2019 év elején már kitárgyaltuk ezt részletesen, de mégis egy másik szemszögből. Megnéztük, mely órák, típusok lehetnek jók befektetésnek, amiket az idő eddig is igazolt és ezután is – várhatóan – fog.

Az elmúlt két évben a piac mégjobban kifordult magából, mint amire számítani lehetett. Ki tudja, talán a koronavírus okozta lezárások miatt elmaradt utazások felszabadult összegét is – többek között – órákra költötte egy bizonyos réteg, ez könnyedén előfordulhat. 

Már 2019-ben is az volt a legnagyobb probléma – mégha mondhatjuk, hogy „első világ beli probléma” -, hogy nagyobb volt a kereslet, mint amennyit néhány gyártó gyártani tudott, vagy akart és ez várólistákat, megnövekedett szürkepiaci árakat okozott. Visszatekintve, még az akkori árakhoz képest is látványosan drágult egy-két modell, például a 116500LN referenciaszámú Rolex Daytonáról akkor azt írtam, hogy 17,5-19.000 euró környékén lehet kapni, ma már szerencse kell ahhoz, hogy 27-28.000 euró alatt hozzá juthassunk, mindezt úgy, hogy a lista ára továbbra is 13.100 euró itthon. 

Ez elég látványos növekedés, ennél csak a Patek Philippe Nautilus szállt el jobban, a 2019 év eleji cikkben 45-50.000 eurós szürkepiaci árról beszéltünk a 26.000 eurós listaár mellett, most nagy szerencsével találunk csak 90.000 euró alatt kék számlapos, acél szíjas, 5711-es referenciaszámú Nautilust. 

Noha ebben maga a gyártó is szerepet vállalt: idén, 2021 márciusa környékén bejelentették, hogy kivezetik az 5711-es referenciaszámú modellt. Az említett kék számlap, acél szíj, acél tok, három mutató és dátumkijelzés, tehát az alap Nautilus. Az árak 65.000-90.000 eurós sávból elkezdtek szép lassan felfelé kúszni, érezni lehetett a hatást, pillanatok alatt emelkedett 10.000 eurót a belépő árszint. Majd jött az aktuális óra-expó, a Watches & Wonders, ahol a Patek bejelentette, hogy a kékszámlapos verzió helyett az év hátralevő részére bemutatják zöldben. Tehát a kék ettől a pillanattól nem kapható, a zöldre lehet ácsingózni év végéig. Ez a bejelentés végleg elszabadította az árakat, ha csak az EU-ban kínált „használt” modelleket nézzük, akkor 88-150.000 euró között érhető el az 5711-es. 

Bárki bármit mond, ez nonszensz. A szürkepiac mindeközben dagad, a vásárlók jelentős részre érzésem szerint már nem azért veszi át a régóta várt modellt, mert még mindig szeretné, hanem hogy zsíros haszonnal eladja. Legyen ez Patek, vagy Rolex. És miért csak erről a két márkáról beszélünk? Mert ezeknél érhető tetten leginkább ez a jelenség. Érdekes, hogy a Pateknél is a Nautilus és a másik „sportmodell” az Aquanaut (Soros Györgynek is ilyen van például), élvezi a hájpot, Rolexnél is az acél sportmodellek, elsősorban. Tehát a vízálló, univerzális megjelenésű darabok. Érdekes, hogy a Nautilus eladók és vásárlók nem gondolnak abba bele, hogy 100.000 euró környékén már öröknaptáras, stopperes órát is kaphatnak a gyártó kollekciójából, ráadásul aranytokba szerelve. De persze az nem vízálló, nem acélszíjas, és nem ordít róla messziről, hogy NAUTILUS. 

Tehát az egyre csak épülő hájp nem kifejezetten a terméknek, hanem már-már pénzeszköz mivoltának felel meg. Továbbra is tartom – bár lehet, hogy túl makacs vagyok ezen a téren -, hogy ez csak egy lufi, és ki fog durranni, a hájp nem megfelelő fedezet, de azt megjósolni, hogy ez mikor lesz, lehetetlen. 

Nem csak az óráknál 

Bár csak felületesen szemlélem, de az edzőcipő, ún. sneaker-piac is hasonló, csak sokkal szélsőségesebb folyamatokon megy keresztül. Azt, hogy a gyerekkori álmom, egy Air Jordan 11 Retro 140-150.000 forint körül mozog a méretemben hordatlan állapotban, azt még elfogadom, bár már ez is olyan dolog, amit egy baráti beszélgetés közepén elejtve simán lehülyéznek. De amikor az amerikai jégkrémgyártó, a Ben&Jerry és a Nike közös „collabja” megjelent, számomra teljesen érthetetlen dolgok történtek. A bolti árán nagyjából 35-40.000 forintba kerülő cipő pillanatok alatt elfogyott, és már másnap 8-900.000 forintokért volt elérhető különböző online adok-veszek felületen. 

A limitált kiadások

Két nemrégiben bemutatott típuson keresztül mutatnám be, hogy az óráknál miként megy az, mint a cipőknél – olykor kevésbé sikeresen a spekulánsok szempontjából.  Az egyik a Breitling Superocean Heritage ’57 Limited Edition Rainbow. 

2020 áprilisában bemutatta a Breitling az új Superocean Heritage ’57 kollekciót, valamint ennek limitált kiadását, a fekete számlapos, szivárvány indexes Rainbow Edition-t. A 2020 nyarán, júliusban megjelent Business Class Magazinban „Óraipari szivárvány” címmel írtam a szivárványszínek megjelenéséről az óraiparban, jó pár példát említve, ezt a Breitlinget is például. Csupán 250 darabot készítettek iparági pletykák szerint azért, mert nem bíztak a sikerében. 

Pillanatok alatt elfogyott, érdekes, azóta sem árasztották el a másodpiacot, tehát olyan emberekhez került, akik valóban vágyták a konkrét modellt, jelenleg egy darabot találni a legnagyobb nemzetközi piacon, a Chrono24.com-on, 3 millió forintért. 

Nem kellett sok a fekete számlapos változat után, hogy némi marketing hintéssel megfűszerezve a kiadjanak még 1000 darabot szivárvány indexekkel, de fekete helyett kék számlappal. Ez sem került szemmel láthatóan többe, mint az alapmodellek. Itthon is több volt elérhető, nem 1-2 darab, pár nappal a butikba kerülés után hazánkban is felkerült 1-2 darab, a másfél millió forint körüli vételárnál jóval magasabban, 2,4-2,7 millió forint körül. Szerencsére volt annyi lélekjelenléte a hazai órakedvelőknek, hogy nem ugrottak egyből, és hónapok alatt szépen visszaállt az ára – igaz, csak itthon, külföldi oldalakon még mindig tartja ezt a sávot, jelenleg 11 darab elérhető, 2,25 és 2,9 millió között.

A másik, ennél némileg frissebb példa a svájci Louis Erard óragyártó és a francia belsőépítész – és óratervező/óragyártó – Alain Silberstein együttműködése. Le Tryptique néven készítettek egy 100 százalékban bauhaus kollekciót. A tok formája, a mutatók színei, formái egyrészt jellegzetes Silberstein, másrészt egyértelmű Bauhaus. 

Üdítően változatos a tokforma az átlagos óraformához képest, a színes mutatók pedig játékosságot hoznak a fekete számlap ellenében. 

A Le Tryptique kollekció még csak nem is nevezhető drágának. A Le Régulatuer és a Le Semaine típusok 3.500 svájci frankba kerülnek, az egygombos stopperrel szerelt Le Chrono Monopoussoir pedig 4.500 frankba. A 3 modellből összesen készült 100 darab, amit külön meg lehet vásárolni, valamint készült 78 darab hármas szett, ezeknek együttes neve a Le Tryptique, 11.111 frankot kértek érte. 

A legnagyobb hibája a típusnak, hogy limitált, mert így a fenti példáknál megismert spekulánsok pillanatok alatt lerabolták a készletet, és már a megjelenés után egy nappal láthattunk a chrono24-en 20.000 svájci frankért egy hármas szettet. 

Elkeserítő, hogy a spekulánsok és nyerészkedők az órák területére is egyre jobban beeszik magukat, és elveszik a lehetőséget az átlagos órakedvelőktől, végfelhasználóktól, hogy reális áron juthassanak érdekes darabokhoz. 

Összegzés

Ha mindenképp befektetnénk a pénzünket, akkor keressünk egy érdekes startup-ot, tőzsdézzünk (bízzunk meg egy brókert), mélyüljünk el az ingatlanpiacban, de órát akkor vegyünk csak befektetésként, ha valóban értjük és átlátjuk a piacot. Órát nem befektetésként kell venni, mert így elesünk a valóban izgalmas, szerethető óráktól és megmaradunk a Rolex, Patek vonalon. Számtalan érdekes, izgalmas, szerethető óra van a piacon, amik nem jók befektetések, de annál jobbak, mint óra. Egy 3 millió forintos óra 5 év alatt veszít az értékéből átlagosan 35 százalékot, majd azon a szinten stagnál. A nagyságrendileg 1 millió forintot ha leosztjuk 5 évre, akkor évi 200.000, vagyis napi 550 forintért lehet egy 3 millió forintos óránk. Ami lehet pusztán számunkra szemet gyönyörködtető, de alkalmas lehet önkifejezésre, reprezentációra. 

Az cikk eredetileg a Business Class Magazin 2021/7. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.