Azt már egy hobbi-órakedvelő is tudja, hogy akkor tart(hat) az örökkévalóságig, ha megkapja a megfelelő karbantartásokat 5-7 évente. Ugyanez vonatkozik a pontosságra, az elegancia pedig nem feltétel a svájcisághoz. A legendák szerint a svájci óra az örökkévalóságig tart, pontos, és elegáns. A legendák szerint.

De maradjunk a legendánál, elvégre valami alapja csak van. Van egy óragyártó, akire mondhatjuk, hogy igaz rá a legenda. Még a reklámjukban is azt hirdetik, hogy „Valójában sosem birtokolsz egy Patek Philippe-t, csak megőrzöd a következő generációnak”. És a szlogenhez tartozó fotókból is csak árad ez a hangulat.

A komplikációk, tehát extra funkciók szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy egy órával kapcsolatban milyen benyomás keletkezik bennünk. A stopperes órák inkább sportosabbak, a méréshez tudjuk kötni őket, a búvárórák a búvárkodás hangulatát adják vissza stílustól és modelltörténettől függően napjainktól a negyvenes évekig – ha a Panerai nem klasszikus, de búvároknak készített óráit is ide számoljuk. 

Van egy komplikáció, ami – számomra – az örökkévalóság érzését nyújtja. Ez pedig az öröknaptár.

Az öröknaptár egy olyan naptárszerkezet, ami az áttételek sokasága révén tudja kezelni a hónapok napjainak számát, a hét napjait és a szökőéveket.

Tehát ha egyszer beállítjuk a naptár részt pontosan, akkor az óra pontosan tudni fogja, hogy abban az évben, amiben járunk, február 28, vagy 29 napos, és nem 30-ra lép majd tovább, hanem jön március elseje. És ezt folyamatos járás mellett – és itt ne vegyük számításba, hogy 5-7 évente szükséges egy karbantartás – 2100-ig mutatja pontosan az éveket, 2100-nál kell majd újra beállítani. Amit már különböző csodaszerek nélkül mi nem, legjobb esetben a gyerekeink vagy unokáink tehetnek majd meg. Ez már legyen az ő gondjuk. 

A Patek Philippe nagyon régóta foglalkozik öröknaptáras komplikációkkal, már a 19.- és 20. század fordulóján is készült náluk stopperes, öröknaptáras zsebóra. Noha a szerkezeteket nagyon sok esetben nem ők készítették, hanem például készíttették, a Jaeger-LeCoultre archívumában is látni Patek zsebórát LeCoultre szerkezettel. 

A márkának mindig megvoltak az „ikonikus” öröknaptáras, stopperes órái, viszont szépségük mellett a számlapjuk elég zsúfolt volt.

Az öröknaptár egyébként is egy visszafogottan nehezen megjeleníthető komplikáció. Rengeteg kijelzőt kell a számlapra tenni: hónap napja, hét napja, hónap, szökőév, és szerencsés egy nappal-éjjel indikátort is, nehogy a dátumbeállításnál véletlen áttekerjük az éjfelet és állíthassuk be a naptárrészt ismét – elég sűrűn előforduló probléma, hogy az óra nem éjfélkor, hanem délben váltja a dátumot, sokan jutnak ezzel a kérdéssel órásműhelyig. Pedig a megoldás rém egyszerű, 12 órát előre kell tekerni, és máris nem délben, hanem éjfélkor vált majd.

Tehát elkerülendő volt a zsúfolt számlap, olyan már bőven van a Patek Philippe kínálatában. Az eddigi egyik legletisztultabb öröknaptáras órát a H. Moser & Cie. műhelyéből láttam, Endeavour Perpetual Calendar Concept elnevezéssel. A számlapon óra és percmutató volt, valamint egy nagyon apró nyíl formájú mutató, ami a hónapot jelölte és egy dátumablak, semmi más. A szökőévet jelző tárcsa a szerkezet hátsó felére került, így az üveghátlapon keresztül látható maradt. Pontos év-, és hét napjának kijelzése nem volt. Ettől függetlenül öröknaptár. Csak 10 darab készült belőle, az órásvilág szerencsétlenségére, természetesen ezek már elfogytak. A „hétköznapi” változat, az Endevour Perpetual Calendar továbbra is kapható, de ott vannak indexek a számlapon, járástartalék kijelző és egy kismásodperc kijelzés is. Nem azt mondom, hogy túlzsúfolt, de nem is olyan, mint a Concept. 

A Patek Philippe idén elővette a fiókból az ún. „in-line” elrendezést, ezt úgy fordíthatnánk magyarra, hogy „soros”, így szinte az összes öröknaptár-adat megjelenítése mellett sem lett zsúfolt a számlap, sőt, kategóriájában kifejezetten szellős.

A márkajelzés alá került a dátumablak-sor, bal oldalt a hét napját, középen a dátumot, a jobb oldalon pedig a hónapot olvashatjuk le, rövidítve. A szerkezetben felhasznált egyik szabadalma a Pateknek a négytárcsás dátumkijelzés, aminek az áttételeit úgy tervezték meg, hogy kézi dátumállításkor semmiképpen ne ugorjon duplán, ezt el is nevezték „anti-double-jump”-nak. 

Bár nem tűnik különösebben forradalminak, tényleg bosszantó, amikor a tok oldalába süllyesztett gombokkal próbáljuk beállítani a dátumot, és pont tovább nyomjuk, mert duplán ugrott a tárcsa.

A selyemkék számlap a széle felé sötétül, ennek elnevezését gyártója válogatja, lehet ombre, vignette, vagy akár fumé is. 

Az újonnan terezett öröknaptár modul a 31-260-as alapszerkezetre került rá – így alakul ki a teljes kalibernév: 31-260 PS QL – viszont ezen is történt érdemleges változás. Az eddigi, egyébként Svájcban is szokatlan 23.040-es óránkénti lengésszámot 28.800-ra emelték, amitől a másodpercmutató járása folyékonyabbnak tűnik, immár nyolcat lép másodpercenként, valamint a pontossága is némileg javult – bár a „Patek pecsétnek” eddig is meg kellett felelnie. Az automata felhúzásért egy platinából készült mikrorotor a felelős.

6 óránál a kismásodperc segédszámlapját látjuk, benne a romantikus holdfázis kijelzéssel, valamint a segédszámlaptól jobbra a szökőév-kijelzőt (1-2-3-4, a 4 a szökőév), balra pedig a képeken apró egy fehér tárcsa látszik, aminek megvan az inverze is, ez az éj-nappal kijelző, hogy tudjuk, hogy az óránk délelőtti, vagy délutáni időt mutat. 

A tok platinából készült, ezt jelöli a modern kori platina-Patekek jellegzetessége, 6 óránál a tok aljába egy apró gyémántot helyeznek, nem összekeverendő a fehérarannyal. az átmérője 41,3 milliméter, ami elegáns öltönyórához és egyébként a Patek kollekcióihoz képest is aránylag nagynak számít, de mondhatjuk azt, hogy ízlésesen maradt divatos az éppen 40 milliméter fölötti átmérővel. A vastagsága 11,07 milliméter, ami semelyik irányba nem kiemelkedő, csodát egy modulos öröknaptártól hiába várunk, gyakorlatilag a két szerkezet épül egybe, a tárcsáknak pedig el kell férni.

Az 5236P In-Line Perpetual Calendart (p, mint platina) a számlaphoz passzoló kék aligátor szíjon 113.200 euróért szerezhetjük meg, ami annak fényében, hogy a követhetetlen hájp miatt extra funkció nélküli, acélból készült, alap Nautilus modellek mennek a szürkepiacon ennyiért, sőt, ennél még többért, ezt egyáltalán nem tekinthetjük súlyos árcédulának. A maga kategóriájában. Bár, ilyenkor ismét eszembe jut a márkaarculatilag némileg szimpatikusabb manufaktúra, a H.Moser & Cie. és az 54.000 frankos Endevour Perpetual Calendar fehéraranyból. 

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2021/9. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.