a szöveg – márpedig jó a szöveg –, akkor eleve dinamikus a történet. ” – tette hozzá Nagypál Orsolya, majd hozzáfűzte, hogy a színészi munka, az apró rendezői elemek, illetve a vágás még tovább pezsdíti a cselekményt. Schwechtje Mihály ezt kiegészítette viccesen azzal, hogy aki viszont egy Terminátor 2. szintű dinamikát vár, az csalódni fog.
A szakemberek elmondták, hogy a forgatás során nem ütköztek gyártási nehézségekbe, és ez az HBO-nak köszönhető. Ugyanakkor a neves színészi gárdával való együttműködés tartogathat kihívásokat, erről úgy vélekedtek: „Ha valakinek Kossuth-díja van, az pont azt jelenti, hogy tudja, miképpen kell dolgozni. Ezért inkább könnyebb velük, mint nehezebb.”
Schwechtje Mihály azért hozzátette, hogy egy pályája elején lévő rendezőben izgul, hogy milyen lesz Udvaros Dorottyához, vagy épp Mácsai Pálhoz hozzászólni.
A forgatókönyvírókhoz hasonlóan, több rendezővel jött létre a sorozat, kíváncsiak voltunk, hogy mennyire voltak megbékélve egymás munkájával: „Azt gondolom, hogy a Terápia során nagyon erős volt a rendezőválasztás, így nincs olyan kérdés, hogy mennyire vagyunk megelégedve egymással. Ugyanakkor mindig minden alkotás esetében van, amit másképp csinálnék.” – mondta el gondolatait Nagypál Orsolya. „Az az érdekes, hogy két színész és egy rendező kémiája miképpen tud tműködni. Amennyiben kicserélünk egy színészt vagy a rendezőt, ez megváltozik, más lesz”. – mondta el továbbgondolt elképzelését Schwechtje Mihály.

Mindennapi karakterek nem hétköznapi színészek tolmácsolásában

A Terápia harmadik, és egyben befejező évadának történetszálai is erős karakterekre épülnek. Dargay András hétfői páciense, a 23 éves Zsolt gyilkosság vádjával kerül előzetes letartóztatásba. Míg gyerekként apja megölése miatt volt javítóintézetben, ezúttal barátnője meggyilkolásával vádolják. Az őt alakító Vilmányi Benett a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatója, de szerepelt már az Átok és a Tanár Úú kérem című filmekben, illetve az idei Friss Hús fesztiválon bemutatott Asszó című rövidfilmben, amellyel elnyerte a legjobb színésznek járó díjat. Felmerül a kérdés, hogy ilyen fiatalon hogyan sikerült befutni a filmes világban? Vilmányi Benett érdeklődésünkre elmondta, hogy pályafutása 13 éves korában kezdődött, amikor Sopsits Árpád a már említett két gyerekfilmben keresett szereplőket. Legutóbb Dudás Balázs rendezővel forgatták le a 2017-ben megjelent Welcome című filmet, amely szintén nagy sikernek örvendett. A Terápiában alakított szerepét castingon keresztül sikerült megkapnia, amihez – mint elmondta – az instrukcióként is jól működő erős szöveg segítette. „A filmekben általában a saját hangomon beszélek, de ebben az esetben úgy éreztem, hogy most itt nem ez lesz a jó út. Találtam egy új hangot ehhez a karakterhez” – vallotta be. Mint elmondta, többször megnézte a Bebukottak című, a magyarországi fiatalkorúak börtönében készült dokumentumfilmet, ami nagyon inspirálólan hatott rá. Bár a tervek ellenére nem sikerült ellátogatniuk a stábbal a börtönbe tapasztalatot gyűjteni, talált magának egy más közeget, ahonnan átemelhette karaktere stílusát. „Sokáig fociztam, és az öltözői kultúrából sokat át tudtam emelni. Az egy más közeg, mint a jelenlegi közegem. Egyszerűbb. Egyébként nagyon felüdítő lenne még egyszer visszatérni oda.” – fejtette ki érdeklődésünkre, hozzátéve: „Jól éreztem magam ebben a szerepben, Attilával is jó volt dolgozni, végre azt éreztem, hogy fontos, amit csinálok, hogy én is fontos vagyok, nem csak azon van a hangsúly, hogy pofás legyen a produktum.” Vilmányi Benett egyébként, fiatal kora ellenére, nem vállal el minden szerepet, példának a Holnap tali című ifjúsági sorozatot hozta fel, amivel kapcsolatban rossz előérzete volt. Jelenleg a Radnóti Színházban van gyakorlaton, ahova várhatóan leszerződtetik.

Egy másik izgalmas történetszál egy 60 éves székely férfi, Sándor vívódásait mutatja meg nekünk, akinek felesége halála után nem sikerül túllépnie a gyászon, ráadásul a fia magukhoz költözteti Budapestre, ahol végképp magába fordul. Már az Andrással való első találkozásuk alkalmával kimondja, hogy rajta csak az segíthet, hogy ha a terapeuta visszahozza a feleségét. A szerepet a marosvásárhelyi születésű Jászai Mari-díjas színész, Czintos József, a Harag György Társulat egykori színésze és igazgatója, valamint a Csíki Játékszín egyik alapítója vállalta el. Érdeklődésünkre beavatott minket abba is, milyen út vezette el a Terápiáig. „Egy kolozsvári kolléga felhívott, hogy részt vennék-e a próbaforgatáson. Ezt követően eljött a stáb Enyedi Ildikó rendezővel, készítettek pár felvételt egy-egy jelenet részletéből, majd egy hét után telefonáltak, hogy enyém a szerep, küldik a forgatókönyvet. Mikor elolvastam, mondtam, hogy »jajj, de huncutok vagytok, hát mi az, hogy rám talált a szerep? Ez rólam van írva, ez én vagyok!«” Azután rögtön hozzá is tette: „Minden szerep egy kihívás, de az a legnehezebb, ha az ember önmagát kell, hogy adja.” Sándor történetét az erdélyi születésű forgatókönyvíró, Székely Csaba írta meg, így minden adott volt egy tökéletesen autentikus történethez. Czintos József elmondta, volt néhány próba, amelyen jelen voltak a szerzők is, és nem tapasztalt olyan problémát, ami ne működött volna a szövegben. „Én abban igyekeztem, hogy a román részeken finomítsak, hogy érezhető legyen, magyar ember az, aki beszéli azt a nyelvet” – tette hozzá. A történetszállal kapcsolatban elmondta, Sándor épp úgy gondolkodik, ahogy ő, hiszen az, „aki elszakítja a gyökereit, elszakítja a múltját. Aki elszakítja a múltját, annak nincs jövője. Úgy gondolom, hogy ez az ember, akit kiszakítottak abból a környezetből, ahol életének nagy részét leélte, nem tudja azt elfelejteni. Még azt is vállalta, hogy elmegy pszichológushoz, pedig neki nincs rá szüksége, csak haza akar menni a barátaihoz, ismerőseihez. A menyét is, az unokáit is úgy szereti, mint a fiát, nem ártana senkinek, de az otthonára vágyó szál erősebb” – fejtette ki.
Egy híres színésznő, Edit is felkeresi Andrást az új évadban azzal a panaszával, hogy az utóbbi időben kezdi elfelejteni a szövegét a színpadon. A fő problémaforrás azonban az, hogy a mellrákban szenvedő húga haldoklik, a terapeuta feladata pedig az, hogy megmutassa az utat Editnek, hogyan kerülhet újra közelebb testvéréhez, mielőtt túl késő lenne. A színésznőt alakító Udvaros Dorottyának, saját bevallása szerint, kezdetben nehézséget okozott, hogy színésznőt kell alakítania. „Nem foglalkozom azzal, hogy én egy színésznő vagyok, csak azzal, hogy különböző szerepeket játszom el. Önmagamra mint színészre nem szoktam rávilágítani, de ebben az esetben mégis meg kellett tennem.” – fejtette ki. Mint elmondta, a karakternek vannak alapvető fontos kiindulópontjai, egy sikeres nő, aki színésznőként mindig a figyelem középpontjában van, ami meghatározza az emberi kapcsolatait is, és ahogy megy előre a történet, egy látszólag jó helyzetben levő embert is megviselnek olyan állapotok, amelyeket nem tud feldolgozni, jól kezelni, és sok hibát követ el. „Nagyon közel áll hozzám a lélektani dráma, Gigor Attila visszatérő instrukciói között szerepelt az a mondat, hogy »Dorottya, itt most még nem szabad sírnod!«, mert már látta, hogy lassan könnyezem. Mondtam, jó, csak olyan nehéz átélni azt a helyzetet szárazon. De igaza volt.” – mesélte nekünk forgatási élményeit a színésznő. Bevallotta, annak ellenére, hogy az írott anyag nagyon jó támaszpont volt, őrületes koncentrációt és önfegyelmet igényelt, hogy az ember ugyanabban a testhelyzetben üljön egész nap, egymás tekintetéből merítkezve.

Egy kényszerbeteg nő, Krisztina is jár Andráshoz a Terápia harmadik évadában, nem múló kézfájdalma miatt. A látszólag harmonikus házasságban élő feleségről a terápia során kiderül, hogy manipulatív, erőszakos férjéről akar szabadulni, aki rabszolgaként kezeli őt. A karaktert alakító Schell Judit ezzel egy új lehetőséget kapott a korábban igencsak eltérő filmes szerepei után, ő úgy véli, valóban akkor lehet élvezni igazán egy szakmát, ha a színész több oldalát is megmutathatja. Érdeklődésünkre elmondta, hogy a statikus jeleneteknek köszönhetően, kifejezetten jó élményként élte meg, hogy csak abból dolgoztak, ami a szívükben van. A legnagyobb kihívást, Udvaros Dorottyához hasonlóan, az erős koncentrációt igénylő hosszú beállítások jelentették. „Amikor 16 percig végig forgott egy jelenet ugyanabban a beállításban, leállás nélkül, az egy színházi élmény volt” – fejtette ki Schell Judit.
András a Terápia befejező évadában egy, a korábbi terapeutájától teljesen eltérő személyiségű mentort talál magának. Míg Fischer Ágnes (Csákányi Eszter) nemcsak mentora, hanem megértő barátja is volt, az új, de annál határozottabb doktornő, Bárdos Adél távolságtartó, és mindvégig szigorúan betartja a pszichológus és páciens közötti viszonyt. Ezt a karaktert a Jászai Mari-díjas Balsai Móni alakítja, akinek elmondása alapján, élete egyik legnagyobb élménye volt részt venni ebben a sorozatban. „Szerencsés vagyok, hogy Nagypál Orsihoz kerültem, mert nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Az első pillanattól értettük egymást, türelmes és végtelenül kedves rendező, emellett nagyon nyugodtan és célratörően tud instruálni. Az egész stábnak az a profizmusa, ami végig, a hosszú forgatási idő alatt jelen volt, felejthetetlenné teszi a forgatási élményeket” – áradozott érdeklődésünkre a színésznő. Mindemellett azonban élete legnehezebb feladata is volt – vallotta be –, és nem csak azért, mert pusztán párbeszédeken keresztül megy a történet. „Az én karakterem, a szakmájából adódóan, még annyit sem reagálhat vagy gesztikulálhat, mint amennyit általában megtehetne egy színész a karakterrel, mert nekem nem volt szabad véleményt formálnom. És ha picit nagyobbra nyitom a szemem, vagy csak lebiggyesztem a szám, az már véleménynek számít. A profi pszichológuskarakternek ezeket a szabályokat szigorúan be kellett tartani” – fejtette ki Balsai Móni.

Balsai Móni egyébként már a második HBO-sorozatában játszik (a Társas játék után), emellett több filmből (Liza, a rókatündér; A martfűi rém; Tiszta szívvel) és sorozatból (Válótársak) is ismerhetik a nézők. Érdeklődésünkre elmondta, hogy a karakter, vagy azok feladatai alapján dönt szerepei mellett, de fontos, hogy új kihívásokkal kelljen szembenéznie. „Szeretem, amikor valami újat lehet a világból, és más szakmákból tanulni. Sopsits Árpád filmjében búvárkodnom kellett, Ujj Mészáros Károlynál ujjlenyomatokat vennem, de izgalmasnak tartom még a kaszkadőrjeleneteket is. A Terápiában egy olyan mentális utazásban volt részem, ahol megtanulhattam, hogy sokkal nehezebb eljátszani úgy egy szerepet, hogy nem csinálhatok semmit” – emlékezett vissza a forgatásara.
Amíg lelkesen várjuk a harmadik évad októberi bemutatóját, emlékezzünk vissza azokra a karakterekre, akikkel elindult a nagy sikerű sorozat.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin KÍSÉRLETEZŐK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!